Már nem tudtam visszaaludni a locsolás után, a polcomat kezdtem nézegetni az ágyról, és megláttam a Mikszáth Kálmán: Magyar várak regéit, levettem, olvasgattam.

Kimorzsolok néhány meghatódottság-könnycseppet a szemem sarkából, tizenöt évvel ezelőtt kaptam Karácsonyra, akkor még csak 2-3 éve tudtam olvasni. Na és hogy mennyire szerettem ezt a könyvet, ez jutott eszembe. Hogy amikor felsős koromban irodalomórán a kedvenc könyvünkről kellett fogalmazást írni, én ezt a könyvet választottam. Akkor ez kemény dió volt, mert nem egy történet van a könyvben, hanem harminckettő. Éva néni azt javasolta, hogy akkor inkább csak jellemezzem úgy általában ezeket a történeteket, valamint válasszak ki egy történetet, amit mutassak be részletesebben is. Nem sikerült valami jól a fogalmazás, pedig a könyv megérdemelte volna.

Két oldalas történetek egymás után, pont olyan terjedelmű mind, amennyit az ember reggel a villamoson végig tud olvasni. Igaz, hogy Mikszáth inkább a gyerekek miatt fogta ilyen rövidre a mondandóját, elvégre akkor még nem volt villamos. Egyszer Mikszáth azt írta vagy mondta, hogy ha valami jót akar olvasni, akkor ír magának egyet. Tudott.

Azt írja mindjárt az első regében, hogy "Csapjuk el hát a történelmi adatok száraz könyvét" - hallelúja egyébként - "s kérdezzük meg a regétől. Annak szabad tudni mindent."

Írja továbbá, és ezt csak azért idézem, hogy megmutassam azt jellegzetes tréfásságot, tehát írja továbbá, hogy "Ezer év előtt volt... Az ország meg volt hódítva telejsen. Még imitt-amott tartotta magát egy-egy lézengő csapat a Zalán embereiből. De az már csak olyan foghegyre való volt. A honfoglalási csaták lezajlása után most azután következett az ország felosztása a vezérek, alvezérek és a katonák közt. Volt föld elég, nem kellett fösvénykedni!" satöbbi.

Van ott a Székelykő váráról is egy rege, Székelykőről, ami Torockó mellett van. Torockó is szép, meg a Székelykő is, aki jár Erdélyben, biztosan elmegy oda is. Én most csak annyit idézek a történetéből, amennyi feltétlen szükséges. Ami a kezdeteket illeti, "Székelykőt, mely Torockószentgyörgy mellett fekszik egy kevély ormon (alul a völgyben a kis Geszteg patak csörtet a Maros felé), a monda szerint az óriások építették. Az erdélyiek többnyire ezekkel az urakkal építtették a váraikat." Mekkora oltás már!

Egyébként elkanyarodva kicsit, mert akarok idézni még egy mondatot a történetből, előtte egy viccet is közölnöm kell, hogy megalapozzam az írás hangulatát. A vicc egyébként más-más hangulatban más-más módon ül, de ha már fölkonferáltam, jöjjön is; arról van szó, hogy a kínaiak nagy világhódító háborújukban elérik a Kárpátokat is, Székelyföldhöz érve pedig Ming, a kínaiak parancsnoka üzenetet küld a székely ellenállóknak. Mondván, hogy adják meg magukat, mert ők csak kétszázezren vannak, ellenben a kínaiak serege kétszáz millió, úgyhogy vonják le a következtetéseket. Áron csak hátraszól Andrásnak: "hallod-e, hová temetünk el annyi kínait?"

"Ott járt a tatár is" (ez még mindig a Székelykő regéje) ", de az igaz, hogy el is ment onnét, mert az aranyosszéki székelyek összeszedvén magokat, megtámadták a vár környékét elözönlő tatárcsordát, mely már napok óta szorongatta tüzes nyíllövéseivel a várurat, és két székely legény vezérlete alatt az egyszerű földnép elverte onnan a kutyafejűeket." A két székely legény sorsa aztán úgy végződött, hogy Thoroczkay Vencel, Torockószentgyörgy ura és alvajda megjutalmazta őket. Nehéz Mikszáthnál is tömörebben elmondani mi történt, mert ő sem ír sokkal többet, inkább jobban, mint hogy ez a Thoroczkay Vencel szétküldte a várában a két székely legényt, nézzék mi tetszik nekik, aztán megkapják. Mondja is visszatérvén az első, hogy neki az alvajda úr lánya tetszik a legjobban. A második pedig ugyanígy a lányt választotta. Kérdezte Thoroczkay Vencel, hogy a Katalin vagy a Klára kell-e nekik, és mutatta is a Klárát. Mondta mindkettő hogy ő, a Klára az. A csavar a történetben az egyébként, hogy a Katalin és a Klára ikrek voltak, úgyhogy nem kellett levágniuk egymást a legényeknek.

Ilyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.