így van.Ma volt az első tanításom, roppant mód vártam már (a nicknevem viszont nem ezért pityutanarur). Sikerült egy unalmas órát tartanom, de legalább ura voltam az időnek és a helyzetnek, úgyhogy minden belefért az 45 percbe, amit elterveztem. Érdekességekkel, feladatokkal…

Már nem tudtam visszaaludni a locsolás után, a polcomat kezdtem nézegetni az ágyról, és megláttam a Mikszáth Kálmán: Magyar várak regéit, levettem, olvasgattam.Kimorzsolok néhány meghatódottság-könnycseppet a szemem sarkából, tizenöt évvel ezelőtt kaptam Karácsonyra, akkor…

A hospitálásomról még nem is meséltem! Nem beszéltem ki kölyköket, a kis fogyatékosságaikat, nem tettem fel róluk képeket, nem gondolkoztam nyilvánosan a tennivalóimról... Hehhe... jó kis per lenne belőle... Amúgy természetesen az egész iskolás-dologról csak szőr mentén…

Ha már lyukas a zsebünk (sokan panaszkodnak), sirassuk meg!