A burgenland.orf.at október 24-én tett közzé egy listát, amin a továbbra is használható határátkelők szerepelnek. Azon lista alapján az osztrák-magyar átkelők a következőképpen változnak (pirossal az autók előtt lezárt átkelők):

Nyugat-Európa nem egységes, az egyes országok maguk sem egységesek, nem látják egymást nagy barátoknak, mégis, ha közéjük lép egy kelet-európai, akkor valahogy mintába rendeződnek. Ez nem törvényszerű, különösen az új generációnál, de azért van egy ilyen tendencia.

Orbán ambíciója, hogy európai politikussá válik, azaz a nagy asztalnál játszik, nem merő álmodozás. Gondolhatnánk, hogy hiányzik mögüle egy erős ország, de tulajdonképpen annyija azért van, hogy egy komplett ország az ő tulajdona, azt csinál benne, amit akar, bármi jövedelmező megtetszik neki, megveszi, és nőttön nő a hűbéreseire írt vagyona. És Macronról ez éppen nem mondható el, noha Macron súlyát egy világszinten is számításba vehető ország adja, amit szolgál.

Ez baromira emlékeztet arra az esetre, mikor Mátyás "Soros ösztöndíjjal" Prágában raboskodott a király környezetében, és később, mikor maga is király lett, nagyobb léptékben tudott gondolkodni. Úgy érezte, lenne esélye nagyobb hatalomra (ha hihetünk neki, a törökök elleni összefogás érdekében akarta), ha a cseh trónt megszerezhetné. Minden nagyon jól haladt: centralizálta a hatalmat, maximalizálta a jövedelmeit, korának fékeit és ellensúlyait, az ellenállás jogával bíró nemesi hadsereget zárójelbe tette a zsoldos sereg felállításával, jobbágysorból jött homo novusokkal töltötte fel az egyház vezetőségét, így a belpolitikában senki nem akadt volna, aki komoly kihívást jelentett volna neki. Bécs a kezére került, Brünn a kezére került, és végül egész Csehország a kezére került.

Eljött az idő, hogy katonai sikereit politikai sikerre váltsa, és megszerezze a cseh koronát. Logikus lett volna, hogy megkapja, a legyőzött cseh királyt még a pápa is eretneknek tartotta, a keresztény Európa hálás lehetett volna, hogy megszabadította Mátyás őket ettől az embertől. A cseh katolikus rendek meg is koronázták Mátyást. Természetesen a Német-Római Császár nem volt vak, látta, mi folyik, és látta mindenki más is. Senki nem akarta, hogy felboruljanak az erőviszonyok, ezért megválasztották inkább Jagelló Ulászlót cseh királynak. Mátyás mehetett haza. (Ennél persze több történt)

Mikor azt olvasom, hogy Orbán kihívta Macront, utána meg azt, hogy az új ellenpólus Salvini körül szerveződik, és nem Orbán körül, akkor történelmi áttetszést látok. Ilyen az, mikor valaki elég okos ahhoz, hogy a népét leigázza, de semmi érzéke a külpolitikához és az európai alkathoz.

Olyan volt a Dráva árterében ácsorogni, mintha visszamentem volna az időben 10 000 évet. Sehol egy ember, semmit nem hallottam a szitakötők zümmögésén és madarak zaján kívül. A lombokon beszűrődött a Dráva morajlása, elég erős a sodrása. Dús növényzet az ártérben, az ember számára teljesen "fölösleges" zóna, így aztán nem is építettek oda semmit. Bármerre léptem, valami hüllő vagy béka ugrott odébb. Most pont az őskort tanítottam néhány osztályban, elmélkedtünk arról, hogy vajon boldog volt-e az ősember, és kérdeztem, hogy minden kényelmünk dacára azért nem jó-e kinyűlni a fűben, és csak bámulni az eget? Persze tisztáztuk, hogy csupa küzdelem volt az élet egy ősember számára, alig volt valamije, amit el tudott volna raktározni, szóval nem nagyon ért rá a fűben heverészni, de aztán mondta az egyik diák, hogy végülis nem volt főnöke, mindent azért csinált, mert akarta. Akart enni, akart meleget, akart biztonságot. És roppant kevesen voltak, bármerre ment, valami igazabbal találkozott, mint az ember építette környezet. Nem küzködött mások téves ítéleteivel vagy ötleteivel, főleg ha vadászni ment, be a vadonba, aminek voltak olyan részei, ahol ember még sosem járt.

