Szecsuáni csirke nélkül nincs igazi megérkezés. A Kung Fu kínai kifőzdében vettem egyet. Erhardék a Yummy Noodle kifőzdére esküsznek, de ott nem állt sorban senki, a Kung Fu viszont tömve volt. Egy igen szakadt ebola szagú putriban üzemeltetik, de néha pont az ilyenekben a legjobbak az ízek. (A fotót az interneten találtam, nyitás után pár nappal készülhetett, mert ma már nem ilyen) Drága volt az ennivaló, mint a méreg, úgyhogy lássuk, milyen élményt nyújtott!

Csomagolás

Csalódott voltam, hogy nem papírdobozban adták. Ez, hogy külön szedik a köretet a dologtól, ezt most mintha már Magyarországon is kezdene szokássá válni, de otthonosságot keresve ezzel most nem vettek meg.

Tészta

Első ránézésre minden hiányzik belőle, ami egy tésztához kell, de ízre nem volt rossz. A legrosszabb, amit ettem, az sima magyar bolti tészta volt szójaszósszal leöntve, a legjobb pedig az ausztriai éveim alatt volt a bécsi főpályaudvaron, mert az önmagában főfogásként is megállta a helyét. De ott mégis főleg sima rizst kértem, mert olyan finoman készítették a sótlan ragadós rizst, hogy az egy álom volt.

Csirke

A csípőssége jó, a benne lévő zöldségeket kicsit kevesellem, a hús tiszta melle húsa, de ízetlen, leválik a többi hozzávalóról. Meglep, hogy ez a kocsonyás lé ez itt Írországban is megtalálható, mert Bécsben a szecsuáni csirke valami elit dolog volt, sokkal inkább hajazott a magyarországi chilis csirkére. Ami itt van, az eléggé hasonlít az otthoni szecsuáni állagára

Kiejtés

Itt azt kértem a becses gentlemantól, hogy szecsuán csiken please, mire ő háromszor is chili chickent akart érteni. Pedig ázsiai volt minden alkalmazott. Végül megértette, és lefordította a saját nyelvére: szisvan csiken. Kicsit utánanéztem, és úgy tűnik, az igazi kínai kijetése a szónak szesvan. Szerintem ha eleve így vezetik be Magyarországon, akkor így tanuljuk meg. Mindegy, a lényeg, hogy megértettek.

Összhatás

Életem legrosszabb szecsuáni csirkéje lenne, ha egyrészt nem ettem volna már elsózott szecsuánit, másrészt a tészta és a szósz nem játszott volna 4/5-ös összhangot. A csípőssége 5/5. Bécsben a kedvenc helyemen olyan csípős volt, hogy a sótlan ragadós rizsből a végére is kellett hagynom, és utána 2 liter vizet ittam, azt hiszem ezt a típusú csípősséget nem szeretem. Budapesten amit megszoktam az 4/5 és 5/5 között váltakozott, ez viszont itt 5/5 egyértelműen: erősen csíp, de nem kellemetlenül.

A csirkemell-darabok mintha egy másik ételből kerültek volna a tálra, és a zöldségek is a milerit jellegzetes ízetlenségével csapnak arcon, de a tészta és a csípős szósz elviszik a hátukon a mutataványt. Ítéletem: ennyi pénzért ittam volna inkább két sört.

De hogy ne legyen negatív lecsengése a blogposztnak, hozzáteszem, hogy nagy öröm volt tesztelni, és amúgy sem akartam nagyon takeawayekből intézni a táplálékomat, szóval ez így most inkább a megérkezésem egyik apró mérföldkövének tekintem.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.