Diák koromban teljesen elbűvöltek a kelták, vettem kelta zenés CD-t, a Spetkrumon minden műsort megnéztem, aminek bármi köze volt a keltákhoz, meg ilyesmik. A nyelvükről akkor még azt hittem, hogy kihalt. De a manx, a skót, a walesi és az ír nyelv közül ez utóbbi élte túl a legépebben az ipari forradalmak és a Brit Birodalom időszakát. Jó volt látni itt Írországban a kétnyelvű táblákat a reptértől az autópályán át az utcákig, meg is jött a kedvem az ír nyelvhez.

Elkezdeni tanulni valam újat viszont mindig ellenérzéssel kezdődik, legalábbis ezt figyeltem meg magamon. Ez miért nem úgy van, ennek így semmi értelme, ez sokkal egyszerűbb lenne máshogyan, stb. Tényleg bármivel kapcsolatban: mikor macBookot is használni kezdtem, vagy mikor webprogramozás után android fejlesztést kezdtem tanulni, vagy mikor android fejlesztés mellé az iOS fejlesztést is hozzácsaptam. Nyelv tanulásakor is voltak dolgok, amik idegesítettek, a horvát nyelv tanulását például a legelső pillanatban abbahagytam. Vagy mikor az orosz nyelvvel ismerkedtem még az egyetem alatt, emlékszem, hogy titokban vitattam a szükségét a glagolita írásnak, mondván hogy más szláv nyelvek elboldogultak a latin ABC-vel.

Viszont ezeket megértve és észben tartva is azt mondom, hogy az ír nyelv írása olyan szinten gusztustalan, hogy elmennek fenébe.

Olvasás

Először is, ha egy nyelvbe bele szeretnék kóstolni, akkor nem szeretnék egyből lingvisztikai magasságokba kapaszkodni. "Jó napot, köszönöm, Istvánnak hívnak." - az ember csak megtanulna néhány kifejezést, és kész, nem akarja érteni, elemezni. Az ír nyelv esetében ezt nem tehetem meg, mert fogalmam sincs, hogyan kéne kiejtenem, amit olvastam. De indítsuk máshonnan!

Jelenleg az ír történelmet tanulom. Ennek alapvető módja, hogy olvasok, és neveket, kifejezéseket, adatokat próbálok megjegyezni. Hogy legközelebb, mikor olvasom, hogy O'Neill, akkor kapcsoljak, hogy ez ugyanaz a család, amiről a másik könyvben olvastam. Az egyetemen sokat szenvedtem a görög évszámok megtanulásától, mert általában valamilyen személy csinált valamit, következésképpen egy név is társult a dátum mellé. És borzasztó nehezen sikerült eljutnom arra a szintre, hogy a nevet magát megjegyezzem. Ugyanez volt, mikor az ókori Kínával kellett foglalkoznunk egy kicsit: annyira egzotikusak voltak a nevek, hogy reménytelennek tűnt fejben tartani. De ott legalább megvolt a pinjin átírás, a görögnél pedig a fonetikus átírás. Az ír nyelv mivel eleve latin ABC-t használ, nem kínál ilyen lehetőséget.

Uí Dúnchada egy család neve, ahogy az ember olvassa az angol szövegben, úgy nagyjából Aj Dúncsadának ejtené, de sok a bizonytalanság a hosszú magánhangzók miatt, hiszen ebből érthető, hogy nem egy angol névvel van dolgunk, következésképpen máshogy ejtjük talán. Uj Dúnhada? Akárhogy is, amíg bizonytalan a kiejtése a névnek, addig az agy sem tudja rendesen tárolni. Egy betűhalmazként tárolja, "UÍDCHAvalami". Így legközelebb, mikor találkozunk vele a szövegben, az agy gyanút fog, hogy ez bizonyára ugyanaz, és akkor visszalapozok, és összehasonlításba kezdek. Ezután újra elolvasom a mondatot, hogy értsem, hogy akkor ez itt most mint családnév szerepel, kezdjük elölről, mi is volt az állítmány! Cefetül megtöri a szöveg gondolatmenetén siklást, így elhatároztam, hogy megtanulom az ír írás kiejtését, hogy ezáltal az angol szövegben lévő ír neveket/kifejezéseket hangalakkal is párosítani tudjam, és így meg tudjam jegyezni.

Ha csak egy-egy névvel lenne dolgom, ahogy korábban, akkor nem fáradoztam volna a dologgal, mert felcímkéztem magamban, hogy "az az ír név az ötödik fejezetben", de most olyan könyvet olvasok, amiben a mellékelt képen is látható módon hemzsegnek az ír szavak.

