Lefulladt az agyam. Önigazolásként már többször is átfutottam, hogy akkor most mi miatt kell sajnálnom magam. Leginkább az vert gyökeret a fejemben, hogy már lassan két hónapja pörög az agyam első fokú készültségen, és szírénáz egyfolytában, hogy ultrafontos vizsga/zh a következő napokban. Aztán most januárban már nagyobb megértést tanusítottam önmagam irányában, és hagytam, hogy hanyagul készüljek, több lazítással. De még ez sem elég, mert a szervezetem egyenesen a semmittevést követeli. Nem mondhatok ilyen mondatokat, hogy "besokalltam az utóbbi napokban" "nem bír többet az agyam" vagy "késsz!!!", csak annyit, hogy legyen már végre vége. Persze hol van még a január 29?

Emiatt aztán ma különösen fogékony voltam a hülye időre: azt mondtam, már csak pár évet kell várni, aztán úgyis vége lesz a világnak. Mert felhő nélkül szemerkélt az eső. Persze ekkora szélben ez nem döbbenetes: egyszerűen "idefújódtak" a cseppek egy felhő alól. Aztán a szél mindenféle újságpapírt és zacskót hajigál, előkerültek az őszi falevelek, és egy világváros-méretű szemétteleppé lényegül át a mi kis kutyaszaros fővárusunk, épp ezekben a percekben. A busz majdnem szétesett a zötykölődéstől, és bár minden nap úgy érzem a Gellért térnél, hogy fel fog borulni a hetes, ma ezt a természetes dolgot is a katasztrófa-hangulat részeként éltem meg. Így a nap összesítése: hajnalban arra ébredtem, hogy szétzúzza az eső az ablakunkat, reggel gyorsabban mentem oda ahová a király is egyedül rohan (legyen elég ennyi gusztustalanság). Könyvtárba menet majdnem összetörtem magam a majdnem felborult hetesen (mint mondtam, ez hétköznapi érzés, stb.), esett rám az eső a kék égből, zombik vettek körül a buszmegállóban, de a kéregetők eltűntek (megették őket a zombik, mert könnyű, legyengült prédának tűntek?), és a szeméttel játszó szél, vagyis hogy a szélben csapongó szemét meggyőzött arról, hogy már csak mi, ostoba lakosok maradtunk a felszínen: a városvezetés már az alagutakban vonul a konzervek felé.

Most meg már a Nap is megy lefelé. Mennyi rendkívüli eset!

A bejegyzés trackback címe:

https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr5428033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.