Ma egy hosszas árral szemben evezéssel felavattam a kenut, amin az elmúlt hetekben dolgoztam. A festést máris tönkretettem, pedig jó sokba került.

Kenuról nem a Pocahontasban hallottam először, de azt hiszem akkor ragadta meg a képzeletemet örökre. Én is tudom hogyan hangzik ez, de a múlt szombat óta azt is tudom, hogy toleráns a magyar társadalom minősített töbsége, úgyhogy nem takargatom, teljesen odavoltam, ahogyan Pocahontas a mosómedvével raftingol a kenujával. Az atádi években a Dráván néhányszor volt szerencsém kenuzni, és annál jobb kenus élményeim aligha lesznek. Akkor viszont kenum nem volt, most meg Dárvám nincsen, de nem panaszkodok.

Ezt a nem túl szép kenut vettem aránylag olcsón. A dolog akkor vált drámaian drágává, mikor megtudtam, hogy létezik az üvegszálas dolgok életében olyan, hogy ozmózis. Az anyag magába szívja a hajszálrepedések miatt a vizet, ami az anyag hólyagosodásához vezet. Igaz, hogy ehhez évek kellenek, de az én konkrét tervemnek nincs szakirodalma, így talán az évek az én esetemben hónapokat jelentenek.

Nem kertes házban lakunk, úgyhogy az egész kenu-tervem azon a megfontoláson alapult, hogy a folyóparton tudom hagyni a pecások csónakjai között, lelakatolva. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy az evezőklub csónakházába is betehetem, de ami helyet mutatott a kapitány, az túl kicsi volt egy kenunak. Ennek apropóján tudtam meg, hogy az angolban a canoe a kajakot és a kenut is magába foglalja. Bár létezik kayak szavuk is, de ha kenura gondolnak, akkor Canadian Canoe a helyes kifejezés, ami csak azért kényelmetlen, mert a Canadian Canoe teljesen nyitott, nem azonos az európai túra kenuval. Aminek így aztán nincs hivatalos neve. Talán touring canoe.

A felújítás előtt pár napig ringattam is a folyón a kenut, működőképesnek ítéletem a modellt. A láncot gondolom hidegvágóval is el lehet csípni egy sötét éjjelen, de egy kenutúrás veterán azt mondta nekem pár hónapja, hogy ő is lakásban lakik, ezért ő is a folyón hagyja a kenuját. Ezzel jóváhagyottnak éreztem a tervemet. Azt mondta, aki kenut akar magának, az nem lop. Ez alól persze kivétel az, aki kenut akar eladni, de nincs neki, és ezért szerez.

Ez volt a legnagyobb dilemmám, Ha meghagyom a kenut csúnyának, akkor az ozmózis teszi tönkre, ha viszont újrafestem, akkor kívánatossá teszem, és még a végén valaki értékesíteni fogja. Azt viszont én is látnám online. Meg egy térfigyelő kamera is rálát a csónakokra.

A csónak felújítása a csiszolással kezdődött, ezt nagyon élveztem. Csúnyább lett a csónak, de szép sima felületet kaptam. A mélyebb karcolásokat epoxi gyantával töltöttem volna ki, de ez a része a felújításnak nem sikerült tankönyvszerűen. A gyanta ugyanis túl folyós volt, nem tudtam vele "glettelni". Sikerült, ahogy sikerült. Jött az epoxi alapozó. Elvileg vissza kellett volna csiszolnom sokszor, hogy minden mélyedés szintbe jöjjön, de csak az első réteget csiszoltam. A felújításhoz helyet egy ismerősünk adott.

Az ozmózis olcsón kivédhető lett volna, ha az epoxy alapozó festék állná az UV sugárzást. De nem állja. Úgyhogy miután 3 rétegben lekentem a kenut kívül-belül, tennem kellett rá UV védelmet. Az összes anyagot az Amazonról rendeltem, és egy Beny Hill Show volt ahogy apránként, hibás mennyiségben hozogatta a postás az árukat. Végül fel kellett fedeznem egy helyi ipari festékkereskedést, ahol volt minden ami nekem kellett.

