Csak röviden, de azért mégis:
Emlékeztek, május 23-ra volt kitűzve a következő fordulója az Irán vs. ENSZ BT tárgyalásnak, ezúttal Bagdadban. Előtte április 15-én Isztambulban ment füstbe a megállapodás esélye, pedig az USA nagyon fenyegető volt, azt mondta, ha nem sikerül megállapodni Iránnal az atomprogrammal, akkor annak meglesznek a következményei.
Szégyen, hogy elfelejtettem, de gondolom ti is, úgyhogy lépjünk tovább!
Visszaolvasva a híreket, hogy mi történt, nincs meglepetés: ez a tárgyalás is kudarcba fulladt, következő időpont június 18-19 lesz, Moszkvában.
Eközben már egyre valószínűbb, hogy Izrael belesodródik a bűnbe, és meghúzza a ravaszt. Örülnék, ha sikerülne Izrael fenyegetettségét békés úton rendezni, de történelmi tanulmányaim kissé rezignálttá tettek: Izrael sokáig nem játszhat Irán játékszabályai szerint, jóformán meg kell támadnia Iránt, "ha jót akar magának".
Annyit sikerült kiderítenem, hogy 2012 decemberéig az Egyesült Államok nem lesz kezdeményezője semmiféle háborúnak, hiszen addig tart az elnökválasztás. Mindeközben folynak az előkészületek. Minden évben aktuális volt a magyar hadügy kérdése, mégis most került elő a kalapból, most próbálják a NATO európai szekcióját ráncba szedni. Egy pesszimista forgatókönyv szerint következő hónapban ha megint azzal végződik a tárgyalás, hogy Irán mindenre csak rázza a fejét, akkor Izrael megteszi a tőle telhető legtöbbet. Egy optimista forgatókönyv szerint az amerikai elnökválasztás után Izrael és az USA közösen fog erőfeszítést tenni, hogy villámgyorsan kihúzza Irán méregfogát (hiszen Izrael néhány perc alatt eltörölhető a Föld színéről, tehát csak egyetlen esélyük van: egy ütéssel leszerelni Iránt).
Mindenképpen aggodalomra ad okot, hogy már a mérsékelt hangok is csak a háború kitörésének időpontját teszik máshová, a háborút magát nem vitatják. Én a magam részéről már most elítélem a világ vezetőit, hogy képtelenek legalább az etnikai és vallási különbségeket félretenni a diplomáciában. Bukás.
Köszönöm a ballagóknak a bort, és Óbudának az ingyenkoncertet (Vad Fruttik)!
Feledteti a hegyekben álló munkát...
Mindenki arról álmodozik, hogy egyszer majd egyetértés lesz és önbizalom, és minden külföldi ijesztegetésre fütyülnek majd az emberek, és megnyitják a bőség kosarát, a gyönyörök kertjét, egyszóval olyan lesz minden, mint Izlandon.
Továbbított levélként terjedt az izlandiak eltitkolt küzdelme a világgazdaság szereplőivel szemben. Ezen a címen mindent el lehet olvasni, még videó is van a küzdelem utóéletéről. Annak idején utánaolvastam a levél állításainak, és valóban méltánytalanul keveset szólt a dologról a sajtó, mintha el is hallgatták volna. Amit viszont találtam, az alátámasztotta a levélben olvasottakat: Izland nem fizette tartozásait, Izlandot ezért leminősítették, előtte megfenyegették, riogatták, hogy Haiti lesz belőlük, stb. De ők csak mentek előre: bíróság elé vitték volt miniszterelnöküket, új alkotmányt írtak, és külföldi befektetők nélkül most szűkösebben, de szabadabban élnek, elvégre bár silány a földjük, de az óceán táplálja őket.
Hát a kiábrándító valóság nem ez, hanem hogy az IMF kihúzta őket a csávából. Szó sincs szabadságharcról, adósságátrendezés volt. Nem úgy van az, hogy kölcsönkérünk valakitől, és akkor a népfelség elvén nem fizetjük vissza, mert sokba kerülne. Hát ez most csalódás. Evidens, de kiábrándító szembesülni vele. Hát már Izlandban sem lehet hinni? :)
Egy hónap telt el a legutóbbi, Iránnal foglalkozó bejegyzésem óta, sajnos ez alatt az idő alatt nem az derült ki, hogy az emberiség pozitív irányba fejlődött volna, és a jövőben már semmiféle többszereplős háború nem várható.
Április 13-án ül asztalhoz az USA és Irán Törökországban, Isztambulban. Az Egyesült Államok stratégiája a megelőzés, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy Irán ne fejlesszen atomfegyvereket. A tárgyalástól válik függővé a katonai beavatkozás, az Egyesült Államok ultimátum-szerűen bocsátkozik párbeszédbe Iránnal. Izrael az üggyel kapcsolatban pesszimista, mint a korábbi bejegyzésben már írtam, Izrael létében fenyegetett Irán által. Izraeli politikai körök szerint csak az értékes időt vesztegetik, már tavaly nyáron csapást kellett volna mérni Iránra. Az Egyesült Államok azonban nem ette forrón a kását. Mégis úgy tűnik, ezúttal sarokba akarja szorítani Iránt.
