Jópofa cikk olvasható az idexen! A kopaszemberes népszavazásos témáról ötletelnek a cikkírók, és egy ponton az autoriterségről gondolkoznak, nagyjából azzal a kicsengéssel, hogy végülis nem autoriter a rendszer, ha nagyon objektívan nézzük.
Sosem fogom elfelejteni a beszélgetésemet Misivel a BTK folyosóján, amikor abban nem értettünk egyet, hogy az iskolai történelemtanításnak a tanulságokkal kéne foglalkoznia. Misi amellett érvelt, hogy a történelem tananyag az általános műveltség része, és nem csorbíthatjuk az objektivitását azzal, hogy tanulságokat vonunk le belőle. Továbbra is szilárd véleményem, hogy a történelemtanulás egyetlen értelme a tanulságok levonása.
1. fejezet: Pricipátus
Miután több hosszú és egyre véresedő polgárháborúban a Római Köztársaság irányítását autoriter politikusok és hadverzérek igyekeztek maguknál tartani, megváltásként hatott Octavianus totális győzelme Antonius felett Actiumnál Kr.e. 31-ben. Sulla rémuralma, Catilina összeesküvése a szenátus ellen és Caesar egyeduralmi rendszere után senki sem hitte már, hogy valaha visszaáll a köztársaság békés időszaka. Octavianus mégis megadta ezt Rómának: visszaállította a szenátus nimbuszát, a törvények uralmát, a papság békéjét, és még sorolhatnánk. Apró különbség volt csupán, hogy a szenátusban név szerinti szavazás volt, és mindig ő szavazott elsőnek (hogy az utána jövők tisztában legyenek a széliránnyal). Az is apró különbség volt, hogy a papság élére is ő állt, és consulsága nem járt le kétévente. A köztársaság intézményrendszere érintetlen volt. Autoriter volt-e Octavianus? Vagy ismertebb nevén Augustus császár?
2. fejezet: Rákosi-korszak
Miután a második világháborúban Európa-szerte több millió civilt likvidáltak haláltáborokban, több millió katona halt értelmetlen halált a fasizmus és a nácizmus miatt, a központi hatlamak veresége egy új korszak kezdetét jelentette. Fasizmusról, autoriter közép-európai államfőkről, nemzeti radikalizmusról hallani sem akartak többet az emberek. Ezt a hangulatot igyekezte meglovagolni a szovjet bolsevizmus, persze sikertelenül. Mivel a kommunista pártok a választásokon rendre leszerepeltek Magyarországon, a felszabadító=megszálló szovjet csapatok vezetősége folyamatosan belepiszkált a kormányalakításokba, és rendre nagykoalíciós kormányok alakultak, amikben a legfontosabb minisztériumokat a kommunisták kapták. 1945-1949 között az összes olyan dolog, ami a kommunizmus jelképe lett később (üzemek államosítása, iskolák államosítása, bankok államosítása, kötelező TSZ-esítés, padlássöprés, internálás Recskre, a Hortobágyra és még messzebbre, stb.) szabályos parlamenti szavazásokon emelkedett törvényerőre. A parlamentben királyságot visszaállítani akaró régi arcok, polgári demokráciát akaró képviselők és természetesen kommunisták is voltak. 1948-ban, amikor egy jól irányzott törvénnyel a "Rákosi"-rendszert tulajdonképpen bebetonozták, nem szűnt meg a demokrácia. Ha jogilag közelítünk a dologhoz persze. Pusztán annyi történt, hogy az ellenzék kulcsembereit elvitte a fekete autó. A választójog szélesebb volt, mint Franciaországban, vagy Nagy Britanniában. És hiába keressük a történelemkönyvekben, sehol sem fogjuk találni Rákosi Mátyás örökös diktátorrá, főtitkárrá, vagy miniszterelnökké választását. Formailag teljesen demokratikus volt. 1945-48 között a Magyar Kommunista Párt főtitkára volt, ebbéli minőségében menedzselte riválisai félreállítását (a kisgazdák és a kommerek között egyaránt). Ebben az időben taktikai okokból egy másik kommunista párt is volt, a Magyar Dolgozók Pártja. 1948-53 között pedig ennek volt a főtitkára. 1953-56 között pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára volt. Szóval ott volt a közelben, de nem találjuk ott az államfők sorában (ekkor az un. Elnöki Tanács elnöke volt az államfő), a kormányfők között is csak Dobi Istvánt (1948-1952) követi 1952-53 között, aztán erre a posztra sem tért már vissza. Mégis, mindezek ellenére, ki vonná kétségbe, hogy a Rákosi-korszak a magyar történelem legsötétebb diktatúrája volt?
