A Nemzeti Jogszabálytárban is elérhető a fólia-szabály, amihez most az Igazságügyi Minisztérium egy módosítást nyújtott be, ami szerint ha rendelsz egy lefóliázott könyvet, akkor a csomagon fel kell tüntetni, hogy "érzékeny tartalom". Nehogy a postás egy óvatlan mozdulat miatt AIDS-es legyen gondolom.
A fólia-szabály eddig is vállalhatatlan volt:
20/A. § (1) Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló terméket kirakatban elhelyezni, közszemlére tenni tilos.
(2) Nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő termék nem forgalmazható.
kis buzi gyerekek
Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél alapon nem kértem ezügyben útmutatást a szakképzési centrumtól ahol dolgozok, de mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy jogszabály követő állampolgárként mi a teendőm, ha a diákok azt mondják egy társukra, hogy "rohadt buzi", "dögöljön meg az összes buzi veled együtt", "az ilyeneket, mint te, ki kéne végezni" és más népi bölcsességeket, amiket a környezetüktől tanultak el.
A jogszabály természetesen elhelyezhető termékekről szól, egy tanár szava pedig nem ilyen természetű, de nehogy az legyen, hogy egy nap valaki rájön, hogy a szó és a könyv lényegében ugyanúgy információ, így a homoszexuálisok védelmében kimondott feddő szavak valójában pont az ellenkezőjét teszik, mint amit a törvény el szeretne érni: 18 év alatt ne merészeljen senki sem rájönni, hogy ő buzi.
A gyűlöletbeszédről szóló törvények értelmében felléphetünk, de csak körültekintően: "Ilyet nem mondunk" nagyjából a helyes reakció a gyűlölködő serdülő irányába. A kis buzi védelmében viszont inkább ne mondjunk semmit, legfeljebb ilyet: "Laura is tudja, hogy buzinak lenni nem helyénvaló, ő sem az." "Péter nem buzi, hiszen az nem egyeztethető össze az alkotmánnyal."
A probléma viszont ott kezdődik, ha a tanár tanult a tanárképzés során fejlődéslélektant, mert akkor tudja, hogy az önelfogadás mennyire fontos oszlopa a felnőtté válásnak, a táradalomba való beilleszkedésnek és a deviancia elkerülésének. Persze a problémát tetézi, hogy 2021 óta a homoszexualitás újra devianciának számít a törvényeink szellemét figyelembe véve. Sőt, kollégáim szájából is hallottam, hogy a melegség egy betegség. Így egy úgynevezett Fidesz-paradoxon áll elő: a deviáns viselkedésminták kiküszöbölése érdekében támogatni kéne a serdülők önmagukra találását, azonban a fideszes törvények az önmagukra található serdülők körét a heteroszexuális fiatalokra korlátozzák. A feloldása a paradoxonnak az, hogy aki nem heteroszexuális, az nyilvánvalóan a fejlődésének egy korábbi szakaszában érte valamiféle degeneráció, ezért egész egyszerűen ab ovo deviánsnak tekintendő, amit a társadalom nyilvánvalóan nem tolerálhat, ezért vagy húzza meg magát, vagy majd megismeri valamelyik jövőbeli rendelet révén a magyarok istenét.
a tanár egy buzi geci
Mint esetemben is, előfordulhat, hogy maga a tanár a buzi. Elég horrorisztikusan hangzik, képzeljük csak el, ahogy a tanár a történelem tanítás során mellékesen megjegyzi, hogy István király heteroszexuális volt, gondolhatjuk, milyen éllel! Ez egészen biztosan így történne, ne is tagadjuk! Ha meg egyenesen Nagy Sándora terelődik a tananyag, és a félművelt diákok megkérdezik, hogy tényleg buzi volt-e, bízhatunk-e egy ilyen tanárban, hogy a helyes választ mondja: "Igazi férfi nem buzi"?