Akarják
Érdekes belegondolni, hogy ez az atomfegyver-tilalom betartatása mennyire reménytelen vállalkozás hosszú távon, és történelmi távlatokból nézve Irán mindenképpen elébe néz az erőpróbának: ha a régió vezető állama akar lenni, akkor a térséget búboló alfa hímet le kell győznie előbb-utóbb. Erre igen jó esélyei vannak az oroszok támogatása révén, ugyanakkor a lakosság aligha bír elviselni még egy pusztító háborút, a vezetés a hatalmát kockáztatja, ha fegyveres konfliktusba keveredik az Egyesült Államokkal.
Az Egyesült Államok mindenesetre már nekilátott előkészíteni a beavatkozás elvi alapjait. Külügyminiszterük, Hillary Clinton konkrétan Iránra keni az egész konfliktust, a közelgő tárgyalások kapcsán azt mondta, hogy Iránon a sor, hogy meghozza a helyes döntést. Ez legalább akkora fenyegetés, mint mikor Oroszország nyilatkozott úgy az üggyel kapcsolatban, hogy nem ajánlja a nyugati országoknak, hogy beavatkozzanak Iránban vagy Szíriában, mert annak katasztrofális következményei lesznek. Hogy a 21. században még mindig itt tartunk, és sem az iráni vezetés, sem az orosz vezetés, sem az amerikai vezetés nem a társadalmi problémák megoldásán fáradozik, hanem a konfliktust élezi, meglehetősen elkeserítő.
Ezalatt Izrael újabb információkat közölt Iránról. Nehéz kezdeni ezekkel valamit: utólag könnyű összerakni a képet, így menet közben megeshet, hogy ideges sajtóközleményeknek is komoly jelentőséget tulajdonítunk. Mindenesetre Izrael újabb "kedvcsinálóval" kínálgatja a világot: ezúttal az derült ki, hogy egy iráni elit terrorista csoport arra készül, hogy törökországi zsidókon hajtson végre csapást. Izraelben persze vannak civil kezdeményezések a háború elkerülésére, de a katonai lobbi "nem olyan nyálas". Meglehetősen eluralta a sajtójukat a téma, kérdőn várja mindenki a fejleményeket.
NATO-val, vagy nélküle?
Most már Törökország is megszólalt az ügyben, hiszen náluk tartja az ENSZ BT két hét múlva a tanácskozását. Tekintve az ország pozícióját, valószínűleg megpróbálnak kimaradni a buliból, amennyire lehet. Persze egy háború esetén Törökország szárazföldi utat kínál Iránba, ami az anyahajókat nélkülöző európai haderőnek kulcsfontosságú lenne. Törökország 1952 óta tagja a NATO-nak. Nem lehet ugyanakkor tudni, hogy ebben a konfliktusban mekkora szerepet szán Obama az Észak-Atlanti Szövetségnek, hiszen Izrael nem NATO-tag, sőt a kapcsolata nem minden taggal (köztük Törökországgal sem) rózsás. Ha a NATO-nak be kell kapcsolódnia Izrael megvédésébe/az emberi jogokat be nem tartó Iráni vezetés eltávolításába, akkor az már minket is érinteni fog.
És nem csak mint kiküldetésben lévő 100-200 fős hídépítő magyar alakulat, hanem mint hadi útvonal-szakasz (Orient-expressz). Az európaiak tavalyi beavatkozása Líbiába egyébként úgy is tekinthető, mint egy stressz-teszt. Egyetlen dolog miatt lenne meglepő az egész NATO mozgósítása: hogy még mindig egy rossz szó sem hangzott el a tévében Iránról. Nehezen tudom elképzelni, hogy a demokratikus országok minden előzetes agymosás nélkül hadat üzennének Iránnak.
Most tehát minden április 13-án múlik, miben sikerül megállapodni. Egy évvel ezelőtt már volt ilyen próbálkozás, de az nem járt eredménnyel. Ezúttal azonban ultimátum van: vagy megegyeznek, vagy "Irán magára vessen". Nagyon sokat sejtető volt, hogy Obama azt nyilatkozta tegnap, hogy úgy tűnik van elég olaj a világon, hogy az iráni olajat helyettesíteni tudjuk.