Mivel nem néztem végig, nem kéne írnom. Úgy 20 perc után rákerestem a neten, hogy mit írtak róla, hogy csak én látom-e ennyire kínosnak a filmet, vagy más is, és mivel más nem, ezért ennyit szeretnék csak körülírni: kínos a film, főleg a kritikákkal együtt. Csak két kiragadott példa:

nem kell attól tartani, hogy túlidealizálja a vidéki életet, de azért van benne bőven számunkra ismerős motívum, mint a pálinka, a szürkemarha, a vendégmunkás, a cifra kurvaanyázás, a szél lengette búzakalászok, de tényleg csak annyi romantikája van a falusi krepp-papírral díszített hétvégi esküvőnek a helyi csárdában, amennyi amúgy a valóságban is. [Lángoló Gitárok]

Ahhoz pedig, hogy egy magyar filmben olyan verekedéseket láthassunk, amiktől szó szerint felszisszenünk, egy elsőfilmes rendező, Kostyál Márk Kojotja kellett. De kurvára.  [index]

Egy afrikai érezheti így magát egy posztkolnialista filmhét negyedik napján, ahogy egy vidéki ember a Kojotot nézve. Jót tett volna a filmnek, ha levetkőzi az importálás igényét, és egyszerűen megpróbálja eltüntetni a hangsúlyosan magyar dolgokat a filmből, Budapest kapott volna valami hasonló fantázianevet, mint "Tűzkő" (így hívják a falut), és egy kitalált világba került volna a cselekmény. Nem lett volna ugyanis idegesítő, hogy képtelenségeket csomagolnak be valóságosnak.

A filmből a legtöbb kritika azt emeli ki, hogy milyen nyers, és ez mennyire jó, de pont ez az, ami miatt az egészet valami meta-világba kellett volna száműzni, mint mondjuk a Sherlock Holmes nevében-t. Ott teljesen világos, hogy a magyar gyerekek nem derítenek ki nagy titkokat a nyári szünetben, és a film sem ezt állítja, így a zsánerhez szükséges unalomig ismert karakterek (tökös lány, bátor főhős, bogaras szárnysegéd) sem idegesítőek, az ember elintézi annyival, hogy "egész jól összerakták a filmet". Ugyanígy egy ritkán lakott környezetben játszódó "állom a sarat a maffiával szemben" típusú macsó filmre simán vevő lettem volna én magam is, csak ne akarnák ezt magyar világként eladni.

A magyar vidéken ez úgy megy, nem verőemberekkel térítenek jobb belátásra, hanem megmérgezik a kutyádat, félrevezető tanácsokat adnak, és "elrágta a vakond" a gyümölcsfáid gyökerét. A szemedbe nézve sosem mondanák meg, hogy mire készülnek, és mikor megtették, csak sumákul félrenéznek, tudván, hogy csak azt a rövid időt kell kibírniuk a kínos helyzetben, amíg belátod, hogy vesztettél.  Utána már csak az élethosszig tartó fújás és beszólogatások vannak hátra. Ha van erőszak, akkor az családon belül. Mondjuk a Kojot nyitójelenete nagyjából helyre is rakott ezügyben: 1. a szomszéd, akinek baja van az építkezéssel, kizárt, hogy jelen lenne a végrehajtáskor. 2. a feleség kizárt, hogy ne a szomszéd szemét kaparná ki (ha már ott van), és kizárt, hogy csak a gyerekek mellett a férjéhez ordítozna. A feleségek vidéken a legnagyobb konfliktuskeresők, még a férje fogná vissza. 3. Az egész bunyónak lenne egy vektora: a markoló dolgozni akar, a tulaj ezt nem hagyja, a szekusok megpróbálják a tulajt félretolni. Ehelyett az egész bunyó koerográfiája olyan, mint amiket általános iskolában toltunk: koncepció nélkül ráugrani az osztály legerősebb emberére, aki elhajít minket (az én ilyen osztálytársamat Szilárdnak hívták). 4. a kiérkező rendőrök nem szaladnának fel a szőlöbe, csak hogy onnan leszaladva ugorjanak rá a balhés fickóra, bármit is gondoljunk a rendőrökről. Abban a gagyi jelenetben mégis volt két pillanat, ami működött, azért gondoltam, adok még egy esélyt a filmnek: a Kojot, mert olyan beszológatós kemény öreg tényleg létezik, és pont úgy öltözködik, a másik meg a feleség, mikor a szomszédot leugatta, bár abban is volt némi céltalanság (egy vidéki feleség pontosan tudja, hogy kit kell lekapni a tíz körméről, és már eleve azzal kezdi). 5. kinek van szélkereke a Bakonyban? Tehát felfogtam, hogy ez egy képzeletbeli világ, ami így működik.

