Egy szezonális régészeti ásatás lecsupaszítja az életet a csontokig: ahogy telnek a napok, egyre kevesebb minden számít, míg el nem jutunk oda, hogy csak enni meg inni jusson idő, a többiben megkötjük a kompromisszumokat egymás után. A világ leszűkül a lelőhelyre, néha érkeznek idegenek kívülről, de a nap nagy részét ugyanazokkal az emberekkel töltjük, a mi saját kis társadalmunkban. Kívül a civilizáción sokkal kézzelfoghatóbb a múlt, és kicsit összezavarja az embert, hogy a várfal, amin dolgozok sokkal inkább a jelen része az én szemszögemből, mint az iskolaépület, amiben év közben voltam. Az most egy kognitív tér csupán. Ilyen perspektívából nézve pedig tök jól kiütközik a fogyasztói társadalmunk néhány ijesztő vonása. Az egyik ilyen, hogy egy csomó tárgy nem létezik már, csak az árnyéka.

Két példán fogom levezetni a tételemet: míg tíz éve még létezett ugyanaz a tárgy jó és rossz minőségben is, mostanra már csak a rossz minőség létezik, mert a piac ostoba.

Első példa: a seprű

Az ásatás mindennapos eszköze a seprű: földet, apró törmeléket seprünk vele, hogy a történelmi réteg különböző objektumait jól lehessen látni. A háztartási körülményekhez képest kicsit extrémebb igénybevételnek van kitéve, bár ha egy fűnyírás utáni söprést veszek alapul, akkor mégis jogosak az elvárásaim. Az elvárásom az, hogy a söprű maradjon egyben. Számítok rá, hogy a felület a söprű végét hétről hétre koptatja, ez érthető. Néha el is törhetnek a söprű sörtéi. De az oldalirányú feszítés miatt egy dologban a söprű nem vallhat kudarcot, hiszen erre az igénybevételre kell kialakítani: a seprű szálai nem válhatnak le a nyélről. Ha valaki seprűt akar gyártani, felőlem oda is betonozhatja a szálakat a nyélre, csak maradjanak a szálak a nyélen. Ha ez nem sikerül, akkor nem seprűről beszélünk, hanem söprűnek látszó szemétről.

A drámai összetevő az, hogy a szemetet is közel ugyanannyi anyagból állítják elő, és közel ugyanannyi időbe telik előállítani. Csak az a kis extra odafigyelés hiányzik a söprűm esetében: a drótot bitang módra megszorítani, a megfelelő drótot és a megfelelő szálakat felhasználni. 

A képen látható söprű egy kézi söprű ráadásul, tehát egy kézzel használjuk, nem kettővel, nem tudjuk úgy odanyomni. Kisebb az érintkezési felülete a felszínnel, és rövidebb mozdulatokkal mozgatjuk, a nyíró erőnek másodperc alatti időtartamra van csak kitéve. Ha megfigyeljük a nyélnél uralkodó állapotokat, máris döbbenten tapasztalhatjuk, hogy az eszköz, amit háromszor használtunk csupán, kezdi elveszíteni integritását.

Ugyanez a söprű egy alkalommal később már így néz ki. Jól megfigyelhetjük a részeit: ugyanúgy megtalálhatók rajta a söprés elvégzését szolgáló cirok szálak, a szálakat összefogó kék és piros fonal, a nyél és a szálakat a nyélre fogó drót. Semmi sem hiányzik a képről, ám mégsem seprűt látunk, hanem egy szemetet. Az ára ugyanakkor pontosan annyi, mint egy seprűnek, noha nyilvánvalóan nem fogunk tudni seperni ezzel.

Pár éve még morogva summáztam az ilyesmit az ásatásvezetőnek, hogy nem érdemes az eszközökön spórolni, meg kell venni a drágábbat, mert az olcsóbból egy szezon alatt többet is kell venni. De idén csak blogposztot írok, mert az ásatásvezetővel elmentük a város összes gazdaboltjába, és mindenhol ugyanezt a seprű-makettet lehetett csak venni normál kézi seprű árában. Úgyhogy most itt vagyunk seprű nélkül. Az egyik boltos előzékenyen felajánlotta, hogy rendel nekünk még, de nyilván ugyanarról a konténerhajóról fogjuk kapni ugyanazt a szart, úgyhogy nem éltünk a lehetőséggel. Ironikus módon a városban található egy söprű készítő műhely, ahol kézi seprűt viszont nem készítenek.

Abszolút a piac tehet a jelenségről. Az emberek megveszik az olcsóbbat, ha egy ritkán használt tárgyról van szó. Nem is érdemes minőséget gyártani, hiszen nem vennék meg. Olyan aktív használatnak, mint egy ásatáson, többnyire nincsenek kitéve a seprűk. Kéne tehát egy céget létrehozni, amelyik régészeti igénybevételre tervez és gyárt eszközöket, csak ugye ez nem egy combos piac. Úgyhogy globális piacra kell gyártani, mert globálisan van elég régész. És az amerikaiak bizonyára már csináltak is ilyen céget. Tehát az ásatás megkezdése előtt nem csak a kütyüket kell online beszerezni időben, hanem azokat a dolgokat is, amikért régen az ásatásvezető technikusa csak beugrott a tüzépre az ásatás első napjának reggelén.

De mi lesz azokkal, akik nem régészek, és csak gyorsan akarnának venni egy seprűt, de szemetet kapnak? Mi lesz a tengeri teknősökkel, akiknek a torkán akad a sok-sok kidobott seprű cirókja? Vagy a nyele? Környezetvédelmi okokból is tehát át kell szerkesztenünk a fogyasztási szokásainkat: ha nincs pénzünk minőségi eszközre, akkor kérjünk kölcsön, de a vásárlásunkkal ne támogassuk az olcsó látszat-tárgyak fosását a világra.

Második példa: a vödör

Rövid leszek, a vödröt a kőművesek is használják. Belőlük pedig sok van. És talán a magas költségeik miatt fel sem tűnik nekik, hogy teszkós szatyor élettartamú vödreik helyett mást is kaphatnának.

A képen egy műanyag vödröt láthatunk, melynek karimáját duck tape-pel erősítettük meg. A vödör még csak a második napját szolgálja, így a füle még nem törött le. A feneke viszont már elrepedt. 600 forintba került, vettünk helyette 5 újat, minden boltban ugyanezt lehet kapni. Egyszerűen szólva: ez is napokon belül szemét lett. 

Ezen a képen pedig egy bádog vödröt láthatunk, ami 11 éve szolgálja az itteni ásatást. Súlya háromszorosa a műanyag vödörének, ami a belé töltött 5-7 kiló por szempontjából indifferens. Tartása evidensen szilárd, talicskába ürítéskor nem deformálódik, az alján lévő peremet könnyű megragadni. Füle nem szakad le. Esztétikája a nyolcvanas éveket idézi, szinte látom, ahogy megkarcolja a frissen lerakott járólapot, vagy az üvegnek koccanva feszült pillanatokat okoz, de idén annyira ellepett minket az eszköz-szemét, hogy egyszerűen szépnek és tökéletesnek kezdem látni ezt a relikviát. Meg kell tanulni használni, kartont tenni alá, ha úgy van, kicsit erősebbnek kell lenni, de egészen biztosan nem kell három naponta kidobni és újat venni belőle.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.