A háztól, ahol lakunk, 100 méterre van egy uszoda. Ez egy kisvárosi uszoda, és amit a kisvárosi írekről eddig hallottam és tapasztaltam, az alapján nem sok kedvem volt kipróbálni. De kezdjük az egészet egy Netflix-sorozattal!

Tegnap este Erhard írt, hogy lesz sarki fény. A májusiról Magyarországon lemaradtam, ezt viszont így akkor sikerült elcsípnem.

Nekiálltam az appom ír verziójának, ami egyelőre csak azt jelenti, hogy tanulom az ír történelmet, készítem a leírásokat, hogy ki kicsoda, mi mit jelent az ír tanterv érettségi követelményében. Mókás tény: Nagy Imre is szerepel a nem túl terjedelmes írországi listában (a magyarországi követelmény kb. 900 lexika, az ír kb. 500). Még érdekesebbnek találom, hogy a két ország nagyjából ugyanazoknak a folyamatoknak volt kitéve a 16. században. Később, a magyar reformkor idején is sok párhuzamot lehet vonni, úgyhogy biztosan fogok írni még ebben a témában. Persze még Bese kapcsoltam a számítógépem, már egyből az futott át az agyamon, hogy mi van, ha a jelenkorból is találok párhuzamokat. Bingo! 

Nem akarom bántani magamat, úgyhogy azt is elismerem, hogy 2 bolt eladójának sem volt fogalma a dolog működéséről, de a történet attól még visszavett az arcomból.

Szecsuáni csirke nélkül nincs igazi megérkezés. A Kung Fu kínai kifőzdében vettem egyet. Erhardék a Yummy Noodle kifőzdére esküsznek, de ott nem állt sorban senki, a Kung Fu viszont tömve volt. Egy igen szakadt ebola szagú putriban üzemeltetik, de néha pont az ilyenekben a legjobbak az ízek. (A fotót az interneten találtam, nyitás után pár nappal készülhetett, mert ma már nem ilyen) Drága volt az ennivaló, mint a méreg, úgyhogy lássuk, milyen élményt nyújtott!