Véletlenül pont méltóképpen emlékeztem meg 1956-ról: több éve már, hogy regényt vettem a kezembe, és most Ottlik Géza Valencia-rejtélyét próbáltam kivégezni a visszavonatozás alatt, kis híján sikerrel. A nagy filmzabálás és internetolvasás között oázisnak számít egy magyar nyelvű irodalmi mű olvasása; mondtam is magamnak, hogy lám, mélyülök a magyar kultúrában a legnagyobb magyar ünnepen!

A könyv hatására az eltervezett nagy gondolatmegosztásom egyre zsugorodott, és próbáltam én is egy szóban megfogni a megfoghatatlant, egy "metaszóval" illetni 1956-ot. Még így is csak súrolom, de idén ennyi:

Épp könnyeimet nyeltem a jövendőbeli munkanélküliségem miatt, valamint, hogy a magyar társadalom fölöslegesen dob ki húszmilliárdokat az én kiképzésemre; már a nyakamra is tettem a kést, a kötéllel együtt, mikor hirtelen megjelent a monitoromon ez a cikk, ami arról szól, hogy Mozambiknak 9000 tanárra lesz szüksége a jövőben.

Mit is mondhatnék... Igaz, hogy ez a hír egyébként nagyon-nagyon szomorú (hogy az AIDS áldozatainak száma ilyen magas), de már láttam is magamat Afrika keleti partján, Mozambikban, ahol még nem is tudnak rólam, de már várnak engem. Ezt láttam:

Jónak hangzik...

planetagazeta.huMúlt vasárnap nagyon sok körtét és szőlőt ettem, úgyhogy hétfőn komoly hurrikánokra számítottam - az előadókban mégsem akartam fesztivált, úgyhogy minden órát idegesen babrálva ültem végig, hogy végül elrohanhassak a klotyóra. Túlzok. Ahogy így szorongtam, a szememet az Európa-térképen legeltettem, és újból eszembe jutott az a közhely, ami ahhoz képest, hogy közhely, még nem jött velem szembe az interneten. Ezen változtatni kell.

Semmi komoly tudományos ság, előre szólok. Nagyjából olyan mélyenszántó gondolatokra kell számítani, mint az olaj és a demokrácia kapcsolata (ahol olaj van, ott legyen demokrácia is, a többi helyre nem kell, stb.)

Szóval füzérszerűen állnak egymás mellett a friss, és leendő tagok: Románia, Bulgária, Törökország. Törökország felvétele az EU-ba nagy viták tárgya, de kétség kívül jobb, ha a Nabucco földgázvezeték házon belül fut majd, mégsem lesz kiszolgáltatva európai közösségünk semleges államok hóbortjainak, tehát Törökország akkor is EU tag lesz, ha földhöz veri a seggét mindenki.

Azóta foglalkoztat ez, mióta Bulgária is EU-tag. Engem teljesen váratlanul ért a felvételük, nem is foglalkozott ilyesmivel korábban a sajtó, bár nem lep meg, még ma is a sárdobálás a címlapsztori. De több kézenfekvő oka is van a korai bővítésnek (mert szerintem korai volt még):
1. a Balkán képtelen a fejlődésre. Görögországba évtizedek óta pumpálják a pénzt, de távolról sem fejlődött olyan ütemben, mint amilyen ütemben folyt a lóvé be. Ellenpélda Spanyolország. Fölösleges lett volna tehát arra várni, hogy Bulgária eléri az EU átlagszínvonalát.
2. egy nyitottá tett gazdaság a rutinosabb nyugati uniós vállalkozóknak újabb lendületet adhat. Kicsit mint a gyarmatosítás.
3. Bulgária is csak annyi fejlesztési pénzt kapna (okulva Görögország esetéből), amennyit befizet a közös kasszába, tehát Bulgária felvétele az Unió egy vasába sem kerülne - én is látom, hogy ez nagyon demagóg, de ettől függetlenül simán el tudom képzelni.
4. És végül a negyedik ok, amiért érdemes egy kétségkívül szép, de kétségkívül alacsony GDP/fő értékű országot (ez most nagyon burkolt volt) fölvenni egy gazdasági érdekeken alapuló unióba: ha átmegy rajta a Nabucco.

Ha egy állam tagja az Uniónak, akkor szabályok kötelezik, szankcionálható, egyszóval földgázvezeték-szempontból teljesen biztonságos állam. Úgyhogy amiket Bulgáriáról gondolok, ugyan azt gondolom Törökországról is.

Még egy gondolat a kép előtt: Bulgáriából Szerbián át is mehetne a földgázvezeték, ezzel ijesztegették a magyar vezetést, Gyurcsány meg visszaijesztett, hogy nem veti el a "Kék áramlat" vezeték ötetét sem. Nyilván nem fog Szerbián át vezetni a fölgázcső, mert már felvették Romániát, és bár a Szerbek igazán európaiak, hiszen annak idején apámék ott vették a Pink Floyd és Jethro Tull lemezeket, Szerbiával már nem nehezíti a dolgát az EU. Az unió ijesztése tehát csak blöff, míg Gyurcsány ijesztése nagyon jó ütőkártya, gondolom nem is hagyja ki, gondolom már gazdagodott azóta.