Emiatt sokat változott a dizájn tervem. Az UV védelem mellett felmerült egy másik probléma is, az algásodás. Az AI nagyon ajánlgatta a hajók aljára szánt algagátló festéket, csak ezzel meg az volt a fenntartásom, hogy ez sem UV álló. Úgyhogy marad a 2 komponensű poliuretán festék, mint külső réteg. Ez bírja a vizet, és állja az UV-t is. A festékboltban viszont figyelmeztettek, hogy ők nem tudják, hogy bírja-e a vizet, de víz- és UV álló festékük egyben nem volt. Az egész kenu felújításban ez volt a nagyon érdekes, hogy a csónakokban otthon lévő bátyám lakonikus válaszait megelégelve nagyban támaszkodtam az AI magyarázataira. Hasznos különben, a festékek dokumentációit átolvastattam vele is, és így le tudtam tesztelni, hogy csak hülyeségeket tanácsol össze-vissza, vagy van is valami tudományos alapja annak, amit válaszol nekem.

A fehér szín mellett döntöttem, de fekete dekorációt is akartam rá, mert a kenu peremére fekete gumicsík került, és hülyén nézett volna ki az a fekete úgy magában. Mikor először tettem a kocsimra a kenut, rongyot, vagy szivacsot kellett tenni alá, hogy tapadjon, és a helyén maradjon. Máskülönben nem tudtam annyira leszíjazni, hogy ne korcsolyázzon össze-vissza. A gumicsík ezért kell tehát a peremére, hogy a szállítást könnyítse, és igazam lett, jól bevált. A dekorációhoz ötletet egy youtube videó adott, ahol egy kékre festett kenu 3 fehér V sávot kapott.

Elég nehéz volt a maszkolószalagot párhuzamosan lerakni, elsősorban a kenu görbülete miatt. A sávok 30 cm szélesek a kenu oldalán, de valamiért a csúcsnál már 35. Pedig még a görbület után is 30. Mindegy, vízben lesz, meg végül egyébként is jól nézett ki. A tesztevezés során mindjárt lehúztam egy kövön, mikor egy kisebb fenékküszöbön föleveztem, úgyhogy most már nem ilyen makulátlan. Ez a fekete festék egy teljesen random multifunkciós festék, úgyhogy idővel minden baja lesz, de alatta a fehér az elég strapabíró.

A folyókkal Írországban az a probléma kenus szemmel, hogy szabályozva vannak. A sodrást minimálisra csökkentendő, 3-4 kilométerenként masszív vízfogók vannak, amiket zsilipeken lehet áthidalni. A lakóhajók, meg motorcsónakok azzal oldják meg, de a kenuval gyorsabb, ha kiszállok, és leeresztem a vízfogón. Ez általában egy 2 méteres szintkülönbséget 30-40 fokban összekötő beton lejtő, amin bokáig-sípcsontig ér a víz.

A vízfogók közötti szakaszokon pedig mederszabályozást hajtottak végre, ami azt jelenti, hogy kanyarok helyett 500 méterenként törések vannak, a törések között meg egyenes csatornák. Mikor négyesben evezünk az evezőklubban, ez nem feltűnő, mert abban a sportban nincs bámészkodás. De mikor először eveztem kenuval ezen a folyón, kicsit megbántam hogy egyáltalán vettem kenut. Egyrészt a szél a csatornában kellemetlenü fúj, általában délről, folyásiránnyal szemben. Így az az ironikus helyzet áll elő, hogy mivel a sodrás nem erős, folyásiránnyal szemben könnyebb evezni. Másrészt piszkosul unalmas komótosan végigevezni 500 métert úgy, hogy közben ugyanazon az egyenes vonalon haladok.

Ma viszont ezt az adidas hamisítványnak álcázott új kenut azzal avattam fel, hogy folyásiránnyal szemben feleveztem a Barrow egyetlen természetes szakaszán. 45 percbe telt fölfelé, 15 perc volt lefelé. Természetes kanyarok, természetes fenékküszöbök (az alapkőzet  kikandikál sok helyen), belógó fák. Ezt a részét a folyónak ugyanúgy egy zsilip teszi járhatóvá a motorcsónakoknak úgy, hogy a természetes szakasz alján a zsilip felemeli a csónakokat a természetes szakasz tetejének szintjére, és egy majdnem nyílegyenes csatornán vízszintben felrotyognak. A természetes ág viszont nagyon jó élmény, kicsit feledtette a Dráva hiányát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.