2020-ban készítettem el az első appomat, és valahogy minden irányból azt sugallták az interneten, hogy ez egy bevételszerzési lehetőség is. És mostanáig tartott, mire a kiábrándult indie fejlesztők száma elérte azt a szintet, hogy végre őszinte válaszokat lehet kapni tőlük.

Motivációim

Legelőször nem a pénz ígérete motivált, hanem a kihívás: a koronavírus idején a karantéban azt figyeltem meg, hogy a diákjaim mindent a telefonjukkal akarnak megoldani: egy prezentációt, videókészítést, esszéírást, mindent. Azt pedig nem is kellett megfigyelni, mert annyira egyértelmű volt, hogy ha nem járnak be az iskola épületébe, akkor csak a legelkötelezettebb diákok tanulnak. A többieknek hatalmas szüksége lenne valakire, aki kikérdezi őket. Így született meg a Töri Kikérdező nevű app. Ki is kérdez, telefonon is van, tökéletes. 

2023-ban aztán a Google irányelv változásai miatt apró módosításokat kellett végrehajtanom rajta, és ekkor fedeztem fel az Androidhoz létrehozott Jetpack Compose keretrendszert, ami nagyon hasonlított arra, amit az iOS fejlesztésben használtam (SwiftUI). Ez hatalmas lendületet adott a korábbi terveim végrehajtására, mert ez azt jelentette, hogy amit iOS-re elkészítek, azt elég rövid idő alatt át tudom transzponálni Androidra is. Az első appomnál SwiftUI-t használtam iOS-re, és XML layoutos vonalon kódoltam Androidra, ami elég nehezen megfeleltethető egymásnak. A SwiftUI és a Jetpack Compose ezen felül azért is tetszik annyira, mert logikájában eléggé hasonlít ahhoz, ahogyan a weboldalaimat építettem, így sokkal gyorsabban felfogom, vagy magamtól rájövök, hogy ezt vagy azt a tervemet hogyan kéne a gyakorlatban megvalósítanom. A lényeg az, hogy még jobban beleástam magam az app fejlesztésbe.

Ezen a ponton viszont már nagyon úgy voltam vele, hogy tényleg örülnék némi bevételnek, már csak azért is, mert a rendes állásomból akkoriban bajosan tudtam csak megélni. És ekkor kezdtem rájönni, hogy az aranyásók ösvényén járok már megint, nem jó értelemben. Hanem olyan értelemben, hogy arra megyek, amerre már tízezrek mentek, és én vagyok a százezredik. Ezzel ez lett a negyedik olyan projekt az életemben, amit kifejezetten balekokra szabtak, szóval nem volt nehéz felismerni a jeleket.

Első jel: aranyásó-boltok

Az aranyásók akár hitelbe is verték magukat, csak hogy eljussanak Alaszkába, és felvegyék a földről az aranyrögöket. Alaszka előtt Dél-Afrika, Dél-Afrika előtt meg ki tudja mi volt ugyanilyen hely. És Alaszka után is még rengeteg ilyen dili futott nagy karriert. A képlet mindig ugyanaz: valaki belenyúl valami zsírosbödönbe. Ezeknél a diliknél ez óhatatlanul valami pofon egyszerű dolog. Aranyat mosni a hülye is tud. Innen kap aztán szárnyra az őrület, hiszen ha a hülye is tud aranyat mosni, akkor elég sokan érzik magukban a magbiztosságot, hogy szerencsét próbáljanak. Így is történik, szerencsések lesznek, mert még jut hely nekik az arannyal teli folyómedrekben. Aztán kiszűrik a nagyobb aranyrögöket, de a bolondok csak még nagyobb számban érkeznek, és a könnyű vagyonosodás egyre valószínűtlenebb, hiszen az arany a folyómederben véges mennyiség. Veszik a kalandorok az ásókat, vödröket, szitákat, sátrakat. A hajózási társaságok rekord nyereséget könyvelnek el, az aranyásó-boltok hülyére keresik magukat sziták árusításával. Aztán a csalódott aranyásók próbálnak valamit kihozni a nyomorúságukból: ki könyvet ír a kalandjairól, ki elszegődik egy halászhajóra, ki megőrül és mossa a folyómedret kitartóan.

Mikor valamilyen új funkción dolgozok az appban, akkor először rákeresek a neten. Most már tudok annyit, hogy először kitalálok magam egy megoldást, és a neten lévő megoldásokat csak ellenőrzésként használom. Azt is lehetne, hogy az AI-t kérem meg, de ez egy másik téma, bele se menjünk. Nekem fontos, hogy kézműves app legyen. Nem biztos, hogy jobban járnak vele a felhasználók, de a fejlődésem szempontjából muszáj így csinálnom.