Az olaj
Ha van valami, ami miatt még a legvéresebb szájú háború-pártiak is békét kiáltanak, az az egekbe szökő olajár veszélye. A világgazdaság az olajon nyugszik. Drága olaj megfizethetetlen árukat eredményez, ami totális-globális-brutális válságot okozna, pénz nélkül pedig nincs győzelem (kivéve a honvédő háborúkban). Érdekes dolog történt azonban egy hónapja: a háborús fenyegetettség hírére az olajár 100 dollár fölé szökött, 109 dolláron fordult vissza, de nem akárhogyan. Decemberben már járt ilyen magasságban, most viszont minden elemző úgy látta, hogy 117 dollárig meg sem áll, onnan pedig már elszabadul a pokol, és 180 dollárig szökik a hordónkénti ár, ami egy duplázást jelentene a hétköznapi 90 dolláros árhoz mérve. Mi történt? Cikkek jelentek meg, hogy mekkora veszélyt jelent a felszökő olajár, valamint az USA piacra küldte a készleteinek egy kis részét. Ezzel pedig az emelkedés megtört, hiszen a nagy keresletet nagy kínálattal képesek voltak kiszolgálni. Azt gondolom ez alapján, hogy Irán megtámadásának a hír-erejét kordában tudnák tartani az árupiacon. Obama legalábbis nem aggódik, és ha az amerikai elnök nem aggódik, akkor az egy újabb lépés a fegyveres megoldás irányába.
Kína
A kínai társadalom és a kínai gazdaság törékeny behemót, szüksége van vevőkre, és szüksége van nyersanyagokra. Hadereje egyre félelmetesebb, de nagyon úgy tűnik, hogy még nem látják elérkezettnek az időt arra, hogy átvegyék az Egyesült Államok helyét a ranglétrán. Jóllehet az Irán elleni szankciókra sorra mondanak nemet, ez mégis egyedül a nyersanyagéhségüknek tudható be, egyszerűen üzleti szemmel nézik ezt az egész háborús fenyegetőzést.
Remélem a vénasszonyok a templomokban imádkoznak a békéért, meglátjuk mi lesz április 13-án.
In medias res:
A tőzsdei árfolyamok változásában elég gyakran ki lehet mutatni az aranymetszés arányait. A hipotézisem nagyon egyszerű:
1. A tőzsdei ármozgásokat emberi cselekvések okozzák
2. A tőzsdei ármozgások gyakran az aranymetszés arányait mutatják
feltételezés: Az emberek történelmében is kirajzolódnak az arany-arányok
A tőzsdén egyszerű ezeket az arányokat beazonosítani, hiszen számok vannak mindenütt. Egyik szám hogyan aránylik a másikhoz, és máris ott a fí értéke, az 1,618... A történelemben viszont az aktuális állapotot nem lehet számszerűsíteni, mint egy árfolyamot, így aztán éveken át nem is foglalkoztatott tovább. Most viszont találtam egy érdekes dolgot. A tőzsdén egy befektető azt nézi, hogy az aktuális árfolyamváltozás hol fordulhat meg a közeljövőben. Ennek érdekében szokták azt csinálni, hogy az előző mélypont és a legutóbbi csúcspont közti "távolságot", azaz árfolyamkülönbséget az aranymetszés arányai szerint felosztják. 23,6%, 38,2%, 50%, 61,8%, stb. Így különféle feltételes árfolyam-értékeket kapnak, amiket ha elér az áru, valamilyen irányú fordulatra számítanak. Ez az a módszer, amit a történelemmel nem lehet elvégezni. Tehát például azt, hogy ha a politika elkorcsosulása eléri a legutóbbi mélypont és csúcspont közötti különbség 23,6%-os szintjét, akkor forradalom lesz, és pozitív vagy negatív irányba drasztikus változások mennek végbe.
Ugyanakkor még 4-5 féle aranymetszős művelet van gyakorlatban a tőzsdén, és ezek között van egy, amit a történelemre is rá lehet húzni: a fibonacci-időzónák. Ez nagyon egyszerű dolog: az a gondolat áll mögötte, hogy az árfolyamok jelentős mértékben arányos időközönként változnak meg. 1:1:2:3:5:8:13:21:34:stb. arányok szerint (ezek a fibonacci-számok) Nem azt állapítja meg, hogy mondjuk az arany ha eléri az 1800$-os árat, akkor valószínűleg visszafordul lefelé, hanem azt, hogy ha eljön pl. április 4-e, akkor trendforduló jöhet. Ez pedig ugye dátum, ha úgy tetszik évszám, és egyből el is végeztem egy kisebb próbaszámítást.
A lényeg persze az, hogy ki tudjuk választani a tényleges fordulópontokat, amiket arányoknak vehetünk. Mivel ez az aranymetszés a természet és annak mélyebb értelme körül forog, ezért csak próbaképpen az időszámításunk kezdőpontja és Krisztus halála közötti időt vettem alapléptéknek. Ezek alapján a következő idősort kaptam:
0 - Krisztus születése
33 - Krisztus halála
66 - Zsidók felkelése a rómaiak ellen
132 - Bar Khoba felkelése a rómaiak ellen
231 - ?
396 - A Római Birodalom kettéválása
660 - ?
1089 - László király meghódítja Szlavóniát
1782 - Az amerikai függetlenségi háború vége
2094 - ?
Megtartva a 33-as léptéket, de az 1782-es évszámot választva alapul a következő számsort kaptam:
1782 - függetlenségi háború vége
1815 - Napóleoni háborúk vége
1848 - Forradalmak Európában
1914 - Az első világháború kitörése
2013 - ?
Érdekes, nem?
azt mondta: