második nap, második benyomások
Megoldódott a be nem lépés rejtéje: Zone Alarm volt a bűnös. Jönnek a képek!
Igen, a legrosszabb, ha a legális fű jut az észbe, mert elnyomja a "regatták, fregattok, gyarmatok, királynők, felkelések, kereskedők és festők"-képet, ami egyébként legalább olyan szórakoztató és tartalmas. Nyilván: sőt!
még mindig netproblémáim vannak, meg már annyi mindenkinek meséltem Hollandiáról, hogy végül még tényleg írott emlék nélkül marad az amúgy "cra fuckin zy" utazásunk. Megeshet, hogy nem lesz kedvem leírni. Szerencsére nem gondoltam sokat arra, hogy Magyarország milyen nyomasztó, igaz hazajövet összefacsarodott a szívem... Az idősebbik nővérem szerint az a különbség Magyarország és Ausztria között, hogy Magyarországon a pizzériában azt mondja a szülő: nem érdekel, ezt még meg kell enned. Ausztriában azt mondja a szülő: becsomagoltatjuk.
Hollandiával kapcsolatban is az a véleményem, hogy a mentalitásban van olyan nagy különbség, nem a lehetőségekben. A Rijksmuzeumban bóklászva döbbentem rá, hogy a hollandusok történelme még csak köszönőviszonyban sincs a miénkkel, náluk minden olyan jó, még a háborúik is irigylésre méltók. Annyiból jobb nekünk, hogy mi nem zsákmányoltunk ki gyarmatokat, csak ezerkétszáz évvel ezelőtt adtunk el szlávokat rabszolgának, de arra már csak Ján Slota emlékszik. Azóta már magyarok is előfordultak rabszolgapiacon, az oszmán uralom révén. Talán írtam, de nem árt még egyszer: egy török firkász feljegyezte annak idején, hogy ha valaki jó rabszolgát akar, akkor vegyen magyar rabszolgát, mert okos is, szép is, szolgalelkű is, nem ellenkezik, csak húzza az igát hűségesen. Hát vannak dolgok, amik nem változnak, ezért gondolom azt, hogy Hollandia sosem lesz Magyarországból.
Nem a fűre, a prostitúcióra és a melegházasságra gondolok, hanem a nyugalomra és jólétre. Elsőre furcsa egyébként, de végső soron egyértelmű: Hollandia nincs (sokkal) jobban tele füvesekkel, kurvákkal és homokosokkal, mint Magyarország. Nyilván kicsit több lehet belőlük, hiszen az engedélyezések miatt egyfajta Vatikánnak számíthat belső körökben, de alapjaiban csak a meglévő "állomány" kapott kontrollt, és a melegek esetében jogokat. A legkorrektebb talán az, ha azt mondom, Amszterdam egy egész éven át tartó nemzetközi találkozó/fesztivál, de az ország többi része belső használatra van. Legalábbis nem olyan felkapott.
Hollandia magyar vonatkozásoktól mentes (kivéve Misztótfalusi Kis Miklóst, és ha vannak még kivételek, akkor tőlük is), erre a repülőn jöttem rá, és örültem is, hogy végre szűz földre lépek. Hát ez nem így van, a piroslámpás negyedben két dolgozó magyarul beszélt - szívesen írnám azt, hogy magyar lányokból áll a leányvállalat, de ezt nem tudhatom. Annyi fix, hogy a magyar pornófilmek sem ismeretlen portékák arrafelé, ami egyrészt Magyarország egy főre eső pornófilm-indexét, másrészt Kovit nézve korántsem meglepő. Legalább pornóban erősek vagyunk, ha már a külügyünk olyan gyenge. Tehát a szűz-föld elképzeléshez ennyit: ismét alátámasztást nyert a közhely, miszerint a magyarok mindenütt ott vannak.