Én amúgy nagyon heterokonform vagyok, mindenféle él nélkül újságoltam el az érettségire készülő diákjaimnak a holokausztot ismételve, hogy nemrég olvastam, a koncentrációs táborok felszabadításakor a homoszexuálisokat nem engedték haza, hanem nekik le kellett ülniük a büntetésüket, amit a nácik kiszabtak rájuk. De azt hiszem helyesebb lett volna, ha adok egy olyan élet a dolognak, hogy természetesen ez is csak azt támasztja alá, hogy a történelem nem fekete meg fehér, és hogy még az amerikaiak is izgazat adtak a náciknak például ilyen esetekben. Nem minden náci gondolat ördögtől való. (Például a 2020-as NAT történelem tanításnak szánt szerepére vonatkozó bekezédse sem)
Viszont nem minden buzi tanár tanít társadalommal kapcsolatos tantárgyat, így könnyen belátható, hogy a buzi tanárokkal kapcsolatban nem a didaktikai módszerek vetik fel a legnagyobb kérdéseket, hanem a pedagógiájuk. Mire nevelik a gyereket? Teljesen nyilvánvaló, hogy egy buzi tanár saját önző érdeke, hogy elfogadó diákokat neveljen. Belecsepegteti a fejükbe azt a feudalizmus utáni mételyt, hogy minden ember törvény előtt egyenlő, hogy ezzel a saját önző létezését védje. Hát hogy a faszba lenne már minden ember a törvény előtt egyenlő, ha maga a törvény is különbséget tesz homoszexuális és heteroszexuális ember között?!
Tehát mikor egy buzi tanár megvéd egy bántalmazott kis buzi gyereket, lényegében a korcs létezésében erősíti meg a tanulót, ami természetesen ellenkezik a magyar törvények szellemével.
Még nagyobb probléma, mikor a tanárról a kíváncsi serdülők kérdezősködnek. "Miért nincs felesége/férje a tanár úrnak/nőnek?" A helyes válasz erre: "Pofád befogod, a tűzzel játszol, veszélyes vizekre eveztél, mars az igazgatóhoz, ilyet nem kérdezünk!" Mert ha a tanár azt mondaná, hogy "Én is párkapcsolatban élek, csak nem verem nagy dobra, hogy a heteronormatív társadalmi rendet ne borzoljam fel", az többet ártana a magyar társadalomnak, mint ha a Heartstoppert fólia nélkül tennék ki a polcokra!
A tanár mintául tud szolgálni a mintakereső fiatalok számára. Lehet elrettentő példa is, sima viszonyítási eset, vagy éppen egy szimpatikus példa. Éppen ezért a szarkazmust félretéve: hihetetlenül neuralgikus pontnak érzem a kérdést, hogy 2024-ben lehet-e tanár valaki, aki meleg? Két okból kifolyólag. Az egyik, hogy ha a tanár nem éli meg a melegségét a társadalom kedvéért, vagy mindenféle fedősztorikkal titokban tartja a párkapcsolatát, akkor ezzel a magatartásával egy olyan példát mutat, ami deviáns viselkedésbe fordulhat át: alkoholizmus, droghasználat, tartós párkapcsolat kerülése, emberi kapcsolatok kerülése (ha túl közel kerül valakihez, kockáztatja a "lelepleződést"). Összességében azt üzeni az önmagát kereső serdülőnek, hogy ne légy önmagad, mert az rossz. A másik, ami miatt neuralgikusnak érzem, ennek az ellentéte: ha a tanár megéli a melegségét. Nyilván a tanár és a diák szemszögéből ez nem okoz személyiség-torzulást, nem vezet pszichológiai értelemben vett devianciához, de a szülőket riadalommal töltheti el, hogy természetesnek tüntetnek fel a gyermeke előtt egy olyan dolgot, amit a törvény elrejtene a gyermek látóköre elől.
A neuralgikus kérdés tisztázása érdekében a kormánynak színt kéne vallania: mi a célja a könyvek befóliázásával, a homoszexualitás gyermekek előli elrejtésével? Mert jelenleg mindenki tudja, de mivel nincs leírva, a kormány akárki előtt letagadhatja, hogy az egész arról szól, hogy a homoszexualitást egy megakadályozható, elerülhető fejlődési rendellenességnek tekinti. Mivel ez egy tudományosan két másodperc alatt elkaszálható feltevés, inkább nem is mennek bele ebbe a vitába, hanem fóliákról meg matricákról adnak parancsokat. Dilettáns törvényhozóink vannak.
Mivel ez egy blogposzt, és emiatt olyan is olvashatja, aki nem ismer és csak az előítéletei mentén értelmezi amiket itt leírtam, megnyugtatásul álljon itt: a tanév végével elhagyom a magyar oktatást, van elég heteró, tanítsanak ők.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
azt mondta: