Elfelejtettem szólni:


Szóval míg idehaza (mint azt hazaúton a rádióból hallottam) a legsötétebb időket idéző fellegek gyülekeztek, két hétig Untersteinbachban időztem, mint Betreuer. Egy sátor magyart pesztráltam. Természetesen beleloptuk magunkat mindenki szívébe, de erről majd máskor, meg képeket is máskor, most csak jelzem, hogy itthon vagyok, újra, hajjaj, rövidesen megint megyek (Lilla, milyen Passau?).

A Sváb vidéken voltunk sátortáborban, a testvérvárosunk vendégelt meg néhány pondrót erre, de ebből csak a sváb a lényeg. Nagyon tetszik a dialektusuk. Példamondat:
Bist du aufgestanden?
ezt így mondják a bénák: biszt tu aufgestánden?
de a svábok nem félnek kimondani az s-t, így már eleve azzal nyitnak, hogy bisst du (és d-t mondanak, nem fennkölt t-t), és a gestandenből elegnánsan k'standent mondanak, de hogy egész legyen a dolog, az auf-ot bármilyen szóhoz passzintva uffnak ejtik. Tehát:
Bisst du uffk'standen?

majd ha ich morgen uffk'standen werde, akkor folytatom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.