Egy hónap telt el a legutóbbi, Iránnal foglalkozó bejegyzésem óta, sajnos ez alatt az idő alatt nem az derült ki, hogy az emberiség pozitív irányba fejlődött volna, és a jövőben már semmiféle többszereplős háború nem várható.

Április 13-án ül asztalhoz az USA és Irán Törökországban, Isztambulban. Az Egyesült Államok stratégiája a megelőzés, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy Irán ne fejlesszen atomfegyvereket. A tárgyalástól válik függővé a katonai beavatkozás, az Egyesült Államok ultimátum-szerűen bocsátkozik párbeszédbe Iránnal. Izrael az üggyel kapcsolatban pesszimista, mint a korábbi bejegyzésben már írtam, Izrael létében fenyegetett Irán által. Izraeli politikai körök szerint csak az értékes időt vesztegetik, már tavaly nyáron csapást kellett volna mérni Iránra. Az Egyesült Államok azonban nem ette forrón a kását. Mégis úgy tűnik, ezúttal sarokba akarja szorítani Iránt.

Akarják

Érdekes belegondolni, hogy ez az atomfegyver-tilalom betartatása mennyire reménytelen vállalkozás hosszú távon, és történelmi távlatokból nézve Irán mindenképpen elébe néz az erőpróbának: ha a régió vezető állama akar lenni, akkor a térséget búboló alfa hímet le kell győznie előbb-utóbb. Erre igen jó esélyei vannak az oroszok támogatása révén, ugyanakkor a lakosság aligha bír elviselni még egy pusztító háborút, a vezetés a hatalmát kockáztatja, ha fegyveres konfliktusba keveredik az Egyesült Államokkal.

Az Egyesült Államok mindenesetre már nekilátott előkészíteni a beavatkozás elvi alapjait. Külügyminiszterük, Hillary Clinton konkrétan Iránra keni az egész konfliktust, a közelgő tárgyalások kapcsán azt mondta, hogy Iránon a sor, hogy meghozza a helyes döntést. Ez legalább akkora fenyegetés, mint mikor Oroszország nyilatkozott úgy az üggyel kapcsolatban, hogy nem ajánlja a nyugati országoknak, hogy beavatkozzanak Iránban vagy Szíriában, mert annak katasztrofális következményei lesznek. Hogy a 21. században még mindig itt tartunk, és sem az iráni vezetés, sem az orosz vezetés, sem az amerikai vezetés nem a társadalmi problémák megoldásán fáradozik, hanem a konfliktust élezi, meglehetősen elkeserítő.

Ezalatt Izrael újabb információkat közölt Iránról. Nehéz kezdeni ezekkel valamit: utólag könnyű összerakni a képet, így menet közben megeshet, hogy ideges sajtóközleményeknek is komoly jelentőséget tulajdonítunk. Mindenesetre Izrael újabb "kedvcsinálóval" kínálgatja a világot: ezúttal az derült ki, hogy egy iráni elit terrorista csoport arra készül, hogy törökországi zsidókon hajtson végre csapást. Izraelben persze vannak civil kezdeményezések a háború elkerülésére, de a katonai lobbi "nem olyan nyálas". Meglehetősen eluralta a sajtójukat a téma, kérdőn várja mindenki a fejleményeket.

NATO-val, vagy nélküle?

Most már Törökország is megszólalt az ügyben, hiszen náluk tartja az ENSZ BT két hét múlva a tanácskozását. Tekintve az ország pozícióját, valószínűleg megpróbálnak kimaradni a buliból, amennyire lehet. Persze egy háború esetén Törökország szárazföldi utat kínál Iránba, ami az anyahajókat nélkülöző európai haderőnek kulcsfontosságú lenne. Törökország 1952 óta tagja a NATO-nak. Nem lehet ugyanakkor tudni, hogy ebben a konfliktusban mekkora szerepet szán Obama az Észak-Atlanti Szövetségnek, hiszen Izrael nem NATO-tag, sőt a kapcsolata nem minden taggal (köztük Törökországgal sem) rózsás. Ha a NATO-nak be kell kapcsolódnia Izrael megvédésébe/az emberi jogokat be nem tartó Iráni vezetés eltávolításába, akkor az már minket is érinteni fog.

És nem csak mint kiküldetésben lévő 100-200 fős hídépítő magyar alakulat, hanem mint hadi útvonal-szakasz (Orient-expressz). Az európaiak tavalyi beavatkozása Líbiába egyébként úgy is tekinthető, mint egy stressz-teszt. Egyetlen dolog miatt lenne meglepő az egész NATO mozgósítása: hogy még mindig egy rossz szó sem hangzott el a tévében Iránról. Nehezen tudom elképzelni, hogy a demokratikus országok minden előzetes agymosás nélkül hadat üzennének Iránnak.

Most tehát minden április 13-án múlik, miben sikerül megállapodni. Egy évvel ezelőtt már volt ilyen próbálkozás, de az nem járt eredménnyel. Ezúttal azonban ultimátum van: vagy megegyeznek, vagy "Irán magára vessen". Nagyon sokat sejtető volt, hogy Obama azt nyilatkozta tegnap, hogy úgy tűnik van elég olaj a világon, hogy az iráni olajat helyettesíteni tudjuk.

Az olaj

Ha van valami, ami miatt még a legvéresebb szájú háború-pártiak is békét kiáltanak, az az egekbe szökő olajár veszélye. A világgazdaság az olajon nyugszik. Drága olaj megfizethetetlen árukat eredményez, ami totális-globális-brutális válságot okozna, pénz nélkül pedig nincs győzelem (kivéve a honvédő háborúkban). Érdekes dolog történt azonban egy hónapja: a háborús fenyegetettség hírére az olajár 100 dollár fölé szökött, 109 dolláron fordult vissza, de nem akárhogyan. Decemberben már járt ilyen magasságban, most viszont minden elemző úgy látta, hogy 117 dollárig meg sem áll, onnan pedig már elszabadul a pokol, és 180 dollárig szökik a hordónkénti ár, ami egy duplázást jelentene a hétköznapi 90 dolláros árhoz mérve. Mi történt? Cikkek jelentek meg, hogy mekkora veszélyt jelent a felszökő olajár, valamint az USA piacra küldte a készleteinek egy kis részét. Ezzel pedig az emelkedés megtört, hiszen a nagy keresletet nagy kínálattal képesek voltak kiszolgálni. Azt gondolom ez alapján, hogy Irán megtámadásának a hír-erejét kordában tudnák tartani az árupiacon. Obama legalábbis nem aggódik, és ha az amerikai elnök nem aggódik, akkor az egy újabb lépés a fegyveres megoldás irányába.

Kína

A kínai társadalom és a kínai gazdaság törékeny behemót, szüksége van vevőkre, és szüksége van nyersanyagokra. Hadereje egyre félelmetesebb, de nagyon úgy tűnik, hogy még nem látják elérkezettnek az időt arra, hogy átvegyék az Egyesült Államok helyét a ranglétrán. Jóllehet az Irán elleni szankciókra sorra mondanak nemet, ez mégis egyedül a nyersanyagéhségüknek tudható be, egyszerűen üzleti szemmel nézik ezt az egész háborús fenyegetőzést.

Remélem a vénasszonyok a templomokban imádkoznak a békéért, meglátjuk mi lesz április 13-án.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.