Mert a Nabucco vezeték lényege nem az, hogy a meglévő vezetéken kívül másban is jöhessen fölgáz Európába. Egyszerűbben: nem pusztán az a lényeg, hogy épüljön még egy vezeték. Ha ez így lenne, tök mindegy lenne, hogy a Kék áramlatot építik meg, vagy a Nabuccot. A lényeg az, hogy házon belül jöjjön a gáz, az ellenőrizhetőségért. Még harminc évig lesz földgáz, és a gáz utolsó éveiben egyáltalán nem lesz mindegy, hogy mennyire kiszolgáltatott az EU (ha a földgáz nem veszít addigra a jelentőségéből). Gondolom akkor nem barátság kérdése lesz az utolsó gázmolekulák sorsa. Ezzel egyébként szerintem minden uniós tagállam vezetője tisztában van, csak húzzák egymás agyát.

Na, és akkor egy térkép, kézzel rajzolt, plussz paint, Szíria, Szlovákia különösen, a többi pedig átlagosan torz, de a lényeg csak a vizualitás:

A Nabucco és a Kék áramlat vonala csak tipp. Nem találtam térképet róluk.
A térkép pedig ezen a helyen nagyobb.

Éppen olvasgattam ezt, mikor leesett, hogy van ezzel a Che Guevarával kapcsolatban egy régi rizsszem a seggemben. Mégpedig a Ráday utca végén (Kálvin felőli vége/eleje). (Ez olyan félig üres/félig teli szituáció??) szóval a rádays Che Guevara kávézó vagy étterem, vagy bár, én már nem is tudom. Nagyon nagy rizsszem volt, napokig sírtam.

A Rubiconban, vagy a Históriában olvastam Che-ről, addig lézerszemes pillantással néztem minden Che-s pólót, de ebben a cikkben volt néhány Che idézet, amiből az jött le, hogy ez a fazon egy naiv balek volt, akivel elszaladtak a lovak. A lényeg persze pusztán annyi, hogy Che-nek is az a baja, mint Orbán Viktornak, de jól tudom, hogy helyénvalóbb lenne GyF-et emlegetni (mpf!).

A történet a következő: vasárnapi kaját kellett enni, ehhez meg egy helyszínt keresni, és az lett a dolog vége, hogy a Che Guevarában kötöttünk ki. Eleve Ráday utca, aztán odabent jellegzetes rádayutcás pincérsrác mutatott asztalt (asztalhozvezetés egy Che Guevaráról elnevezett helyen), bordós-pirosas fal, elegánsabb bútorzat, és a falon egy Che portré. Sejthetően az étlapon olyan kajaneveket találtam, amikről még nem is hallottam (kispolgár), de egy kispolgár miért is hallott volna a proletárok és a latin-amerikai kizsákmányoltak ételeiről? Ne legyen félreértés, tudtam, hogy "mandzsu aranyréce-tojás maracuja szószban átsütött mandulapörköltel leöntve" lesz a menü. Annyit akarok csak jelezni, hogy egy ilyen vendéglőnek nincs joga Che Guevara nevét fölvenni, mert Che Guevara pont az ilyen vendéglők ellen küzdött, és legszívesebben ő is ilyen kajákat evett volna, de mivel a tányér másik oldalára született, úgy döntött, felfordítja a világrendet.

A helyzeten javítana, ha a dekoráció latin-amerikai lenne, de a Che kép (természetesen a fekete-piros) egymagában tartja a frontot az Észak-Atlanti civilizációval szemben. Hogy érthetőbb legyek: képzeljetek el egy iskolai menzát, képzeljetek a falra egy Van Gogh képet, és azt, hogy ezt a helyet Van Gogh Cafénak nevezik. Miért? (költői kérdés)

A névadásról még egy gondolatot: hogy ezt a bizonyos helyet Che Guevarának hívják, olyan ez, mint mikor egy ferences szerzetesnek két autója van. Vagy olyan ez, mintha GyF példaképe szent Ferenc lenne (a szociális program és a vagyonkezelés tekintetében). Szóval olyan oximoron-szerű.

[Egyébként meg elítélem az emberölést, úgyhogy ha nyitnék egy büfét az egyetemen, nem Che buffet-nek nevezném. Templomot sem neveznék el "kezéhez vér tapad" emberekről, kivéve ha már 900 évnél régebben hunytak el, és az aktuális állam léte nem neki lenne köszönhető. Ha például 900 év múlva még mindig létezne a kommunista Kuba, és ennyi év múlva már kubai identitással ugyan, de még mindig élnék, elneveznék egy teret Che Guevaráról, és örülnék, ha egy külföldi állam Che Guevara fesztivált rendezne. Persze Che nem kubai.]

Már két bejegyzést írtam, de az egyik a fingásról szólt, a másik Románia és Bulgária EU-tagságáról (mintha olyan sokat értenék hozzá), meg a Kék Áramlat vs. Nabuccoról. Úgyhogy inkább egyiket sem tettem ki ide. Egyik sem lett jó, viszont már frusztrál, hogy nő az olvasottságom - a semmitől. Pedig azt szoktam meg, hogy ha többször írok, vagy ha több képet teszek fel, akkor van ez, úgyhogy ezt a bejegyzést azért írtam, hogy legyen végre valami. Jó olvasást! ("s megint előlről")