Csak az alapokat!

Sokszor, sok weboldalon kellett nekifutnom annak, hogy a témában bármi hőzöngést meg merjek fogalmazni, de az ír írás még ezek után is érzelmi hullámokat ver a szívemben.

Minden nyelvnek megvan a dallama, a maga hangkészlete, és ezt sok nyelv igyekszik valahogyan a latin ABC betűit megerőszakolva visszaadni. Például mikor németül tanulunk, és ki kell ejtenünk, hogy DOCH, akkor szépen kimondjuk, hogy DOHH, de a német valami torokhangot présel ki magából erőfeszítés nélkül. Nekik azért nem erőfeszítés ez, mert beszéd közben a nyakukon az összes ín megfeszül, a halántékukon pedig előtűnnek az erek, akkor is, ha éppen udvarolnak. Ilyen állapotban ki sem tudnák mondani a DOCH-ot úgy, mint mi magyarok. Másként szólva, minden nyelv igazából más hangokat használ, máshogy formálja a beszédet, de - adott esetben - a latin ABC-t használja az írásra. Az ír nyelv annyiból is nehéz helyzetben van, hogy mikor egy ír mondatot meghallgatok, az egész úgy hangzik, mintha egy asztalosműhelyben valaki deszkát csiszolna. Ilyen hangokat nehéz megfelelően latin betűkbe önteni. Sih meh nyeh aih huh.

Az eddigi nyelvek, amikbe belekóstoltam: a német, angol, olasz, orosz, spanyol olvasásával nem volt említésre méltó bosszúságom. Az angol TH-t évekig gyakorolntam, mire meglett, de mindegyik nyelv írása magyarosan felolvasva (nagyjából) megközelíti azt a hangot, aminek meg kéne szólalnia. Kedvencem a német TSCH (cs). De még ha ez nem is igaz, olyannal nem találkoztam, hogy egy betű csak azért lenne ott, hogy informáljon valamiről, amúgy nem kell kiejtenem.

Az írek nem a kiejtést próbálják idukálni, hanem inkább a hangok torzulását akarják elmesélni. Ezért mondom, hogy midjárt nyelvésznek kell lenni ahhoz, hogy megbírkózzunk a legelső ír szavunkkal.

Legelső ír szavunk

Állok a vasútállomáson, és nézem a szemközti táblát. A város neve ír nyelven és alatta angolul. Frissen szerzett tudásommal megpróbálom a korábbi "keatarlah" gondolatbani kiejtést korrigálni, úgyhogy első lépésként megpróbálom helyesen kiolvasni.

C = k

E = e

ATHA = h

R = r

L = l

ACH = ó

== kerló/karló dialektustól függően.

A lényegre térve: tuljadonképpen a nüanszokat is jelölni szeretnék. Az ír ABC betűit használva Ceatharlach-ot így is le lehetne írni: Cerló. Mert van Ó betűjük, amivel ugyanezt a hangot jelölik. De az Ó hang a végén, az nem olyan Ó hang, hanem egyszerre hosszú és rövid, egy néma H-val a végén, ezért ACH. Ha egy harmadik fajta Ó hang lenne, akkor legitim lenne UA-nak, negyedik esetben EÖ-nak írni. És az egészet az teszi röhejessé, hogy a három nagy ír dialektus így ejti ki Carlow-t magyarosan írva:

Ulster: Ka-arla

Connacht: Kahrlo

Munster: Kaharlohh

Tehát a komplikált -ach végződést is más-más módon ejtik ki, így felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e egyszerűbb Ó-nak írni, és majd minden dialektus kiejti úgy, ahogy szokta.

De mi a franc az ATHA, hogyan jelöli az a H-t? Ennek a magyarázatát ma tudtam meg, mert eddig csak annyit tudtam, hogy ez egy állandó betűcsoport, csakúgy, mint az AMHA vagy az ABHA (amit mindkét esetben "óv"-nak ejtünk) 

Az ír írásban a H betűt lágyítás jelölésére használjuk. Viszont a lágy hangokat nyíltan is meg zártan is lehet ejteni, így a lágyítás jelzésén kívül azt is jelölni kell valahogyan, hogy ez most zárt vagy nyílt hang. 

Ezt magyar logikával így tenném meg: TH és TTH.

Ír logikával pedig így teszik meg: ITHI / ETHE és ATHA / OTHO / UTHU

Tehát a lágyított betű elé is és után is tesznek egy magánhangzót. Zárt kiejtést jelző lehetséges magánhangzók: I, E, nyílt kiejtést jelző az A, O, U.

Hab a tortán: a T és S esetében a hangok elnyelődnek H-vá, F esetében pedig teljesen hangtalanná válnak. (Viszont ennek megfelelően az FH-nál nem kell magánhangzókkal jelezni a zártságot/nyíltságot, mert nincs ilyen tulajdonsága)

Az ATHA Carlow ír nevében egyébként sem azt szolgálja, hogy hangsúlyozzák, hogy van a névben egy H hang is, hanem az R hang helyes kiejtésére készít fel. Carlow angol írásmódja egy lágy R hang kiejtésére ösztönöz, ami az eredeti ír névnek ellent mond, mert ír nyelven egy raccsoló R-rel ejtik Carlow-t. Szóval mikor halljuk az ír nevét a városnak, akkor a következő hangokat halljuk:

K, A, raccsoló R, L, elharapott Ó.

Ezekre próbáltak az ír tudósok betűket találni, és a raccsoló R jelölésére egy H-t hívtak segítségül, amit az általuk kitalált szabályok szerint simán megoldhattak volna egy CH-val is (létezik, használják, lásd: Ceatharlach), de mivel a legtöbb R-t ilyen furcsán ejtik a szavak közepén, ezért igazából fölösleges is külön odarakni a H-t. Ezen túlmenően, hogy miért az ATHA-t választották a H jelölésére a többi lehetőség helyett, az túlmegy a kíváncsiságomon.

Ide kívánkozik, hogy egy szóösszetételből ered a városnév: lach tavat jelent (mocsár vette kürül az itteni várat), Ceathar (kar) pedig négyet (négy víz folyik itt össze). A kar írásmódja pedig régiesen cathair, ami véleményem szerint sokkal jobban rávezet az R helyes "eihrr"-ként való kiejtésére.

Elég sok tanulás egyetlen szó kiejtéséhez, nem igaz?

Modernizálás kesztyűs kézzel

Annak érdekében, hogy könnyebb legyen az ír nyelvet újra országosan használt nyelvvé tenni, az 1950-es és '60-as években áramvonalasították. Ez a Ceatharlach már az áramvonalasítás eredménye. További bizonyítékom, hogy az áramvonalasítást nem sikerült összehozniuk: az elnyelődés jelölése. (Nem vagyok nyelvész, nem tudom magyarul mi az elnyelődés hivatalosan)

Van egy másik hajmeresztő dolog, amit ha már modernizálást hajtottak végre, belevehették volna a körbe: a szavak első hangja néhány dologtól, például prepozícióktól megváltozhat. Például csónak: bád (kiejtése magyar írással ugyanez: bád), csónakban: i mbád (kiejtése magyar írással imád). B-ből M lett, de az írásban a B-t is otthagyják, hogy érthető legyen, melyik szóról van szó. A torzuló mássalhangzók szabályait itt nem részletezem, egyszerűen csak őrültségnek tartom, hogy olyan hangokat is leírjunk, amik nem egyszerűen kiejtéskor eltűnnek, hanem nincsenek is ott, mert megváltoztak.

Ez olyan, mintha egy férfiből nő nem-átalakító műtét után a hímvesszőt is otthagynák a vulva mellett, aztán a másik ember meg csak vakarná a fejét, hogy akkor ez a hímvessző most üzemben van, vagy most mit is kéne kezdeni vele? Ha a szavak eleji B-ből mindig M lesz prepozíció esetén (és igen, ez így van), akkor ki a tökömet érdekel, hogy amúgy prepozíció nélkül mi lenne a helyzet? Az olvasást viszont eléggé megzavarja: I MBÁD kiolvasásánál rendesen észnél kell lenni, nehogy kimondjuk a B-t.

Igaz ez a más anyanyelvűekre, de az anyanyelvi írekre is. Az anyanyelviek tudják, hogy "a csónakban"-t azt úgy mondjuk, hogy "imád". A hétéves kis Mickey nekiáll olvasni, és azt látja, hogy "i mbád", és... tele vagyok kérdőjellel. Hogyan tanítják meg az ír gyerekeket írni így? Mi megtanuljuk, hogy a fecske betű az olyan, mint egy fecske a dróton, az alma betű nem hasonlít az almára túlzottan, de kuss legyen, így írjuk az alma betűt, hogy a. De az ír gyerekeknek azt mondják, hogy a víz betűt így írjuk, hogy bhf? Nem vicc, bhf. És bh is, meg mh is, jobb ha figyelsz Mickey, mert nem mondom el még egyszer.

És én csak annyit akartam, hogy az angol nyelvű könyvben az ír kifejezéseket ki tudjam olvasni, de ehhez ilyen szinten bele kellett ásnom magam a nyelvbe. És még mindig nem tudom kiolvasni a szavakat.

Eredmények

Bár Írországban nincs nyílt diskurzus az írástudatlanság és az itt ecsetelt túlbonyolított helyesírás kapcsolatáról, de számomra teljesen egyértelmű az összefüggés.

A felnőtt lakosság 18%-a írástudatlan, 25%-a nem tud számolni. Így nyilván a lakosság 42%-a nem tud digitális eszközöket használni a problémái megoldására. Az is döbbenetes, hogy ezek az arányok (a digitális mérőszámot leszámítva) semmit sem változtak az 1911-es állapotokhoz képest. A nyakamat merném rátenni, hogy az ír nyelv kötelező iskolai oktatása konzerválta a problémát. Magyarországon 1911 és 2021 között az írástudatlanság nemcsak megszűnt, hanem újra megjelent azóta. Hát ébresztő, írek... A fenti térképen a halvány színek jelölik 70-80% körüli írástudási arányt, ez a térkép pedig jelöli azokat a területeket, ahol az ír nyelvet anyanyelvként beszélik. Nem gondolom hogy magyarázatra szorul, mire célzok.

Ahogyan próbáltam találni egy átfogó oktatóanyagot az ír írás kiejtéséről, úgy botolottam bele egy 150 oldalas tanári kézikönyvbe, ami az ír nyelv oktatásának problémáiról és azok áthidalásáról szól. Még nem olvastam végig az egészet, csak végigfutottam a fejezeteket, de ennyit ki tudtam bogarászni:

1. A tanárok közül sokan nem tudják, hogyan kell kiejteni az írott szavakat, ezért a gyerekekkel nem gyakorolják az írás-olvasást, csak a beszédet.
2. A tanárok közül sokan helytelenül tanítják a kiejtést.
3. Akik tudnak már írni-olvasni angolul, azoknak különösen nagy nehézséget okoz megtanulni írül írni-olvasni.
4. A diákok esetében otthon a szülők szégyenlik, hogy nem tudnak írül, így a gyerekük ír tanulását nem monitorozzák, kisiskolások házi feladataiban nem segítenek, nem kérdezik ki őket, stb.
5. Tantermen kívül szinte nincs életszerű lehetőség a nyelvgyakorlásra.

Figyelemre méltó, hogy a kézikönyv legnagyobb része nem a nyelvtan angoltól eltérő logikájával foglalkozik, hanem a kiejtéssel, és ennek ellenére sincs tudományos diskurzus arról, hogy az ír írást radikálisan meg kéne reformálni.

Mikor a magyar nyelv a kihalás szélére került az ír nyelv haldoklásával majdnem egyidőben, akkor ugyanúgy a romantika és a kibontakozó nacionalizmus fedezte fel magának mindkét nyelvet. Ugyanazok az erőfeszítések zajlottak le mindkét nemzetnél: suta ír nyelvű újságírás, döcögő ír nyelvű parlamenti felszólalások, aranyos ír nyelvű költészet, irodalom, modern jelenségekre erőltetett szavak fabrikálása, stb. És a végén itt vagyunk mi: mi sem természetesebb a magyar nyelvnél, ezzel szemben az íreknél az mozifilmért kiált, ha a fiatalok közül valaki írül reppel (Kneecap). De mi is megnézhetnénk magunkat, ha a halotti beszéd hangjelölése lenne az alapja a mai írásmódunknak. Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc. Egyszerűen kompromisszumokat kell kötni.

Most, hogy szerényen megadtam a receptet az ír nyelv kihalásának elhárítására, az ír nyelviskolák optimizmusát is tolmácsolnom kell. Minden youtube videó és szöveg, amit eddig néztem vagy olvastam, azzal kezdődött, hogy igen-igen, ez elsőre nehéznek tűnik, de aztán meg fogod látni, hogy igazából milyen egyszerű. Hát ezzel nehéz vitatkozi, egy atomfizikus is ezt mondaná a kutatási témájáról. A redditen a down- és upvote-ok is jól tükrözik az optimizmusukat:

De mivel nulla esélye van annak, hogy a kedvemért racionalizálnák az ír írást, igazából az fog történni, amit ők mondanak, hogy kínok között ordítva és tombolva elsajátítom ezt az intellektuális nemi erőszakot, aztán már nem fogok ezen rugózni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.