És akkor jött a teherautóról leszedett szürkemarha, a kocsmajelenet, a gépelni nem tudó hivatalnok, a szélkerék, a sportkocsi, szóval azok a dolgok, amiket nem talál az ember vidéken így ebben a formában, emiatt irritáló a film pozicionálása (vidéki Magyarország). A kocsmajelenet például így zajlott volna: a csapos csajszi, aki nem egy alter arc lenne Kispestről, egyből leszólítja a főszereplőt a kocsmában, hogy kinek a kije. Erre köré gyűlnének a beszédesebb alkeszek, és mind elsorolnák, hogy ők hogyan kapcsolódnak a nagyapához. És ha lenne egy hallgatag fajta, az csak úgy odavetné, miután a cirkusz lement, hogy az ő halálával is csak könnyebb lett a föld. A barátságos részegek erre alákérdeznének az évtizedes koerográfia szerint ("Hát hogy mondhatsz ilyet Jenő?"), mire ő további egy mondattal kifejtené, hogy "nagy fasz volt az öreg, de olyan feleséggel, ami neki volt..." és akkor a barátságos részegek helyeselni kezdenének, hogy az már igaz. De több szó nem esne, az hallgatag fajta nem mond ennél többet, és az az alkesz, aki a legkevésbé bírja a feszültséget, egyből a telekkel kapcsolatos tervekről kezdené faggatni az új jövevényt. Unalmas film lenne, szó se róla, de éppen emiatt a dinamika miatt olyan irritáló, hogy a Kojotról még a kritikák is azt írják, hogy milyen valóságos. Nem az. Ebben a témában kevésbé feszült, de egészen felkészült film A Paradicsom... (1986), és még az sem próbálja korrajznak eladni a történetet.

.

Stephan Steiner osztrák történész 2014-ben írt monográfiájában a Habsburg Birodalom deportációs gyakorlatáról ír, a könyv tartalmi gerincét a Temesvári kitelepítések adják, ami Magyarországon kevéssé ismert epizód. A Karlócai békével (1699) jelentős területeket szerzett vissza a birodalom az oszmánoktól, majd egy második háborúval, 1711-18 között további részeket, köztük a Bánátot is visszafoglalták. Már a Karlócai békét követően is az udvar szándéka a birodalom központosítása volt, amit a Rákóczi-szabadságharc még sikerrel megakadályozott, de az 1711-18-as török-osztrák háborút követő rendezés már az udvar szája íze szerint történt. Az ekkor visszakerült Bánátot nem tagozták vissza a Magyar Királyság alá, hanem önálló birodalmi provinciaként (Temesi Bánság) igazgatták közvetlenül Bécsből egészen 1778-ig. A tartomány a korszellemnek megfelelően a központi gazdaságtervezés kísérleti telepe lett. A háború miatt megfogyatkozott lakosságot idegen telepesekkel egészítette ki a kamarilla, utakat épített, és manufaktúrákat alapított. Mária Terézia (1740-1780) uralkodása hozta el a Bánát "területfejlesztésének" legszínesebb szakaszát. A mélyen katolikus királynő hogy megtisztítsa Bécset a prostituáltaktól, homoszexuálisoktól és tolvajoktól, erkölcsrendőrséget (Keuschheitskommision) hozott létre, és a foglyaikat részben a Bánátba telepíttette.