Épp most nyit a ZP, szívesen fotóztam volna, de épp most adtam oda a hugomnak [ahogy serdül, egyre jobban lehet röhörészni vele], mert kell neki (elkényeztetett...).

Ma valami punk-skinhead esemény lehet, mert annyi emo/punk/skin van a helyszínen, mára nincs kiírva koncert. Csoportokban vesztegelnek a fűben a 16 évesek, feltünő módon nem isznak piát. Gondolom az csak akkor derogál, ha már besötétedett, és akkor mindjárt hányni is lehet.

Az egyetem felé már előkerülnek a sangriák. Légynapszemüvegben seggmutogatós tündérlányok nyalogatják az üveget ("A feleségem kiváló sangriát tud készíteni." "hogy mondtad?" "Sangria! Az egy spanyol borfajta... Gyümölcsöke..." "Nenee, várj! Neked van feleséged? ... Mászkálsz Európában, és minden tinilánnyal lefekszel?" "Jennifer, ez nem így működik! ...fiúkkal is!") Van hangulata.

Most akarja a Zöld Pardon és az Északi tömb közötti rész egy részét parkosítani a Hallgatói Alapítvány. Megalapozott az az aggodalom, hogy a frissen ültetett sövénybe fognak hugyozni, a virágágyásba hányni, a padon ülni (jó, ez belefér), satöbbi. De optimista elméletek szerint olyan szép lesz a park, hogy attól a részeg tojáshéjasvalogú pattanásosok is meghatódnak. Meglássuk.

Két gimnáziumból is el kellett kullognom. Az elsőben az igazgató úr felháborodottan közölte, hogy ha minden tesztet engednének kitölteni, mást sem csinálnának, mint teszteket töltögetnének. Próbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy nekem az év végi jegyem múlik a dolgon, de csak rázta a fejét. Volt a szomszédban is egy gimi, oda is bementem, előadtam a kínomat, hogy tanrászak, szeminárium, tesztkitöltés gimnazistákkal, egy negyedikes osztállyal. Szó sem lehet róla, hát mindjárt ballagnak, február óta azt sem tudják, hol a fejük... Igazából nem egy komplett személyiségtesztet akartam kitöltetni, csak egy 6 kérdéses, 10 percig tartó bigyót, de tekintettel kell lenni arra, hogy ők most azt sem tudják, hol áll a fejük. Különben is, elment-e az eszem.

Kissé felidegesítettek, mert igazán érdekes dolog gabalyodott volna ki a kérdőívből, de azt hiszem dolgozattémát kell váltanom. Ami nyilván nem olyan nagy megterhelés, mint egy osztályt megmozgatni, de 10 perc a szünetben, ahol úgyis csak kártyáznának, cigiznének, akcióznának, igazán megtehetnék nekem ezt a szívességet. Az órán meg keresztrejtvényt fejtenének. Úgyis fölveszik mindegyiket mindenhová, ha okosan állították fel a sorrendet. Ha meg ahhoz sem volt eszük, akkor megette a fene.

Egyetem után betérni egy ismeretlen gimnáziumba... elkapott a gyomorgörcs. Szigorú igazgató, akadékoskodó titkárnő, csengetés, emósok... Nem volt egyszerű. Dúdolgattam magamban a The Wall-t.

Gitározgatott az új szobatárs, most csak egy rövid ideig voltam "a társasággal", álmossági okok miatt, de sokkal érdekesebb, hogy megint felmerült, hogy ne a koleszban érezzük jól magunkat, mert ezen a napon különösen rossz, hiszen hétfőnként itt van a kolesz igazgatója.

