Az izraeli hadsereg figyelmeztette az ír békefenntartókat Dél-Libanonban, hogy az ő zónájukban is csapásra készülnek, javasolják a helyszín elhagyását. A közvélemény felháborodott, mit parancsolgat nekik Izrael?

A békefenntartók a helyükön maradtak, az írek pedig ismét olyan büszkék, mint tavasszal, mikor elismerték a Palesztin államot, és tiltakozásképpen az izraeli nagykövet elhagyta Írországot.

Az izraeli-palesztin konfliktus bonyolultabb annál, mint amennyit a közbeszéd elbír, de engem mindenképpen meglep, hogy kormányzati szinten sem kifinomultabbak. De túl azon a globális trenden, hogy a szakértők és a politikusok kölcsönösen kerülik egymást, itt valami mélyebb történelmi örökség húzódik meg a háttérben.

Emlékmű Midletonban a csaktók adományának emlékezetére

Csaktók

Pár napja a közösségi médiában ment egy kör arról, hogy kit tart az adott közösség tiszteletbeli írnek, és két komoly esélyes volt: az egyik egy libanoni férfi, aki az ír békefenntartókkal dolgozik már sok-sok éve, így mikor a kameráknak nyilatkozott múlt héten, a nagyobb nyilvánosság is megcsodálhatta, hogy ír akcentussal beszélt. A másik pedig nem egy személy, hanem egy nép, és végül toronymagasan erre szavaztak: a csaktókra. A csaktók egy amerikai pre-kolumbián népcsoport, akiket Oklahoma környékén zártak rezervátumba. 1847-ben azzal lopták be magukat az írek szívébe, hogy a krumplivész hatásainak enyhítésére pénzt gyűjtöttek és adományoztak az íreknek. Innen aztán odáig ívelt a barátság, hogy 1997-ben maga az ír miniszterelnök, Mary Robinson látogatott el hozzájuk, 2020-ban, a covid idején pedig Írország nagylelkű pénzadományt küldött a járvány által különösöen sújtott navahóknak. Ők nem csaktók, de az adomány címzésekor utaltak rájuk: azért segítik most a navahókat, mert szeretnék gyakorolni az önzetlen segítségnyújtás gesztusát, amit a csaktóktól tanultak. De ezen felül számos elméletet fabrikáltak, hogy mi miatt lelkitárs a két nép: mindkettejüket gyarmatosították, mindkettejük a kihalás széléről hozta vissza a nyelvét és kultúráját, stb.

Bevallom, bármilyen megindító is ez a történet, engem egy kicsit irritál a naivitás benne. Európa népeinek több, mint a fele élt alávetettségben az imperializmus időszakában, és a nacionalizmus fellángolásával ezen népek többsége éppen annyira, mint az írek, a saját kultúrájuk megóvása felé fordultak. Az így megteremtett összetartozás-érzés révén pedig képesek voltak legkésőbb a 20. században az önálló nemzátállamuk létrehozására. Balti államok, Finnország, Szlovákia, vagy éppen Magyarország.

Viszont ami a palesztinok iránt táplált rokonszenvüket illeti, nagyon valódinak találom. Akárhányszor vetették fel a diákjaim odahaza a palesztin-izraeli ügyet, végső soron mindig oda lyukadtunk ki, hogy ez a brit mandátum idején ment félre, lényegében belekódolták a megoldhatatlan konflitust a régióba. És bár ez nem az aktív diskurzus része Írországban, de nem kell egy publicistának sem leírnia a párhuzamokat ahhoz, hogy az írek automatikusan érezzék, a palesztinok majdnem pontosan ugyanabba a helyzetbe kerültek, mint amiben ők is voltak/vannak.

Jaffa az 1920-as években

Palesztin helyzet

Az egyszerűség kedvéért lássuk előbb, mi a történelmi helyzet Palesztinában. Az Oszmán Birodalom felbomlása előtt már megindult a cionista mozgalom, ami azt célozta, hogy mivel Európában változatlanul utálják és megkülönböztetik a zsidókat (amivel párhuzamosan az egyenjogúság felé is haladtak), telkeket vásárolnak az ősi Izrael területén, hogy végül megszervezzék a saját nemzetállamukat. Egy apró, de fontos részlet: a zsidók a Római Birodalomtól az Oszmán Birodalom bukásáig folyamatosan jelen voltak Izrael területén is. Csökkenő számban, de akkor is. A többség természetesen arab volt. Az első világháborúban vesztes Oszmán Birodalom elvesztette a maradék befolyását is a Közel-Kelet felett, és Palesztina területe is brit ellenőrzés alá került. A britek pedig lényegében tétlenül, vagy fél szívvel kezelték a zsidó visszavándorlást. A második világháború alatti holokauszt egyrészt felerősítette a zsidó visszavándorlást, másrészt a győztes hatalmakat egyfajta politikai kényszerpályára helyezte a zsidó állam elismerése terén, így 1948-ban kikiáltották Izrael megalakulását. Ekkorra már a palesztinokban is megindult a nemzeti öntudatra ébredés. Nyelvükben arab lakosságról van szó, de mostanra már megerősödött bennük az identitás, hogy ők a filiszteusok (föníciaiak) leszármazottai, amit a kontinuitás-elmélet alapján el is fogadhatunk tőlük. Emellett a fő identitást a muszlim hitük képezi.

