Támadt egy zseniális ötletem, úgyhogy nyomban meg is tettem az első lépéseket, és létrehoztam a YouTube Függő nevű Facebook oldalt.Jól indult, az első napon jött 65 lájk, és felfedeztem, hogy ha letiltom a hirdetéseknél az üzenőfalon történő megjelenést, akkor drasztikusan csökken a költsége a dolognak, úgyhogy egy kínai sportcipő áráért fel is szökött 3 nap alatt 316-ra a lájkok száma, amit a Gazétával kemény munkával sem sikerült még elérnem, de itt jön egy csavar.

Voltak a Gazétával olyan tapasztalataim, hogy egy képet lájkolt 7 ember, de csak 40 megjelenése volt a képnek. Februárban ez még úgy volt, hogy egy posztomat alapból az oldal kedvelőinek 80%-a látta, csak aztán fejlesztett a Facebook, és utána már csak azoknál jelennek meg a posztok, akik csináltak valamit az oldallal (komment, lájk, megosztás). Most a YouTube Függőnek van 316 lájkolója (valódi emberek), és 14 (5%) megjelenése van 1-1 posztnak. A csak szöveges posztoknak 40, a képeknek 30. Ez akkor volt bosszantó, mikor futott a kampányom, a lájkok frissek és ropogósak voltak, a megjelenések mégis a padlón voltak.Szerencsére van összehasonlítási alap. Két nagyobb Facebook oldalt is kezelek (nem az enyémek), és eleinte ott is 1-5% volt a megjelenések aránya, ami eléggé megkérdőjelezte nálam a Facebook hasznosságát. Aztán  napi egy érdekes poszttal most már 10-30%-os a megjelenés, és valami oknál fogva van egy-egy poszt, ami meg kimagaslóan teljesít. A dolog teljesen radnom. Az egyik esetben egy 1000 "feliratkozóval" rendelkező oldal posztolt egy jópofát, és 12.000 (1200%) elérése lett a fotónak. Nagyjából 60 megosztás révén. A másik esetben a 3000 "feliratkozóval" bíró oldal posztolt egy -nevezzük így- motiválót: 183 megosztás, ugyanennyi komment, ugyanennyi lájk, és 6600 (200%) elérése lett.

Ami alaposan feladja a leckét. Kivételesen nem keseregve írom ezt, mert nagyon izgalmas, hogy ebben a változó-formálódó időszakban sikerül-e kiszúrni azokat a megoldásokat, amik a ez elkövetkező néhány félévben sikerhez segíthetik az embert.

De egy tartalomszolgáltató oldal fejével gondolkozva a következő a feladat: megtartani a látogatókat, és újakat szerezni. A Facebook előtti időszakban erre jó eszköz volt a hírlevél feliratkozók gyűjtése, az RSS feliratkozók szerzése (bár kétlem, hogy ezt a művelt felhasználókon kívül más is tudta használni), a könyvjezőzésre való felszólítás, és az egyedi hangnem, és a megkerülhetetlen tartalom, ami miatt kényszert érzett az ember napjában többször is ellenőrizni, hogy pl. felkerült-e már a Napirajzra a legújabb rajz. A Facebook viszont elkényelmesítette az embereket, mert az üzenőfalakat egy idő után elárasztották a jobbnál jobb linkek. Hozzáteszem, hogy az én üzenőfalamon naponta kb. 3 poszt jelenik meg, és 6 reklám, szóval az enyém éppen egy kivétel. De a lényeg az, hogy a Facebook egyesítette magában az RSS, a hírlevél és a kényszer hatását, és sok jó oldal kaphatott volna szárnyra a kegyelmi időszakban, helyette viszont a fantáziátlan fosnak (bundás kenyér, 5perces, stb.) volt annyi ösztöne, hogy meg tudott lovagolni egy ilyen hullámot. Pozitív példa az utazom.com.

Most kicsit tanácstalan az ember, és egy nagyágyú helyett marad a sok kis hatásfokú technika. Röviden:

1. Google optimalizálás - gyorsan betöltődő oldal, gondozott szöveg, szegényes szóismétlő nyelvezet, szócikk-szerű címek, és időnként egy-egy sikeres forgalomhalászó kampány. A hiány ebben a technikában az, hogy a Google felől érkezők nem hűségesek, mert nem olvasnivalót vagy tuti oldalakat keresnek, amit aztán kedvencüknek kiáltanak ki, hanem csak pillanatnyi információ kell nekik. 