Legutóbbi nagy balhé már jópár hónapja volt, amikor három emelettel följebbről (több nem volt) [most elgondolkoztam azon, hogy ezt nem írtam-e már le egyszer... Na mindegy, most többen olvasnak] szóval annyival feljebbről jött le egy csaj, horroisztikus nyugalommal, minamellett ellentmondást nem tűrve, hogy halkítsuk le a zenét. Mindenki ismeri a magyar hangszigetelést, vagy legalábbis el tudja képzelni - a lényeg, hogy halk és hangos közt nincs átmenet. Ami az ötödiken halk, az nálunk is az, ami az ötödiken hangos, az nálunk se sokkal hangosabb, de ez tényleg nem lényeges (utálom, mikor képzeletbeli olvasóim érdeklődő tekintete miatt nem tudom azt írni, amit igazán fontosnak gondolok), mert az a lényeg, hogy szombat volt. (most így belegondolva ezért nem kellett volna ennyib pofázni: lejött szombaton egy csaj, hogy kuss)

Meg triplaszülinap és egy szobatársbúcsúztató is volt eznap - igazából azon érdemes elgondolkodni, hogy a szombat esti láz abból áll, hogy halkítsd le a zenét.

Persze nem árt odafigyelni az ilyen csendmániás gengszterekre, nehogy úgy járjunk, mint a virginiai műegyetemisták. Végülis Magyarországon is lövöldöznek már kevesebbért is. Elképzelem, ahogy lejön a csaj:

"Baromira szar hajnali egykor a rohadt zenéteket hallgatni, miközben aludni szeretnék."

"Dehát nem is hallgatjuk hangosan!"

"Kuss!"-mondja a lány, és nyomatékképpen átlövi Miki tüdejét.

"Most ez mire volt jó?"-kérdezem, hiszen mégiscsak közösségi ember vagyok, próbálgatom a másoktól ellesett problémarendező nagy stratégiákat.

"Arra, hogy kérdezhessél ilyen hülyeségeket!" - látva problémázós tekintetemet legyint egyet, és belémlő kettőt. Így nem tudom, hogyan tovább... Úristen, szólok a többieknek, hogy ne gitározgassanak!

Vasárnap amúgyis megállapítottuk a hugommal, hogy gitározni nem mindig szimpatikus. Például pont a Tabánban voltunk, ahol a fűben egy srác gitározott a barátnőjének (prekoncepció). Ez legalább olyan undorító, mint mikor egy házaspár egymást átkarolva beszélnek egy harmadik emberrel, majd a szavába vágva azt mondja a férj a feleségének: "eszkimópusziiii!" (Simpsons, 9. évad, 25(?). epizód)...

 

Nem vettem jegyet a Waters koncertre, de sokat gondoltam rá. Íme, itt egy kritika róla. Az az érdekes, hogy akik kommenteltek, azok mennyire kiakadtak a kritikán. Még sosem hallottam Pink Floydot élőben, csak megnéztem néhány koncertfelvételt, meg olvastam sok koncertbeszámolót (nem kritikát). Viszont van idehaza az Echoes of Pink Floyd (azt hiszem, az új nevük már Sounds of Pink Floyd), na az ő koncertjeiken már megfordultam. Ott gondolkodtam el azon, hogy mi a jó: CD-t hallgatni, ami mindig ugyan az, vagy koncertet, ami a játékosoktól függ.

Waters kommerszé válása (Waters a jelek szerint olyan, mint egy CD: beteszem, meghallgatom, tudom mire számítsak) persze nem számít, ha azt vesszük, hogy ő kicsoda, micsoda, és főleg, hogy leszállt közénk. Engem ettől függetlenül is zavarnak benne dolgok. A kommentek révén rájöttem, hogy Waters hidegháború-ellenessége mégsem gáz. Úgyhogy maradt csak egy: az visszamenőleges aktualizálás. Koncert nélkül is látja az ember: Live in Berlin. A berlini fal lebontása után egyből odarepesztett Waters. Jól jött ki, mert fal-fal, ezen kívül számára sokat jelentett a fal lebontása. Viszont számomra a Wall tele van olyan dolgokkal, amin süldő malacként gondolkodtam: felnőttek és én, világ és én, az én világom és a betolakodók, én és az életem, stb. És nem asszociálok ebből a berlini falra, mint ahogy Waters sem a berlini falról énekelt, hanem a "maga" köré emelt falról. De most (már egy jó ideje) visszamenőleg aktualizál. Ez akkor is gáz, ha ő király. Melleseleg a szólóalbumaival nem nyűgözött le, úgyhogy még haragszok is rá, hogy felbomlasztották Gilmourral a PF-ot. Ők csak úgy voltak jók. (Bár Gilmour 2006-os albuma furcsa mód Pink Floydosabb, mint eddig bármelyik próbálkozása)

