csehül állunk 1,5

Címkék: úton

2007.05.14. 00:56

Na, jól eltűnt az adatkábelom, pedig jött volna az összehasonlító városkép-elemzés. Kőszeg-Prága-Budapest. Addig is a sörbánat: ott finomabb és jóval olcsóbb. Brünnben a templom-hegyen 600 ft-nyi volt egy kétfogásos menü. Mint a Boráros téri kínaiban az aranytenger nyavalyatörés. Csak ez egy lugasos kisvendéglőben, aminek a teraszáról látni a várhegyet, a cseh-morva dombságot, meg valami erőművet. Ja és a gótikus templomot. Egy kicsit elszomorodtam: nálunk miért olyan szar, ott meg miért olyan jó? Miért csinálták ezt velünk, és miért pont magyarok csinálták ezt velünk?

Hát egy busznyi nyugdíjas vámossal utazni jó móka egyébként (hogy megint másról beszéljek), nem hinném, hogy bárki számára is nyilvánvaló volna, de ezek úgy utálják a rendőröket, mint ahogy a rendőrök és a politikusok a vámosokat. Amikor átmentünk egy-egy fekvőrendőrön, testületileg morajlottak fel, hogy most jól megkapta az a fekvőrendőr... Elhaladtunk a prágai rendőrakadémia mellett, aztán mondta valaki, hogy Gergényinek jó lenne ez (panelba hajló posztszocreál kompozíció szögesdróttal), aztán legalább hárman egyszerre rávágták, hogy ja, munkatáborként - hordja csak talicskával a betont. Meg egyéb epés megjegyzések, nem írtam fel őket.
A legjobbak a csempész-történetek, különösen azok, amikben a lefoglalt rakományokat a rendőrök el akarják vinni (innen a nagy megvetés). De minek, ugye? Hiszen azért van a vámudvar, hogy ott tárolják az ilyesmit. Szín tiszta nemzetközi maffiatörténetek ezek, de ezen is csak felrántanám magam. Ti is gondolom vidáman böngészgettek, a legkevésbé sem akartok ilyen komor dolgokról olvasni... Pedig mióta megjöttem, elégedetlenebb vagyok, mint valaha.

A szent Vitus székesegyházban hozzáverődtünk egy magyar csoporthoz. Az idegenvezető ritka tapló volt, de még így is egész szórakoztató volt. Miután összevakuztuk a Nepumuki szent János síremléket, a nő egy kicsit még magyarázott erről-arról, majd kibökte, hogy van neki DVD-je Prágáról, saját készítésű, de nem akar seftelni, mert Jézus annak idején ostorral hajtotta ki az ilyeneket a templomból. Gyorsan hozzátette, hogy csak két darab van most nála. Egyből elkelt, darabja 400 koronáért. Micsoda közgazdász-marketingszakértő! Jó kis korong egyébként, hazafelé megnéztük - ekkor tudtam meg, hogy nem mondott hülyeséget az Ildi, hogy Prágában van sok szecessziós épület, legalábbis a film is mutatott egy olyat.

Pénzváltónál nem szabad váltani - okosan ki kell tartani egy bankig (ahol elvétve forintot is váltanak), mert például engem úgy lehúztak, mintha totál gyépés lettem volna (bár magyar vagyok, nem turista, erre simán számítottam). Előtte megnéztem az árfolyamot, ismerem én a szokást: 50 forintos árrés, miegymás. Beváltottam 4000 forintot, és kaptam érte 220 koronát. Néztem a blokkot, hogy mi a ménkü van, de azon szépen ott van, hogy 395 járna, csakhogy mínusz ez, meg mínusz az, aztán a végeredmény 220. Még szikrát sem szórt a szemem, pedig normál esetben a pénzváltó hasáról ettem volna meg a szívét, hátrakulcsolt kézzel - úgy lehangolt, hogy még itt is ilyenek. De legalább olcsó a sörük, meg a kajájuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr9975467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.