Palesztin szemszögből a következő történt: idegen emberek jöttek Európából, felvásárolták az állami és közöségi földeket egy olyan régióban, ahol az európai értelemben vett magánbirtok, földbirtok fogalma nem létezett. Nagyjából úgy érezhették az első vásárlások idején magukat a hatóságok, mintha amerikaiak érkeztek volna Magyarországra, és fizettek volna a levegőért. Eladták a "birtokokat", és nagyon megnyúlott a képük, mikor az európai értelemben vett tulajdonosi jogokat kezdték gyakorolni az új lakók. Még palesztinabb szemszögből nézve ez történt: jöttek az idegenek, és átverték a palesztinokat, csellel elvették a földjeiket, és kikiáltották rajta a saját államukat. Az ENSZ javaslatára egy duális államot kellett volna létrehozni, amiben az arabok (palesztinok) és a zsidók külön-külön apparátussal rendelkeztek volna, egyfajta Osztrák-Magyar Monarchiaként, de a zsidók erre fittyet hánytak. Mivel csak Izrael kiáltotta ki megalakulását, Palesztina afféle területként létezett tovább: Gáza-övezet és Ciszjordánia. Azóta a Palesztin Állam is kiépült, de a nemzetközi elfogadása nem egyöntetű. A zsidó állam megalapításakor a palesztinok fegyvert ragadtak, és más arab államok is bekapcsolódtak a harcba, de Izrael győzött, így a létezését biztosítani tudta, a későbbi háborúkba már mint nemzetközi közösség részét képző állam vett részt.

A bérleti díjat fizetni képtelen földműves család kilakoltatása Írországban, 1880-as évek

Ír helyzet

Palesztina államisága nagyban hasonlít arra, amivel az írek álltak szemben az 1500-as évektől. Mikor az 1200-as években a klánok belháborújában az egyik kisemmizett fél az angol királytól (II. Henrik) kért és kapott segítséget, az ügy többszörösen félresiklott, és az angol korona térnyerésével végződött. De csak a koronáról volt szó még ekkoriban. Egy újabb szereplő a sziget színes kavalkádjában. Ha tudták volna az írek az 1200-as években, hogy hová vezet az angol korona jelenléte a szigeten, egészen biztosan tűzzel-vassal ebrudalták volna ki az anglonormann nemességet. De ehhez kellett volna egy ír öntudat, ír identitás. De ehelyett még egymás közt is különbséget tettek az írek, tehát nemhogy hiányzott az ír identitás, hanem más és több identitás létezett helyette. Klánok uralmáról volt szó, nem kultúráról, társadalomról, nyelvről. Ez a középkor volt, nem történhetett volna másként. És míg az írek a középkorban lubickoltak az 1400-as és 1500-as évek fordulóján, az angol király belépett a kora-újkorba, és felfedezte magának az abszolutista állam koncepcióját. Amiben minden a koronának van alávetve, és a korona által van szabályozva. Tehát egy fejlettebb állami koncepció készült alávetni a sziget lakóit, akiknek elképzelése sem volt arról, hogy VIII. Henrik miről beszél. Nagyjából az 1500-as évek végére jutottak el oda a klánok vezetői, hogy felfogták: itt vagy ők is elsajátítják az abszolút uralom, egység koncepcióját, és harcolnak a saját verziójukért, vagy nem lesz helyük a szigeten többé. Egy fordulatos, reményteli és ígéretes felkelés bontakozott ki az 1590-es években, a mi ugyancsak ígéretes tizenötéves háborúnkkal egyidőben, amit Bocskaival ellentétben az O'Neil és O'Donell klán végül súlyosan elveszített. A következmények ehhez mértek voltak. Skótok és angolok módszeres betelepítése kezdődött meg a sziget északi részén: a korábbi földbirtokosokat (a nemességet) megfosztották földjeiktől, és a betelepítetteknek adták. Ők lettek az új arisztokrácia. Eddig kevés könyvet olvastam, ami kitért volna rá, de ez nem érintette a paraszti réteget, és ez a magyarázat arra, hogy az ír nyelv és kultúra a paraszti társadalomban tovább élt nyilván egyre beszűkültebb formában.