Aggódva ültem be a moziba. Karinthy Frigyes Így írtok tije mindeddig filmes ikertestvér nélkül állt, egyedül a Simpsons képes a maró gúnyra, de az nem mozifilm.

A Zucker-klán (Csupasz pisztolyok elkövetői például) alkotásainak egyre humortalanabb és erőltetettebb sorát a Wayans-testvérek bővítették. Igaz, a Feketék Fehéren még egész elviselhető dolog volt, de a Horrorra akadva 4 már kimerült a jelenetek idézgetésében, és a szereplők idétlen bénázásában. A Csajozós filmmel már betelt a pohár, és nem volt kétséges, hogy ha még egyszer előrukkol akárki valami hasonló fossal, keselyűk eledelévé tesszük az arizonai sivatagban. Vagy megetetjük a disznókkal. Érezhette Jason Friedberg és Aaron Seltzer (a Csajozós film rendezői), hogy jóvá kell tenniük bűneiket, úgyhogy megrendezték a Bazi nagy filmet.

Most egy kis gunyorosság:
Zseniális a film. Félelmetes érzékkel válogatták össze az utóbbi öt év filmjeinek legjellegzetesebb jeleneteit, és gyúrtak belőle egy kifejezetten jó történetet. Elve jó ez a műfaj, hogy nagy sikerfilmekből jeleneteket idézgetnek másfél órán át, aztán menj haza, és idézd fel a nagy poénokat. Kicsit talán rossz, hogy ezeknek a filmeknek nemigen van saját poénja, hacsak nem az, hogy milyen vicces az adott szituációban idézni egy nagy opuszt. Az persze nem vitás, hogy annál viccesebb nincs, mint mikor a szereplők ostobán néznek, hülyén mozognak, affektálnak, és nagyokat repülve nagyokat esnek, és újra ostobán néznek.
A film nemcsak ezekben a típusú, kifejezetten vicces viccekben jeleskedik, hanem a dalrafakadásban is, amire kétségkívül nagy szükség van. Most viccesen odamondott a kortárs filmeknek, amelyek mindegyikében dalban mondják el érzéseiket a szereplők. Hovatovább, az iróniában is nagyot alkott: a filmes közhelyeket jól érzékelhetően csak gúnyból tették be. Mint ahogy gúnyból voltak elcseszett retardáltak a szereplők is. Ez a rendezőpáros aztán tudja, hogy mitől mozognak a rekeszizmok!

Ilyen filmmel előrukkolni 2007-ben nemcsak pofátlanság, hanem oltári nagy giga-mega-hiper pofátlanság. Újra a szokásos trágya. Kicserélték a DVD borítót, meg a moziplakátot, meg még néhány apróságot, aztán had szóljon! Semmi eredeti megoldás, semmi cél, de a legrosszabb, hogy ezt már láttuk: az idézett filmekben. Minek csinálnak egy olyan filmet, ami eredeti filmjelenetek botladozó utánzása? És egymás után kettőt (Csajozós film 2006, ez meg idei ugye)!! Nem vicces! Nem érdekes (mert ha nem vicces, legalább érdekes legyen), nem jók a zenék, nem szépek a nők.

Szánalmas fos.