Szóval rákeresek megoldásokra a neten, és rengetegen vannak, akik megoldásokat kínálnak. Sokszor a megoldás olyan jól van tálalva, hogy elvesztem az önbizalmam, és kis híján elfogadom az ajánlatot, fizetnék. Aztán mivel nincs pénzem, töröm tovább a fejem, és a végén kiderül, hogy én is meg tudom csinálni ugyanazt. Volt olyan, ami úgy reklámozta magát, hogy csak 1 sor kód az egész, amit be kell illesztenem a saját kódomba. Meg ilyen-olyan hozzáférést kell adnom, meg beállítanom ezt meg azt a kezelői felületen, meg a Play Console-ban, és már kész is! De ha magamnak csináltam, akkor kevesebb munka volt az egész. Csak a problémára rákeresve a magukat ajánlgató szolgáltatások rengetegén előbb át kellett vágnom magam.

Kedves youtuberek, akik 4 éve még nagy hasznomra voltak, ma már termékeket tukmálnak. És egy idő után azon is elgondolkodik az ember, hogy ha vannak sikeres projektjeik, akkor hogyan jut idejük youtube videókat készíteni? Nekem nem sikeres a projektem, de még promó videókra is csak bajosan futja az időmből. Szóval elég könnyű rájönni, hogy ők az appfejlesztés Levi Strauss-jai, aki az aranyásók igényeit kiszolgálva keresik a pénzüket. Nem haragból mondom, nélkülük sehol se lennék. Ami nem sokkal lenne kevesebb a mostani eredményeimnél.

Így tudtam pár hete megfogalmazni azt az igen fontos kérdést egy fejleszőti online közösségben, hogy mi, indie fejlesztők most egy aranyláz lecsengő fázisában vagyunk-e. Korábbi években mások már kérdeztek hasonlót, és az első kommentek mindig sikertől duzzadók voltak, úgyhogy a "bénák" inkább le sem írták a véleményüket. Most viszont már annyian vannak a semmire sem jutók, hogy az első kommentek már tőlük jöttek. A végén lett egy-két vadnyugati történet, de túlnyomó többségében végre azt kaptam válaszul, amit magam is 4 éve tapasztalok.

Második jel: te nem a kivétel vagy

A 2010-es évek elején sok olyan történetet hallottam, hogy Béla a kisboltból készített egy számológép appot, és most Dubajban él. Sosem értettem, hogy miért telepítene bárki is a telefonjára számológép appot, ha már az okostelefonok előtt is alapkellék volt a készülékeken. Én biztos, hogy nem töltenék le számológép appot, de más hasznos appot sem, mert egyszerűen ami nagyon hasznos, az már eleve rajt van a telefonomon, ami meg ezen felül nélkülözhetetlen, az nem kerül pézbe, például a telefonszolgáltatóm, vagy a bankom appja. App, amivel meg tudom nézni, hogy milyen repülő repült el fölöttem, annak nem én vagyok a célközönsége. Egyszóval: különlegesnek éreztem magam: én ugyan nem töltök le appokat, de ez csak természetes. Mások biztosan telepítenek appokat. És most meg bárkit kérdezek, kiderül, hogy ezzel mindenki így van. Akkor ki a tökömnek készítünk appokat?

Harmadik jel: semmi sem elég

Béla a kisboltból megcsinálta a számológép appját, és most Dubajban sütkérezik. Te meg youtuberek videóit hallgatod arról, hogy nem tettél meg mindent a siker érdekében, négy évvel a project megkezdése után sem. Ezzel sem vitatkozni szeretnék, mert egyértelműen igaz. Annak az app ikonnak jónak kell lennie, az úgy nem fog működi, hogy a kódolás befejezésekor, a publikálás előtt félájultan még hamar rádobsz egy T betűt egy piros háttérre, és kész is. A Play Store és AppStore sem állhat csak szövegből, kell készíteni képeket az appról, de úgy, hogy megragadja a figyelmet. Ekkor tűnik fel igazán, hogy az app dizájnja elég unalmas, úgyhogy érdemes lenne még egy kört futni arról, hogy hogyan is nézzen ki. Aztán jönnek a felhasználói értékelések, feltéve ha van az appnak elég felhasználója ehhez. És ekkor derül ki, hogy az app nem teljesíti az igéretét, és a funkcionalításán még dolgoznod kell. Aztán ha ezek mind megvannak, jöhet a marketing stratégia és marketing anyagok. És ez mindig is így volt, teljesen logikus, és nincs benne semmi meglepő. Csak az elején erre elég kevesen mutatnak rá.

