A magyar fürdőkultúra

2018.02.13. 01:16

das.png

A legelső, amivel szembesültem, hogy borzasztó nálunk minden: a szaunában nem csupán a klóros fürdőgatyánkkal izzadjuk tele a törölközőnket, és a lábgombáinkat anélkül ültetjük át a fadeszkára, hogy értenénk, mire jó a vicces homokóra a falon, hanem sokan a felöntéssel vagy a kussban aszalódás gyönyörűségével sem vagyunk tisztában. Így aztán a Dandár medencéiben úszó köldökszöszök, és Dandárral együtt a Széchenyi, Gellért és Rudas utáni viszketések (extra érzékeny a bőröm, pedig hatalmas parasztnak tartottam magam) természetszerűleg keltették bennem az érzést, hogy a magyar fürdőkultúra egy mítosz, egy semmi, egy hatalmas önámítás.

Harmadik éve élek Bécsben, 300 kilométerre Budapesttől, a világ Fürdőfővárosától, és ezzel a rövid posztommal szeretnék rávilágítani arra, hogy van Budapestnél is elcseszettebb város. Mindjárt előrebocsátva a felismerésemet: Magyarország talán nem fürdőnagyhatalom, de mindenképpen uszodanagyhatalom. Csak Dunántúli fürdőkben fordultam meg: Kaposvár, Bükfürdő, Sárvár, Hegykő, és Budapest dolgai, és fürdőkultúra nyomát csak annyiban találtam, hogy voltak azok a 3D-s fürdősapkás öreg nők, amiket sehol máshol nem láttam. 

Van nekem egy nyugatnémet barátom, aki többnyire próbál nyitott lenni, de azért az égnek sem tudná levetkőzni a gyarmattartó stílust, talán mert maga is elszenvedte a germán "ich bin anspruchsvoll" nadrágszíjas neveltetést, és így mindenkit kritizál, aki nem olyan, amilyet a szülei elvárnak. Az ő szemüvegén keresztül értettem meg (indirekt), hogy Magyarország igenis uszoda-nagyhatalom.

  • itt Bécsben nem kötelező az úszósapka. Floriant kiküldték a medencéből a Gellértből, mert sapka nélkül úszott (én a hiányos Cseh Laci frizurámmal maradhattam), erre elmesélte nekem a keletnémetek történetét, akik nem tudták mire való a konnektor, de ide-oda ők is fölszerelték alkalom adtán, bekötés nélkül, mert hát a nyugatiak is ezt csinálják. Hozzátette, hogy hát így vannak a magyarok is az úszósapkával, ami arra jó, hogy gyorsabban tudjanak úszni a nők, de a magyarok mindenkire rákényszerítik, csak mert nyugaton is hordják. Próbáltam neki elmagyarázni a valódi okát, de nem értette. Ma meglepő módon a Hütteldorfer uszodában eszébe jutott az eset, mikor észrevette a medence szélén a rácson fennakadt női hajszálakat. Lemondóan emlékeztettem az úszósapka és a szakállamon fennakadó hajszál gusztustalan összefüggésére, de nem tudtam megállapítani, hogy érti-e, miért van a magyaroknak igaza. Az úszósapka azért kötelező, mert megakadályozza a hajszálak úszómedencébe történő betagozódását.

  • két sáv szabad a négyből (!!!!!!!!!!!). Bécsben még nem láttam 50 méteres medencét, és nem láttam még 8 sávos medencét sem. És olyat sem, amiben ugyan egy sportegyesület edz, de még további 6 sávban lehet úszni, és mindeki fel tudja mérni, hogy milyen sebességgel úszik, így melyik sávban van a helye. Itt Bécsben boldog-boldogtalan saját belátása szerint úszik.

  • Három fürdőt ismerek: Amelienbad - "ússz ugyanazon a vonalon, amin odafelé, akkor is ha te lennél az úszásoktató, egyébként sincsenek bólyák az egész nyomorult medencében"; Theresienbad - "hallottunk már az oda-vissza sávosztásról, de a medence felében vak általános iskolások úsznak, úgyhogy a másik felében mindenki úszási képessége egyenlőnek számít"; Hütteldorfer Bad - "a négysávos medence felében sportegyesület tanul úszni, úgyhogy csak a másik felében igyekszik a jónép nem megfulladni, és van vízicsúszdánk is!" Ezek itteni viszonylatban kb. olyan komoly uszodák, mint a kispesti, vagy a Nyéki Imre uszoda.

A legszebb az volt, mikor a Theresienbadban egy magyar meghallotta, hogy a húgommal magyarul beszélgetek, és panaszkodni (a magyar panaszkodáskultúráról majd egy másik posztban) kezdett, hogy ez egy mekkora fos, és hogy Kőszegen ő nem ehhez volt szokva. Természetesen méretes pacsit kapott, egyrészt mert hiába nincs messze Kőszeg Bécstől - az uszodákban a kőszegiek nem gyakran fordulnak meg - örültem egy földinek, másrészt mert én is kőszegi vagyok, és én sem ehhez vagyok szokva. Aki nem tudná, annak leírom: Kőszeg egy meglehetősen kicsi város, és mégis képesek a lakói arra, hogy megkülönböztessenek olyan sávokat, amikben gyorsabban, és amikben lassabban úszó emberek úsznak, nem mellessleg nem kell a szakállasoknak hajszálakat nyalogatniuk a szájukról. A Bécsből uszoda-metropolisznak tűnő Szombathelyen, ami Kőszeg szomszédja, akkora medence van, hogy annak egyik oldalán sem ér le az ember lába. (Ach, Du meine Güte!)

Bárki, aki külföldön járva elbizonytalanodott abban, hogy édes-savanyú hazája vajon rendelkezik-e fürdőkultúrával, szeretném ezúton megnyugtatni, hogy az európai civilizáció egyik zászlóshajójából (ezt komolyan gondolom) nézve Magyarország a retkes vizű drága pocsojáinak műanyagszék-hadseregének dacára is fürdőnagyhatalom, mert a magyar uszodákban az emberek többsége (! persze ott van az az önérzetes kisebbség) tudja, melyik sáv passzol magához leginkább, melyik úszót kell a következő fordulóban inkább maga elé engednie, mintsem önmagát meghaladó loholásba bonyolódva csak azért is előtte maradnia.

Azért egy dologban nem hazudik a földrajzi közelség: az uszi büféjében dzsoggingban italozó arcok Bécsben is, Magyarországon is nélkülözhetetlen fogyasztói a lokálnak.

csilis_izo.gif

A bejegyzés trackback címe:

https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr8113661032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.