3. fejezet: a brit gyarmatok függetlenedése ('60-as, '70-es évek)
Melyik brit ne lenne büszke, hogy valaha a Föld egynegyede fölött uralkodtak? És micsoda szomorúság lehetett, mikor a második világháborúba belerokkanva először Indiát (1947), majd a '60-as évektől az összes többi gyarmatát elvesztette. Or did she? -- Ki vádolná manapság Angliát azzal, hogy gyarmatbirodalmat tart fenn? A gyarmatok fenntartása igen költséges feladat volt, és mindig csak több katonát igényelt, ahogy a függetlenségi mozgalmak törtek előre. Az a sok adminisztráció, az a rengeteg kormányzó, azok tanácsadói, a tolmácsok hada mind-mind csak fejfájást és kiadást okozott őfelsége kincstárának. Ezért is merült fel felső körökben egy roppant praktikus elmélet. A gyarmatbirodalom célja és értelme a brit bevételszerzés, nem pedig a bevételvesztés. Bevételt a gyarmatokon működő brit cégek adójából remélhetett London, így lényegében nem kellett mást tenni, mint lefűrészelni a kiadásokat az egész bizniszről: Függetlenség és Szabadkereskedelem. Egy indiai gyapotültetvény brit tulajdonosa egy olyan Indiában bizniszelt tovább, ami tiszteletben tartotta a magántulajdont, hálából azért, hogy a függetlenséget különösebb vérfürdő nélkül elnyerték (nem hullott az ölükbe ettől még). Ahogyan Karl Marx igen találóan megfogalmazta: a tőkének nincs nemzetisége, csak érdeke. Teljesen mindegy, hogy India jogilag független állam-e, vagy Nagy Britannia része, amíg a brit gazdasági szereplők zavartalanul űzhetik tovább a gyarmati időszakban kialakított elképzeléseiket. Függetlenséget adtak a gyarmatoknak, de egyúttal szabadkereskedelmi megállapodásokat kötöttek velük, ami a vállalkozók szempontjából a kontinuitást jelentette.
Tanulságok
A történelem e három fejezete a következő tanulságokkal szolgál:
1. Principátus: egy köztársaság keretrendszerében is működtethető diktatúra
2. Rákosi: demokráciában is lehet diktálni, ha kezünkben van egy erőszakszervezet (pl. ÁVO)
3. Britek: ha nem akarunk mindent kontrollálni, rajta tarthatjuk a kezünket mindenen.
Ezek persze túlzó állítások, hiszen a pontos állítások nem lennének mások, mint e három történet teljes hosszában történő elmesélése. Azonban ezek ismeretében nem sokat töprengünk azon, hogy 2016-ban az Orbán-kormány autoriter-e. Ezek ismeretében ugyanis azt mondjuk, tökmindegy hogy 2016-ban Orábn autoriter-e, az autoriterséget a pórul járt utókor ragasztja a múltbéli kormányzatokra utólag. Azt mondhatjuk, hogy a demokráciák sosem statikus dolgok, valakik mindig el akarnak venni belőle, és ez olyan arányban sikerül nekik, amilyen arányban a nép hagyja. Nincs ez másként Németországban, az Egyesült Államokban, Oroszországban és Észak-Koreában sem. Tiszta diktatúra nem létezik, ugyanígy tiszta demokrácia sem. Egy szoboravatásnál meghátrálásra kényszeríthetünk egy olyan kormányt, amelyik elhallgattat egy Origót. Egy netadó bevezetésénél legyőzhetjük a parlamenti kétharmadot, amelyik egyébként válogatás nélkül minden szart megszavazott, ami kormánypárti beterjesztés volt. Hogy demokrácia-e, vagy diktatúra az a rendszer, ahol gorillák akadályozzák egy népszavazási kezdeményezés beadását, teljesen midnegy. Mindegy minek nevezzük a rendszert, ha nem kérünk a módszereiből.
Csak az a kérdés, hogy most bégessünk vagy harapjunk?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Willkommenskultur 2016.02.25. 21:47:43
a rákosi korszaknak melyik része volt demokratikus?
Afrika steht an der Elbe 2016.02.25. 23:03:16
Lásd: merkeli Németország
új felhasználó 2016.02.25. 23:18:06
Ez tévedés, a MDP a KMP és a szocdemek erőszakos egyesülése után jött létre, plusz magába olvasztotta sz addigra teljesen kiszívott vérű Nemzeti Parasztpártot 1948-ban
Egyébként a korszak proletárdiktatúraként határozta meg magát, elég erőltetett tehát demokráciának nevezni bármilyen szempontból
Halálbüntetést a korrupt kormány politikusokra! 2016.02.25. 23:19:03
Már megint részeg vagy pubi, az Magyarország amit nézel és a diktátor nem nő, hanem egy felcsúti sutyerák. Pont hozzád való.
kvadrillio 2016.02.26. 00:02:30
Álmában támadt egy 92 éves nénire három cigány Gyöngyösorosziban. Ketten közülük még csak 13 évesek, de ez már a hetedik ügyük. A helyiek szerint békében élnek egymás mellett a településen cigányok és magyarok, azonban egy család tartja rettegésben az egész falut.
NU ! MÉREGINJEKCIÓVAL KIVÉGEZNI ŐKET !!! MERT ENNEK MÁSKÉPP NEM LESZ VÉGE SOHA ! :o) A KURVA ÉLETBE MÁÁÁÁÁR !!!
Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény] 2016.02.26. 04:27:53
Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény] 2016.02.26. 04:29:04
BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.02.26. 05:43:35
Az autoriterség viszont szükséges elem egy jól működő demokráciában. A másik opció: a háttérhatalom van hatalmon bábokon (Bajnai, Gyurcsány, stb.) keresztül.
A mai mainstream politológia nem tud mit kezdeni azzal, hogy van más hatalom is a nyílt politikai hatalmon kívül.
azt mondta: