Kojot (2017)

2018.08.16. 22:45

Mivel nem néztem végig, nem kéne írnom. Úgy 20 perc után rákerestem a neten, hogy mit írtak róla, hogy csak én látom-e ennyire kínosnak a filmet, vagy más is, és mivel más nem, ezért ennyit szeretnék csak körülírni: kínos a film, főleg a kritikákkal együtt. Csak két kiragadott példa:

nem kell attól tartani, hogy túlidealizálja a vidéki életet, de azért van benne bőven számunkra ismerős motívum, mint a pálinka, a szürkemarha, a vendégmunkás, a cifra kurvaanyázás, a szél lengette búzakalászok, de tényleg csak annyi romantikája van a falusi krepp-papírral díszített hétvégi esküvőnek a helyi csárdában, amennyi amúgy a valóságban is. [Lángoló Gitárok]

Ahhoz pedig, hogy egy magyar filmben olyan verekedéseket láthassunk, amiktől szó szerint felszisszenünk, egy elsőfilmes rendező, Kostyál Márk Kojotja kellett. De kurvára.  [index]

Egy afrikai érezheti így magát egy posztkolnialista filmhét negyedik napján, ahogy egy vidéki ember a Kojotot nézve. Jót tett volna a filmnek, ha levetkőzi az importálás igényét, és egyszerűen megpróbálja eltüntetni a hangsúlyosan magyar dolgokat a filmből, Budapest kapott volna valami hasonló fantázianevet, mint "Tűzkő" (így hívják a falut), és egy kitalált világba került volna a cselekmény. Nem lett volna ugyanis idegesítő, hogy képtelenségeket csomagolnak be valóságosnak.

A filmből a legtöbb kritika azt emeli ki, hogy milyen nyers, és ez mennyire jó, de pont ez az, ami miatt az egészet valami meta-világba kellett volna száműzni, mint mondjuk a Sherlock Holmes nevében-t. Ott teljesen világos, hogy a magyar gyerekek nem derítenek ki nagy titkokat a nyári szünetben, és a film sem ezt állítja, így a zsánerhez szükséges unalomig ismert karakterek (tökös lány, bátor főhős, bogaras szárnysegéd) sem idegesítőek, az ember elintézi annyival, hogy "egész jól összerakták a filmet". Ugyanígy egy ritkán lakott környezetben játszódó "állom a sarat a maffiával szemben" típusú macsó filmre simán vevő lettem volna én magam is, csak ne akarnák ezt magyar világként eladni.

A magyar vidéken ez úgy megy, nem verőemberekkel térítenek jobb belátásra, hanem megmérgezik a kutyádat, félrevezető tanácsokat adnak, és "elrágta a vakond" a gyümölcsfáid gyökerét. A szemedbe nézve sosem mondanák meg, hogy mire készülnek, és mikor megtették, csak sumákul félrenéznek, tudván, hogy csak azt a rövid időt kell kibírniuk a kínos helyzetben, amíg belátod, hogy vesztettél.  Utána már csak az élethosszig tartó fújás és beszólogatások vannak hátra. Ha van erőszak, akkor az családon belül. Mondjuk a Kojot nyitójelenete nagyjából helyre is rakott ezügyben: 1. a szomszéd, akinek baja van az építkezéssel, kizárt, hogy jelen lenne a végrehajtáskor. 2. a feleség kizárt, hogy ne a szomszéd szemét kaparná ki (ha már ott van), és kizárt, hogy csak a gyerekek mellett a férjéhez ordítozna. A feleségek vidéken a legnagyobb konfliktuskeresők, még a férje fogná vissza. 3. Az egész bunyónak lenne egy vektora: a markoló dolgozni akar, a tulaj ezt nem hagyja, a szekusok megpróbálják a tulajt félretolni. Ehelyett az egész bunyó koerográfiája olyan, mint amiket általános iskolában toltunk: koncepció nélkül ráugrani az osztály legerősebb emberére, aki elhajít minket (az én ilyen osztálytársamat Szilárdnak hívták). 4. a kiérkező rendőrök nem szaladnának fel a szőlöbe, csak hogy onnan leszaladva ugorjanak rá a balhés fickóra, bármit is gondoljunk a rendőrökről. Abban a gagyi jelenetben mégis volt két pillanat, ami működött, azért gondoltam, adok még egy esélyt a filmnek: a Kojot, mert olyan beszológatós kemény öreg tényleg létezik, és pont úgy öltözködik, a másik meg a feleség, mikor a szomszédot leugatta, bár abban is volt némi céltalanság (egy vidéki feleség pontosan tudja, hogy kit kell lekapni a tíz körméről, és már eleve azzal kezdi). 5. kinek van szélkereke a Bakonyban? Tehát felfogtam, hogy ez egy képzeletbeli világ, ami így működik.

És akkor jött a teherautóról leszedett szürkemarha, a kocsmajelenet, a gépelni nem tudó hivatalnok, a szélkerék, a sportkocsi, szóval azok a dolgok, amiket nem talál az ember vidéken így ebben a formában, emiatt irritáló a film pozicionálása (vidéki Magyarország). A kocsmajelenet például így zajlott volna: a csapos csajszi, aki nem egy alter arc lenne Kispestről, egyből leszólítja a főszereplőt a kocsmában, hogy kinek a kije. Erre köré gyűlnének a beszédesebb alkeszek, és mind elsorolnák, hogy ők hogyan kapcsolódnak a nagyapához. És ha lenne egy hallgatag fajta, az csak úgy odavetné, miután a cirkusz lement, hogy az ő halálával is csak könnyebb lett a föld. A barátságos részegek erre alákérdeznének az évtizedes koerográfia szerint ("Hát hogy mondhatsz ilyet Jenő?"), mire ő további egy mondattal kifejtené, hogy "nagy fasz volt az öreg, de olyan feleséggel, ami neki volt..." és akkor a barátságos részegek helyeselni kezdenének, hogy az már igaz. De több szó nem esne, az hallgatag fajta nem mond ennél többet, és az az alkesz, aki a legkevésbé bírja a feszültséget, egyből a telekkel kapcsolatos tervekről kezdené faggatni az új jövevényt. Unalmas film lenne, szó se róla, de éppen emiatt a dinamika miatt olyan irritáló, hogy a Kojotról még a kritikák is azt írják, hogy milyen valóságos. Nem az. Ebben a témában kevésbé feszült, de egészen felkészült film A Paradicsom... (1986), és még az sem próbálja korrajznak eladni a történetet.

.

A bejegyzés trackback címe:

https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr9514185445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.