Matyi utitervét többszörösen felülírtuk, de végül nagyjából olyasmi lett, mint amit akartunk. Szürkületkor megálltunk egy kereszteződésben (első nap), eldugtuk az autót, és az egyik sátrat felvertük.

Ma sem folytatom a pádisos beszámolómat, pedig nagyon vagány volt, hogy sátorban aludtunk, de ma is fáradt vagyok, mert ma meg tegnap keményen dolgoztam, olyan országban, ahol jobb, és készítettem ott is fényképeket - akár azt is mondhatnám, hogy fotótémám ezúttal a magyar gasztrokultúra a külföld számára, de mi sem áll távolabb az igazsgától, mint a fotótéma szó. A lényeg az, hogy a hűtőládákban a liba részen 5 fajtából 4 magyar termék. Neveik balról jobbra: "PIRI" "PUSZTA KRONE [JUNGE ENTE]" "PIROSKA ENTEN [JUNGE ENTE]" "UNGARISCHE JUNGE BRATENTE". Ez utóbbinál a népi növénymintás dekor a jó, a középső kettőben meg az a rossz, hogy a semmitmondó junge ente sokkal nagyobb betűkkel van kiírva, mint a vicces neveik.

Ha valakit megnyugtat, akkor elég nagy keletje volt az áruknak. A szintén a mélyhűtött termékeknél botlottam egy igen hízelgő jelenségbe. Abba, hogy a Puszta, mint ízesítés (puszta ízű szendvics) olyan kulináris közhelyek társaságában doktorötkerkedett, mint Avignon, Hawaii, Toscana, és a többi a képen is olvasható:

ma nincs időm írni, ez a kép meg (megihlettek az utak a hegymeneten) úgysem illik bele egy nagyobb lélegzetű tervezett bejegyzésembe sem, úgyhogy addig is:

melyben a Bihar-expedíció különös módon veszi kezdetét, s melyben négy földrajzos egy bérelt autómobillal fölkanyarodik a Pádis-fennsík felé, s mely prológ olvasásának megkezdését erősen javasolt olyanképp véghez vinni, hogy az a belinkelt mozgókép elindulásával egy időben történjék, par exellence.

Mielőtt végleg elmegyek, megfogadtam, nemcsak írok ide, hanem még egy előre programozott, kb. vasárnap megjelenő bejegyzést is készítek, de pont írogatásra nem maradt időm a nagy készülődésben, pedig a nagy ijjedelemre nagyapám filozófiájához híven még le is gurítottam néhány innivalót tegnap. Sajnos el is felejtettem, hogy mit akartam fölrakni, úgyhogy egy hiánypótlással szolgálok ezúttal: Németországról amit még el akartam mondani.

Az egyik egy megnyugató tény. Németországban is ugyan az van a Blikkben (Bild), mind itthon. Kiváló nyelvgyakorlási lehetőség: gazdagon illusztrált, könnyű nyelvezetű cikkek. És izgalmas témák: levegőben szeretkező párok, "részletesen" kivesézett gyilkosságok, satöbbi.

A másik egy szintén megnyugtató tény. Mégpedig, hogy az ottani rádiók többségében is félóránként ugyanaz szól.

A harmadikat pedig elfelejtettem, viszont emlékszek arra, amit nem akartam leírni: a táborban, ahol voltam, rajtam kívül senki sem mosott kezet szarás után. Én voltam a civilizátor.

És ha már itt tartunk: Amszterdamban én magyaráztam el két angolnak, hogy ki az a Törcsi. Towly. Nem ismerték!!!!!!