A Kneecap számára kicsit meglepő lehetett szembesülni azzal, hogy ez a palesztin-izraeli szembenállás a világ különböző pontjain mást-mást jelent. A magyar hírekbe a napokban a szigetes fellépésük elleni magyar művészek tiltakozásával kerültek be. Nyilván elszaladt a ló a fiatalokkal, de Magyarországról nézve nem biztos, hogy világos, milyen ló szaladt el. Mert nem a terrorizmus-ló.

Ma egy hosszas árral szemben evezéssel felavattam a kenut, amin az elmúlt hetekben dolgoztam. A festést máris tönkretettem, pedig jó sokba került.

Bár nem egészen úgy ment végbe, ahogyan gondoltam, de attól még kedves emlék lesz.

Mivel végső soron a 20. századot úgy zártuk, hogy a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról, egészen a közelmúltig a 20. századról jó véleményem volt. A totalitárius rendszerek a söpredék mellett kimagasló életpályákat is indukáltak. Igaz, hogy a Picasso Branch volt az egyik legnépszerűbb "együttes" a kilencvenes évek végén, de nem nehéz azt sem levezetni, hogy Trianonnal, dupla kommunizmussal, tekintélyuralmi rendszerekkel, háborúkkal, maffia leszámolásokkal együtt sem hozta el a korszak a magyar kultúra halálát. Most viszont egy olyan könyvet olvasok, ami miatt azt mondom, a 20. századot be kéne locsolni benzinnel, aztán rádobni a gyufát.

Akik ezt a blogot rendszeresen olvassák, egészen biztosan ismerik a Különös történések a Szondi utcábant. Jó hír, hogy Levente bár időközben Bécsbe költözött, a 2. évadnak hajlandó nekivágni, immár főállásban. Ehhez persze pénzre van szüksége, amit a youtube keretrendszerében gyűjt a rajongóktól. Ezt csak azért posztolom itt, mert egészen lelombozott, amit a Partizán-interjú végén mondott, hogy most még előbb mérlegelnie kell a lehetőségeit. Viszont ma tudtam meg, hogy ma magabiztosan ráfordult a crowdfundingra. Mióta gazdag nyugati tőkés lettem, kötelességemnek érzem a hazai kultúra támogatását, és mind az 5 olvasómat szeretném értesíteni, hogy havi rendszeres 1,5€-t ennek a tehetséges embernek utalni megfontolni méltóztassanak, amennyiben ez opció persze.