A műfaj jövője

Most már ezen a ponton annyi mindent megugrottam (például TikTok csatorna az appnak), hogy már nem dobom el a terveimet, bizonyos értelemben belejöttem a dologba. De ettől még igaznak látom azt, hogy az appfejlesztés jövője a honlapfejlesztésére hasonlít. Szolgáltatást nyújtó cégek megbíznak appfejlesztő cégeket, hogy készítsenek appot. Ebben a bizniszben lehetsz te egy programozó, vagy lehet tiéd a cég. Egyéni fejlesztő nem nagyon. Megrendelésre dolgoztok. Aztán ahogy a wordpress elterjedése sokakat sarkallt arra, hogy weboldalt csináljon magának, ugyanez az appok esetében is körvonalazódik. Kódolásmentes appkészítés már régóta létezik, és az AI ezt új szintre emeli. Még több sír a földbe állt ötletek temetőjében. Az esély, hogy egy appal pénzt keress pontosan annyi, mint weboldalakkal, vagy youtube videókkal. Ami azt is jelenti, hogy nem lehetetlen, csak nem is garantált.

2010 környékén szuper ötletnek tűnt egy jó tematikájú honlapot/blogot készíteni, amin aztán hirdetésekből pénzt lehet keresni. Aztán 2018 környékén már a nagy hírportálok is ráálltak a támogatók/előfizetők gyűjtésére, és a paywall-ra, ami már 2010 óta egy igény volt a tartalomgyártók részéről. Más szóval: a hirdetésekre nem lehet alapozni az önnfenntartást. Az appkészítők körében elég makacsul tartják magukat a reklámból megélés modelljéhez. Ha az Androidos piacot nézzük, nem is alaptalanul, mert az Androidos felhasználók hozzá vannak szokva ahhoz, hogy mindenből van egy ingyenes verzió, semmiért nem kell fizetni. Az Apple mindig is keményen megvágta a híveit, úgyhogy az iPhone használók valamivel hamarabb kötélnek állnak, ha fizetni kell.

Nagyon érdekes, ahogy a honlapok körül leülepedtek az illúziók, és ma már csak a webshopokban reménykednek néhányan, de senki sem gondolja, hogy könnyű lenne egy nagy forgalmú weboldalt összehozni. Visszaolvasgatva amiket az Atlaszra írtam, most Grönland miatt például a 2015-ös cikkemet a sarkvidéki geopolitikai játszmákról, látom benne a potenciált. De azt is látom, hogy kéne egy szerkesztő, aki kíméletlenül formára vágatja velem a cikket, és kéne hetente négy szabadnap, hogy szabadidőmben folyamatosan szállítani tudjam az ilyen cikkeket térképestül. Magyarul ez egy szakma. Ahogyan az appkészítés is.

Tehát a legérdekesebb igazából az, hogy minden mindig ugyanaz, csak új köntösben. Melyik gépészmérnök állna ma neki egy saját autómárka piacra dobására? Carl Benz még meglépte 1886-ban. Ma ezt már furcsa leírni, de 2010 környékén az internet még egy kicsit ilyen hely volt, mint az ipari forradalom Európája, egy kicsit még a kísérletezés helye volt, simán belefért, hogy hobbi geopolitikusként és önjelölt grafikusként dolgokat tegyek a netre, elfért a biztonságot adó nyomtatott sajtó mellett. De KESMA ide vagy oda, ma már ugyanolyan sztenderdekkel mérjük a nyomtatott meg a webes médiát. Most már az appokkal is így van, az emberek hozzászoktak a minőségi appokhoz, és mikor ítéletet kell mondani, akkor nem igazán tesznek különbséget egyéni fejlesztők és stúdiók termékei között. Igazuk is van, csak ezt fontos látni. A másik dolog meg, hogy az appfejlesztő stúdiók és maguk a platformok is (iOS, Android) hónapról hónapra igyekeznek szebbé és élvezhetőbbé tenni az okostelefonok képernyőit, amiért nehéz hibáztatni őket. Csak ez ugyanaz, ami a weben lezajlott: eleinte olyan ocsmány weboldalak is nagy karriert tudtak befutni, mint a lap.hu, vagy a gyakorikerdesek. És mindkettőt elég könnyű lenne lefejleszteni egy magányos fejlesztőnek is, de ma már egyikre se lenne kíváncsi senki, mert annál sokkal többhöz vagyunk hozzászokva. 

Ennek ellenére látok még lehetőségeket benne, csak nem lesz egy vasárnapi séta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.