Végre én is fizettem vizitdíjat, pont érzékeny periódusban ért, mióta 2008 van, egyszerűen nem tudok kijönni a pénzügyi válságból. Ma adtam fel a csekket az ITK-nak az orosz miatt, nyugodt szívvel, de egyből utána rájöttem, hogy még ebben a pénzügyi ciklusomban kell befizetnem a márciusi kolidíjat, a telefonszámlára meg csak most gondoltam, pár napon belül megint megfenyeget a Pannon. Ez nem jelent mást, mint hogy mától ismét parizeres zsemlén és vizen élek. Szóval ilyen körülmények közt ért a vizitdíj, de nyugalom, ebből nem indítok nagyívű vizitdíj-eszmefuttatást, bár van néhány gondolatom róla. Elég most annyi, hogy végre én is tudom, milyen vizitdíjat fizetni, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy dönteni tudjak 9-én.

De ennél sokkal traumatikusabb, hogy múlt héten rég nem érzett érzés nyilallt belém: bal felső, áú! Aztán napokig semmi, de ma tiszteletemet tettem a Szentkirályi utcában, nehogy olyan hülye legyek, mint legutóbb, hogy megvárom míg könnyezek a fájdalomtól, aztán hetekig kezeltetem az eszkalálódott szituációt. Pedig nagy rutinom van a fogorvosnál, nem félek tőlük, sokkal jobban félek a beszélő paradicsomoktól. Első durvább beavatkozás tízéves koromban ért, amikor Tamás kollégától kaptam egy követ a számba, aminek elsődleges következménye a riadalom lett, hogy engem szidott le a tanító néni, másodlagos következménye a riadalom a számból kicsorgó vér miatt, harmadlagos és legmaradandóbb következménye pedig a felnőttéválásomat elindító felismerés: a letörött fogszilánkok nem nőnek újra, vannak dolgok, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. A megható történetet követték ellenszenves történetek: a kis Istupistu nem mosott fogat, innovatív kobakjában az járt, hogy a cukorka is jó szájízt ad, fogkrémet csak akkor evett, amikor szerelmes volt. Így aztán gyarapodtam fogtömésekkel, de hogy elejét vegyem a krónikaírásnak, a fő probléma ifjúkori fogtörténetemben, hogy a meglévő tömések alatt születnek az új kínok. Mert ma is mondta a fogorvos asszony, hogy egyrészt a böcsességfogam hülyén nő, amit én is láttam a röntgenképről, másrészt szuvasodik a fogam az egyik tömés alatt. Ezt az áldatlan állapotot persze már fölszámoltattam, de őszintén van már elegem a fogakból, pedig még csak hány éves vagyok! Még csak ezután jön a java gondolom... Ezekből logikusan következik a nagy konklúzió

,pedig szívemen a kezem, becsületesebben tolom, mint általános iskolás koromban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.