Repülőről nézve egy undorító sakktábla az egész ország, a szárazföldön viszont ez nem tűnik fel, csak az, hogy csorog az ember nyála, olyan szép minden. Mikor eltekertünk egy szomszédos kisvárosba, csokiszag (csokoládé illat, tehát nem a másik) úszott a levegőben - Kriszti szerint olyan volt, mint egy meseváros. Jó. (elfogadva)
Sörök
(...) én nem érdemeltem ki gyarló életem során, hogy valaha ilyen finom sörök mossák porzó torkomat! Az édes világos sör nagyjából akkora bűn, mint Kolumbia, de a többi rendben van. Kimondottan finom barna sört sem ittam, viszont normális világos sörökből ott van a Bavaria vagy a Grolsch, vagy a belga Jupiler... Az Amstel és a Heineken nem a legjobb volt (igen, annál egy csomó sör finomabb, nem véletlenül írtam, hogy ennyi jó sört egy országban...), viszont olyat sok helyen csapolnak. Az Északi-tenger partján belém csurgott aranyban csillogó-gyöngyöző üde szélként belém csókoló Jupiler volt életem legmeghatározóbb sörivása, remélem nem azért, mert innen kezdődik az alkoholizmus. Megjegyzem a Jupiler távolról sem egy Kruzsovice, de akkor is.
A bringák sem rosszak.
(majd még...)
még mindig netproblémáim vannak, meg már annyi mindenkinek meséltem Hollandiáról, hogy végül még tényleg írott emlék nélkül marad az amúgy "cra fuckin zy" utazásunk. Megeshet, hogy nem lesz kedvem leírni. Szerencsére nem gondoltam sokat arra, hogy Magyarország milyen nyomasztó, igaz hazajövet összefacsarodott a szívem... Az idősebbik nővérem szerint az a különbség Magyarország és Ausztria között, hogy Magyarországon a pizzériában azt mondja a szülő: nem érdekel, ezt még meg kell enned. Ausztriában azt mondja a szülő: becsomagoltatjuk.
Hollandiával kapcsolatban is az a véleményem, hogy a mentalitásban van olyan nagy különbség, nem a lehetőségekben. A Rijksmuzeumban bóklászva döbbentem rá, hogy a hollandusok történelme még csak köszönőviszonyban sincs a miénkkel, náluk minden olyan jó, még a háborúik is irigylésre méltók. Annyiból jobb nekünk, hogy mi nem zsákmányoltunk ki gyarmatokat, csak ezerkétszáz évvel ezelőtt adtunk el szlávokat rabszolgának, de arra már csak Ján Slota emlékszik. Azóta már magyarok is előfordultak rabszolgapiacon, az oszmán uralom révén. Talán írtam, de nem árt még egyszer: egy török firkász feljegyezte annak idején, hogy ha valaki jó rabszolgát akar, akkor vegyen magyar rabszolgát, mert okos is, szép is, szolgalelkű is, nem ellenkezik, csak húzza az igát hűségesen. Hát vannak dolgok, amik nem változnak, ezért gondolom azt, hogy Hollandia sosem lesz Magyarországból.
Nem a fűre, a prostitúcióra és a melegházasságra gondolok, hanem a nyugalomra és jólétre. Elsőre furcsa egyébként, de végső soron egyértelmű: Hollandia nincs (sokkal) jobban tele füvesekkel, kurvákkal és homokosokkal, mint Magyarország. Nyilván kicsit több lehet belőlük, hiszen az engedélyezések miatt egyfajta Vatikánnak számíthat belső körökben, de alapjaiban csak a meglévő "állomány" kapott kontrollt, és a melegek esetében jogokat. A legkorrektebb talán az, ha azt mondom, Amszterdam egy egész éven át tartó nemzetközi találkozó/fesztivál, de az ország többi része belső használatra van. Legalábbis nem olyan felkapott.
Hollandia magyar vonatkozásoktól mentes (kivéve Misztótfalusi Kis Miklóst, és ha vannak még kivételek, akkor tőlük is), erre a repülőn jöttem rá, és örültem is, hogy végre szűz földre lépek. Hát ez nem így van, a piroslámpás negyedben két dolgozó magyarul beszélt - szívesen írnám azt, hogy magyar lányokból áll a leányvállalat, de ezt nem tudhatom. Annyi fix, hogy a magyar pornófilmek sem ismeretlen portékák arrafelé, ami egyrészt Magyarország egy főre eső pornófilm-indexét, másrészt Kovit nézve korántsem meglepő. Legalább pornóban erősek vagyunk, ha már a külügyünk olyan gyenge. Tehát a szűz-föld elképzeléshez ennyit: ismét alátámasztást nyert a közhely, miszerint a magyarok mindenütt ott vannak.
Repülőről nézve egy undorító sakktábla az egész ország, a szárazföldön viszont ez nem tűnik fel, csak az, hogy csorog az ember nyála, olyan szép minden. Mikor eltekertünk egy szomszédos kisvárosba, csokiszag (csokoládé illat, tehát nem a másik) úszott a levegőben - Kriszti szerint olyan volt, mint egy meseváros. Jó. (elfogadva)
Sörök
(...) én nem érdemeltem ki gyarló életem során, hogy valaha ilyen finom sörök mossák porzó torkomat! Az édes világos sör nagyjából akkora bűn, mint Kolumbia, de a többi rendben van. Kimondottan finom barna sört sem ittam, viszont normális világos sörökből ott van a Bavaria vagy a Grolsch, vagy a belga Jupiler... Az Amstel és a Heineken nem a legjobb volt (igen, annál egy csomó sör finomabb, nem véletlenül írtam, hogy ennyi jó sört egy országban...), viszont olyat sok helyen csapolnak. Az Északi-tenger partján belém csurgott aranyban csillogó-gyöngyöző üde szélként belém csókoló Jupiler volt életem legmeghatározóbb sörivása, remélem nem azért, mert innen kezdődik az alkoholizmus. Megjegyzem a Jupiler távolról sem egy Kruzsovice, de akkor is.
A bringák sem rosszak.
(majd még...)
Nem vártam Hollandiától semmit, világos volt, hogy fűszag lesz az utcákon, meg hogy lesznek kurvák. Nem is olvastam utána semminek, egyszerűen csak azt akartam, hogy vegyen le a lábamról Hollandia, ha tud.
Hazajövet Pozsonyban landoltunk, onnan vonattal Bp-re. Komáromnál felébredtem, kinéztem az ablakon, már reggel volt, és egyszerűen rámtört a sűrű, tömény búbánat. Nem lehet elmondani, úgyhogy nem is próbálom. Látni az újságok címlapját Kelenföldön, hallani a begyöpösödött politizálást a buszon, eleve azon a vonaton utazni, azokat az állomásokat látni, aztán az utak, az épületek, a mentalitás... Pedig mondom, előtte Pozsonyban voltunk pár órát, és mégis ekkorát ütött Magyarország... Ez nem ország.
Hazajövet Pozsonyban landoltunk, onnan vonattal Bp-re. Komáromnál felébredtem, kinéztem az ablakon, már reggel volt, és egyszerűen rámtört a sűrű, tömény búbánat. Nem lehet elmondani, úgyhogy nem is próbálom. Látni az újságok címlapját Kelenföldön, hallani a begyöpösödött politizálást a buszon, eleve azon a vonaton utazni, azokat az állomásokat látni, aztán az utak, az épületek, a mentalitás... Pedig mondom, előtte Pozsonyban voltunk pár órát, és mégis ekkorát ütött Magyarország... Ez nem ország.
Tehát nem lesz itt semmi jó, legalább egy hétig, hacsak nem fogok a bűn országában, Európa tátongó sebében, Hollandiában blogolgatni. Németországról még van egy bejegyzésnyi mondanivalóm, de még nincs netem, ez most ilyen vízoltás, ezért sem zúdítom rátok magvas észrevételeimet és a Sárga Pi(n)tyőke-estetet. Na majd kialakul, hogy lesz.
azt mondta: