96%-os feldolgozottság mellett Nicusor Daniel Dan vezet 10%-kal a romániai választáson, a magyarellenes Simion elvesztette a menetet. Orbán bekaphatja, mert ez egy jó példa arra, hogy nem muszáj cinikus feltevésekre építeni a külpolitikánkat. Mikor nyíltan Trump mellett tört lándzsát az amerikai kampányban, ugyanilyen hazardjátékot űzött, csak akkor bejött a számítása, és senki sem kérte rajta számon, hogy majdnem a falnak vezette a magyar külügyet.

Két magyarázat van Orbán külföldi választások befolyásolására tett kísérleteire. Az egyik, hogy úgy érzi, kanyarban tudunk egyedül előnyt szerezni, meg kell kockáztatni a jobboldali populistákra feltenni mindent, és ha nyernek, akkor a lekötelezettjeink lesznek. Oroszország úgyis megtolja a kampányukat, az európaiak meg csak tátott szájjal nézik, ahogy a populisták lenyomják őket.

A másik magyarázat, hogy Orbán az, aminek látszik, és természetes szövetségese minden oroszok által támogatott jelölt szerte a világban.

Egy ilyen esetben, mikor a románoknak elege van a bejáratott politikai pártokból, mert semmit sem csinálnak, csak élősködnek az EU pénzeken, meg a szorgalmas embereken, és egy körön kívülről jött populista jelölt felé fordulnak a szavazók, Orbán nyilván izgalomba jön. Sokat javíthat a magyar-román kapcsolatokon, ha megtolja kicsit a populista jelölt szekerét, akkor is, ha az illető az úzvölgyi temető meggyalázásával kezdte a karrierjét. "Jó cselekedetekkel leszerelni az ellenségeinket" lehetett a nagy géniusz iránymutatása, de a kérdés most is ugyanaz, mint Trump esetében volt. Hogy nem lehetne-e a normálisabbik jelölt vitorláját fújni diszkréten? Konkrétan a románok esetében nem jobb-e egy mérsékelt jelölt győzelmébe besegíteni, pusztán az erdélyi magyarok kedvéért?

A választási térkép aztán annál is jobban tökön rúgja a NER-t, mint maga a tény, hogy nem Simion nyert. A zöld körzetek 20%-os többséggel szavaztak Danra, és ami Erdélyt illeti, ezek többnyire a magyarlakta vidékek. Már az első fordulóban sem Simionra szavaztak, hanem Antonescura, de Orbán még megpróbálta Simion felé hangolni nemzettársainkat. Nemcsak a tihanyi beszéddel, hanem azzal is, hogy nem határolódott el Simion szórólapjaitól, amiben Orbán barátjaként ajánlotta magát a szavazók figyelmébe.

Erre az erdélyiek is mondhatják, hogy attól még hűek Orbánhoz, meg a NER is mondhatja, hogy ők amúgy nem szurkoltak Simionnak, de tulajdonképpen itt egy baklövés történt, ami felveti azt a kényelmetlen gyanút, hogy Orbán nem tud mindent előre. Ettől nem kell Orbánnak lemondania, ettől még bevezetheti az ellenzéket basztató törvényeit, csak ez most itt egy vereség neki is, ami baromi egyszerűen elkerülhető lett volna. Nem kellett volna belefolynia a dologba, vagy egyenesen támogathatta volna azt a jelöltet, akit a helyi magyarok szívesebben támogatnak.

Csak ahogy Magyarországon is frusztrációt szül a végeken még fideszes körökben is, hogy a központi utasítás felülír minden helyi érdeket, úgy tűnik Erdélyben is hogy is mondjam... nem élek ott, nem tudom, de annyi látszik, hogy pár lépéssel lemaradtak Orbán mögött az orosz talpnyalásban.

De vajon nem tesz-e ki minket még nagyobb kockázatnak az orosz érdekeket kijáró külpolitikánkkal. Jelenleg még egyik fél sem győzött Ukrajnában, úgyhogy rezignáltan viszonyulunk a magyar külpolitikához, de talán ez a román választás többekkel megérteti, mi rossz sülhet ki abból, ha egy kis országként nem a falkával tartunk, hanem a vadásznak szurkolunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.