A Planxty-nak van egy dala, aminek a címe Follow me up to Carlow, Fiach Mac Aodh Ó Broin 1580-as győzelméről szól, amit az angolok felett aratott. Mostanában sokat hallgatom, de nem a dal miatt hoztam szóba az egészet, hanem Carlow miatt, ami az új otthonom a mai naptól.

Elmentem a Tescoba tápkábelt venni a számítógépemhez, és út közben lőttem néhány képet. Nem a Tescoba mentem elsősorban, hanem egy számítógép szaküzletbe, de mindegy, egyik helyen sem volt tápkábel. Vettem helyette cidert.

Három generáció óta egy waterfordi kisüzemben készítik, nem nevezném mesterműnek. Az előítéletem az volt, hogy valami közepes minőségű lőrét gyártott a nagyapa, és az unokák kicsit feljavították az ízvilágot, meg a brandet, aztán ennyi. A fél palack után is ezt gondolom. Ezzel szemben a MacIvors, amit Erharddal Belfastban próbáltunk még májusban, az levett a lábamról. Remélem egyszer még fogok tudni újra cidert készíteni, aztán akkor az enyémet is meg lehet kritizálni. A Bakházán készített almaboromból csak néhány ember ivott, de ők nem blogoltak róla. Pedig az elég jó lett.

Ahogy bolyongtam hazafelé az utcákon, folyton beleakadt a szemem az egyik legbizarrabb katolikus templomtoronyba, amit valaha láttam. Ez a Nagyboldogasszony székesegyház. Teljes egészében Szauron koronájára emlékeztet.

A közelben az egyik ablak különös otthonosságot sugárzott, mintha csak anyám tartana fenn titokban itt egy albérletet.

 Az idő nagyon jó: nem fázok, nincs melegem, nem süt rám a Nap, jobbat nem is kívánhatnék az ásatás után.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.