Az esők mindennaposak. Az "egyre nehezebben viselem" és az "egyre kevésbé tűnik fel" keveréke jellemző rám, ahogyan minden alkalommal bőrig ázok munkába menet, vagy jövet. Tudom, hogy a tavasz közeledtével csak annyival lesz jobb, hogy nem jéghideg víz gyűlik össze a cipőmben,…

Robi kattintott néhányat, nekem még a telefonomon sincs fényképezőgép. Említettem az előző bejegyzésben, hogy olyan a város így hóval, mint valami karácsonyi filmforgatás elméretezett díszlete. Öt jól kiválasztott kép, íme:

Túltettem magam a sokkon, hogy óceáni éghajlaton is vannak mínuszok, és csodaszép minden így hóval borítva. Az angol házsorok egyébként is giccshatáron felül szépek, de most hóval már aztán tényleg úgy néz ki, mint valami cukrázda. Arról most még nincs képem. Az extra az…

Ma a következő történt a mekiben. Abdul átpöckölt a grill oldalról egy szelet csemege uborkát a szendvicsbe, amit éppen készítettem (4 másodperc). Én visszadobtam az ő szendvicsébe, ő meg vissza hozzám. Úgyhogy az ujjaim hegyére tettem az uborkaszeletet, és a másik kezemmel…

Robi eljutott a NI interjúig, és szigorú költségvetés ide, nyakamon lévő fizetési határidők oda, én kérem szépen robotolok, mint egy tankönyvi proletár, úgyhogy most bedobtuk a gyeplőt a lovak közé, és beültünk egy sörre a Barrelba. Délben. Villámgyorsan Orbánviktor lett a…