Ez tehát egy különbség a palesztinok és az írek között, hiszen a palesztinokat mint tömeget ki is túrták az izraelivé nyilvánított területekről, ezzel szemben az írek szolgaként ott maradhattak az angol korona területén. Az izraeli kibuc-rendszer miatt viszont még a mezőgazdaságban sem volt szükség a palesztin munkaerőre, tehát a teljes társadalmi keresztmetszet izraelivé vált, szemben azzal, ami Írországban történt.

Oliver Cromwell katonái elveszik a gyermekeket az ír anyáktól, hogy eladják őket rabszolgának a Karib-szigeteken

Brit módszerek

A betelepítések nem hozták meg a várt eredményt: Írország továbbra is kormányozhatatlan maradt a folyamatos parasztfelkelések és katolikus ármánykodások miatt. A 18. században aztán az íreket és a katolikus vallást mondhati teljesen betiltották, ami amilyen groteszkül hangzik (betiltani az íreket), olyan sikertelen is volt. Rendkívül kreatív, ahogyan az írek újra és újra nekimentek a fennálló rendszernek, ami végső soron kifárasztotta és demoralizálta a briteket, és ha az Egyesült Államokat nem számoljuk, azt mondhatjuk, hogy az angol gyarmatok közül az elsőként létrehozott hagyta el elsőként a Brit Birodalmat, 1921-ben (hivatalonsan csak 1948-ban).

De nemcsak az írek voltak kreatívak, hanem a britek is. Amit később, az egzotikus gyarmataikon alkalmaztak, azokat a módszereket Írországban sajátították el. Az egyik ilyen a depriválás. Ha az őslakókat kizárjuk a gazdasági körforgásból, és az önnfentartásra kárhoztatjuk őket, akkor bármennyiszer is ragadnak fegyvert, fegyvereik nem lesznek túl drágák, felkeléseik addig tartanak csupán, míg a brit hadsereg meg nem érkezik. Ha az őslakókat kizárjuk a nemesi/képviseleti rendszerből, akkor a parlamentben nem fogják a levegőt rontani, a diskurzust elterelni a sérelmeikkel. Ha ehhez nincs gyomrunk, akkor megtehetjük, hogy az őslakók legtekintélyesebbikét kiemeljük, és nagyvonalú birtokadományainkkal a saját emberünkké tesszük, ő pedig a tekintélyénél fogva rendet tesz a lázadók között. Ha nincs ilyen, akkor telepítünk oda. A parasztok nem csatlakoznak a lázadó ír előkelőkhöz, ha a megélhetésük egy angol földbirotokos kegyétől függ. Ha ez sem válik be, akkor az őslakókat kijátszhatjuk az odatelepítettekkel szemben: kedvezünk az őslakóknak, amitől rájönnek a telepesek, hogy ők a kisebbség, és nem lehetnek engedékenyek a többséggel szemben.

És ugyan a Kárpát-medencében sok kegyetlenség emlékét őrizzük, de a brit módszerek vak barbárságát nem tudjuk felfogni. Mikor azt írom, kivégzésekkel is próbálták fegyelemre bírni a sziget lakóit, akkor ne arra gondoljunk, hogy kivégeztek 13 aradi vértanút egy százezreket megmozgató felkelés lezárásaként. Hanem hogy mondjuk 20.000 várvédőt, és várba menekült embert mészárolnak le. Ha összeesküvők leleplezéséről van szó, ne arra gondoljunk, ahogyan a Wesselényi-féle összeesküvés három főszervezőjét bírósági tárgyalás keretében halálra ítélik, nemzetközi puhatolózást és a magyar törvények kiskapuinak bezárását követően. Először is, Írország esetében általában nem volt tárgyalás, jobb esetben is csak hadbíróság döntött, másrészt pedig sokszor olyanokat is kivégeztek, akik pusztán csak gyanúsak voltak.

Mikor tehát az írek azt látják, hogy egy britek fennhatósága alá került területre zsidók (idegenek) települnek be, és ők egy évszázad múlva is a palesztinokat csépelik, magukat áldozatként beállítva, akkor egy ír pontosan azt hallja, amit az ősei hallgattak a brit protestánsoktól.

És ebben elég nehéz vitába szállni velük. Ahogyan nehéz vitába szállni a pakisztáni-indiai ellentét érintettjeivel, vagy a britek más posztkolniális konfliktusainak érintettjeivel. Leegyszerüsíthetjük az izraeli kérdést a terrorizmus elleni küzdelem szintjére, de az ír történelem megkérdezi, hogy vajon miért vannak a környéken terroristák? Számukra ott esélytelen szabadságharcosok harcolnak gyarmatosítókkal.

Izrael szemszögéből persze egészen más a történet, de most csak Írországot akartam körbejárni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.