Aggódva ültem be a moziba. Karinthy Frigyes Így írtok tije mindeddig filmes ikertestvér nélkül állt, egyedül a Simpsons képes a maró gúnyra, de az nem mozifilm.
A Zucker-klán (Csupasz pisztolyok elkövetői például) alkotásainak egyre humortalanabb és erőltetettebb sorát a Wayans-testvérek bővítették. Igaz, a Feketék Fehéren még egész elviselhető dolog volt, de a Horrorra akadva 4 már kimerült a jelenetek idézgetésében, és a szereplők idétlen bénázásában. A Csajozós filmmel már betelt a pohár, és nem volt kétséges, hogy ha még egyszer előrukkol akárki valami hasonló fossal, keselyűk eledelévé tesszük az arizonai sivatagban. Vagy megetetjük a disznókkal. Érezhette Jason Friedberg és Aaron Seltzer (a Csajozós film rendezői), hogy jóvá kell tenniük bűneiket, úgyhogy megrendezték a Bazi nagy filmet.
Most egy kis gunyorosság:
Zseniális a film. Félelmetes érzékkel válogatták össze az utóbbi öt év filmjeinek legjellegzetesebb jeleneteit, és gyúrtak belőle egy kifejezetten jó történetet. Elve jó ez a műfaj, hogy nagy sikerfilmekből jeleneteket idézgetnek másfél órán át, aztán menj haza, és idézd fel a nagy poénokat. Kicsit talán rossz, hogy ezeknek a filmeknek nemigen van saját poénja, hacsak nem az, hogy milyen vicces az adott szituációban idézni egy nagy opuszt. Az persze nem vitás, hogy annál viccesebb nincs, mint mikor a szereplők ostobán néznek, hülyén mozognak, affektálnak, és nagyokat repülve nagyokat esnek, és újra ostobán néznek.
A film nemcsak ezekben a típusú, kifejezetten vicces viccekben jeleskedik, hanem a dalrafakadásban is, amire kétségkívül nagy szükség van. Most viccesen odamondott a kortárs filmeknek, amelyek mindegyikében dalban mondják el érzéseiket a szereplők. Hovatovább, az iróniában is nagyot alkott: a filmes közhelyeket jól érzékelhetően csak gúnyból tették be. Mint ahogy gúnyból voltak elcseszett retardáltak a szereplők is. Ez a rendezőpáros aztán tudja, hogy mitől mozognak a rekeszizmok!
Ilyen filmmel előrukkolni 2007-ben nemcsak pofátlanság, hanem oltári nagy giga-mega-hiper pofátlanság. Újra a szokásos trágya. Kicserélték a DVD borítót, meg a moziplakátot, meg még néhány apróságot, aztán had szóljon! Semmi eredeti megoldás, semmi cél, de a legrosszabb, hogy ezt már láttuk: az idézett filmekben. Minek csinálnak egy olyan filmet, ami eredeti filmjelenetek botladozó utánzása? És egymás után kettőt (Csajozós film 2006, ez meg idei ugye)!! Nem vicces! Nem érdekes (mert ha nem vicces, legalább érdekes legyen), nem jók a zenék, nem szépek a nők.
Szánalmas fos.
A Zucker-klán (Csupasz pisztolyok elkövetői például) alkotásainak egyre humortalanabb és erőltetettebb sorát a Wayans-testvérek bővítették. Igaz, a Feketék Fehéren még egész elviselhető dolog volt, de a Horrorra akadva 4 már kimerült a jelenetek idézgetésében, és a szereplők idétlen bénázásában. A Csajozós filmmel már betelt a pohár, és nem volt kétséges, hogy ha még egyszer előrukkol akárki valami hasonló fossal, keselyűk eledelévé tesszük az arizonai sivatagban. Vagy megetetjük a disznókkal. Érezhette Jason Friedberg és Aaron Seltzer (a Csajozós film rendezői), hogy jóvá kell tenniük bűneiket, úgyhogy megrendezték a Bazi nagy filmet.
Most egy kis gunyorosság:
Zseniális a film. Félelmetes érzékkel válogatták össze az utóbbi öt év filmjeinek legjellegzetesebb jeleneteit, és gyúrtak belőle egy kifejezetten jó történetet. Elve jó ez a műfaj, hogy nagy sikerfilmekből jeleneteket idézgetnek másfél órán át, aztán menj haza, és idézd fel a nagy poénokat. Kicsit talán rossz, hogy ezeknek a filmeknek nemigen van saját poénja, hacsak nem az, hogy milyen vicces az adott szituációban idézni egy nagy opuszt. Az persze nem vitás, hogy annál viccesebb nincs, mint mikor a szereplők ostobán néznek, hülyén mozognak, affektálnak, és nagyokat repülve nagyokat esnek, és újra ostobán néznek.
A film nemcsak ezekben a típusú, kifejezetten vicces viccekben jeleskedik, hanem a dalrafakadásban is, amire kétségkívül nagy szükség van. Most viccesen odamondott a kortárs filmeknek, amelyek mindegyikében dalban mondják el érzéseiket a szereplők. Hovatovább, az iróniában is nagyot alkott: a filmes közhelyeket jól érzékelhetően csak gúnyból tették be. Mint ahogy gúnyból voltak elcseszett retardáltak a szereplők is. Ez a rendezőpáros aztán tudja, hogy mitől mozognak a rekeszizmok!
Ilyen filmmel előrukkolni 2007-ben nemcsak pofátlanság, hanem oltári nagy giga-mega-hiper pofátlanság. Újra a szokásos trágya. Kicserélték a DVD borítót, meg a moziplakátot, meg még néhány apróságot, aztán had szóljon! Semmi eredeti megoldás, semmi cél, de a legrosszabb, hogy ezt már láttuk: az idézett filmekben. Minek csinálnak egy olyan filmet, ami eredeti filmjelenetek botladozó utánzása? És egymás után kettőt (Csajozós film 2006, ez meg idei ugye)!! Nem vicces! Nem érdekes (mert ha nem vicces, legalább érdekes legyen), nem jók a zenék, nem szépek a nők.
Szánalmas fos.
A bejegyzés trackback címe:
https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr4058065
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Balukoma 2007.04.13. 16:31:52
Hú... Bocs... Nem gondoltam, hogy ennyire...
Pityu 2007.04.14. 00:02:32
igazság szerint kicsit túlspiráztam a hatás kedvéért. Sőt, a moziban 3-4-szer kifejezetten jót röhögtem, de tényleg nem többször. De azok jók voltak. Meghát mekkora fless: sajtóvetítésen voltam! (és ingyé :) )
(kössz!)
(kössz!)
azt mondta: