A hospitálásomról még nem is meséltem! Nem beszéltem ki kölyköket, a kis fogyatékosságaikat, nem tettem fel róluk képeket, nem gondolkoztam nyilvánosan a tennivalóimról... Hehhe... jó kis per lenne belőle... Amúgy természetesen az egész iskolás-dologról csak szőr mentén tudósítanék, figyelembe véve hogy az kevesekre tartozik. Egyébként tanítani csak jövő héten kezdek. Nem is az a lényeg!

Ma a tizedik bé nagyon lezsibbasztott, persze nagyon szeretem őket, meg minden, nem az. Beültem az irodalom órájukra is, most Petőfi forradalmi verseit folytatták, aztán áttértek a szerelmes versekre. Itt jön a lényeg, mert teljesen meghatott, amennyire fennakadtak Petőfi problémáin. Hogy ez most miért volt bizonytalan Júlia érzéseiben? Meg hogy 24 évesen miért gondolkozott azon, hogy ha ő előbb hal meg, mint a nő, akkor vajon egyből összeházasodik-e valami fattyúval? Nagyon jó volt, itt simán be lehetett volna fűzni a szexuális felvilágosítás érzelmi blokkját, de nem volt telhetetlen senki, megelégedtek azzal, hogy Petőfi az agyára mehetett Júliának. El is képzeltem, azt igazából szégyellem, úgyhogy az a tovább után lesz.

"Szeretsz-e Júliám?" - kérdezte Petőfi lemondóan az ebédlőasztalra könyökölve. "Szeretlek édes kis poétám, miért ne szeretnélek?" Kis csönd következett. Petőfi szemmel láthatóan csak még inkább kétkedni kezdett. Remegő ajkakkal a nőre nézett. "Látod, most is!" "Mit most is?" - Júlia értetlenkedve tette le a cigarettáját. "Átnézel rajtam" - mondta Petőfi. Júlia szemében az ellenkezést kereste. "Hogy én csak egy kis poéta vagyok. Hogy még dohányt sem tudunk venni, hogy abból is azt szívod, amit ajándékba hoznak. Mert én nem vagyok egy Széchenyi, aki csak úgy épít egy hidat!" "Nem kell nekem híd kedvesem! Boldog vagyok én így is." Petőfi nem igazán hitte, bár kicsit megnyugodott "De mennyire vagy boldog? Irinyi mellett biztosan boldogabb lennél! Ő sikeres és gazdag!" "Selyemcerkófkám, attól még hogy az Irinyi gazdagabb, attól még téged szeretlek! Szebb vagy és pezsgőbb!" "De ha már rondább leszek és unalmasabb?" Júlia ismét fölemelte a cigarettát, és szívott belőle egy alaposat. "Úgy is szeretni foglak" - fújta ki a füstöt. Petőfi megijjedt "De megunsz majd! Lesznek szebbek, fiatalabbak és forradalmibbak!" Júlia gyengéden Petőfire mosolygott, de már vakarta a térdét, úgy mondta: "Drágám, te már olyanokra vagy féltékeny, akik még meg sem születtek." Elnyomta a cigarettát, volt ebben valami tüntetés is, hiszen hiánycikk volt odahaza, és a szál még a feléig sem égett le. Odaguggolt Petőfihez, két kezével megfogta a könyöklő karokat. Petőfi tekintetét így magához húzta. Mélyen a szemébe nézett: "Szeretlek kedvesem, ha mondom! Senki sem ír olyan szépeket nekem, mint te!" Petőfi felpattant, az ablakhoz trappolt, és fájdalmasan kinézett az égre. "Nem tudok hinni neked! ...De hogy is szerethetnél egy ilyen rangon aluli partit?! Én bolond! Mióta megismertelek, csak gyötrődök, mert neked nem vagyok elég..." "Sándor ne légy nevetséges! Most menj el a Pilvaxba, nyugodj meg, aztán este befejezzük ezt a beszélgetést!" Petőfi dacosan kisétált az ajtón, Júlia pedig rágyújtott az utolsó szál cigarettájára. "Remélem a Horvát Árpi ezúttal is hoz" - sóhajtotta maga elé feketén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.