2. Hírlevél - sosem hittem volna, pl. a Gazétát mikor megterveztem, a hírlevelet élből elvetettem, mert a hírlevél az emberiség ellensége. Mégis az emberek 5-15%-a boldogan megnyitja a hírleveleket, és ez kellően nagy feliratkozói bázisnál már jó kovásza lehet a további forgalomnövekedésnek. A Facebooknál pl. háromszor hatékonyabb eszköz ezekben a hónapokban.

3. Hírszörfölés - kicsit béna dolog, a hírlevélhez hasonlóan, de ugyanannyi létjogosultsága van: írni arról, amitől hangos a média. Az asztalról lehulló morzsák felnyalása, de működik. Pl. 2 éve egy űrszonda zuhanását követte nyomon a sajtó, és a Gazétán mi is közöltük a fejleményeket - a mainstream újságok híradása nyomán. Kétszer annyi volt a forgalmunk aznap.

4. Facebook poszt, mert az 5 millió magyar felhasználó azért mégiscsak 5 millió. Ez egy nagyon összetett művelet, sokat tapasztaltam erről, és még mindig béna vagyok, de az esély mindig megvan.

Ez a négy. Mert a nyereményjátékok olyan mocskos dolgok, amik nagy néptömegeket motiválnak ugyan, de ebben sznob maradok, és nem sorolom a hasznos technikák közé. Mert akkor már a pilóta-játékokat is felvehetném a listára, meg sztriptíztáncot kölyökmacskák társaságában.

+1, mert három a magyar igazság, egy a ráadás, egy meg az istenáldás. Játék. Az előző posztomtól eltérően itt most az igényes játékra gondolok, pl. egy izgalmas kvíz, vagy egy szó szoros értelemben vett játék, ami nem bújtatott reklám, ócska álca, és kontármunka, hanem egy fain játék. Olyan, ami nem terheli le a böngészőt, és ha jön a főnök, akkor pillanat töredéke alatt a tálcára száműzhető, nem zenél, és nem tart tovább egy rövid kártyapartinál. Egy ilyen játék képes a munkahelyi levlistákon úgy terjedni, mint 5 évvel ezelőtt a vicces képek, amik ma a Facebookon folynak.

Viszont visszatérve a Facebook tapasztalatokra, két fontos felfedezésem még hátra van.

1. A videókat nem nézik meg a Facebookon. Volt egy video poszt a munkahelyi FB oldalon, 5000 körüli megjelenése volt és egy csomó komment, legalább egy héten át aktív maradt, és ha hinni lehet a YouTube statisztikájának, akkor kb. 200-300 megtekintése volt a videónak ezúton. Ami meghökkentő, főleg, hogy ezek szerint az első napokban több megosztása volt, mint amennyi nézettségnövekedése. Tehát úgy osztották meg, hogy meg sem nézték. Ezt még februárban a Gazétával is tapasztaltam, úgyhogy le is álltam a videoposztokkal nagyon hamar.

Annyit hozzá kell tenni, hogy én mindig megnézem a videókat a Facebookon, és ezzel nem vagyok egyedül: naponta egymilliárd nézője van a YouTube-nak is, tehát nem egy hanyatló műfaj, de meg kell találni a fogékony csoportját a társadalomnak, az biztos. 

2. Facebook alkalmazást készíteni egyszerűbb és nehezebb, mint valaha. A Facebook alkalmazás egy általunk birtokolt tárhelyről kerül behúzásra a Facebookra, tehát tök egyszerűen bármi "alkalmazás" lehet, aminek az url-jét megadom az alkalmazáskészítőben. Akár ezt a blogot is. Vagy készítek egy kifinomult kvízt. Viszont a Facebook alkalmazásoknak a nagy ereje a vírusszerű terjedés volt, mert a felhasználók adatait megszerezte, és posztolt a nevükben, hogy Zsuzsi olvasott egy posztot a blogomon. Adatvédelmi okokból ma ezt már csak azokon a tárhelyeken futó programok tehetik meg, amiknek van SSL tanúsítványa ( = hogy biztonságos hely). Ennek hiányában az alkalmazást be lehet ugyan állítani a Facebook applikáció szerkesztő oldalán, de nem fog megjelenni még a teszt verzióban sem. Ezért nincs több "tudd meg mi az indián neved" "tudd meg milyen makrogazdasági mutató vagy" stb. kvíz, mert egy SSL tanusítvány 50-60 ezer forint, és annyit nem ér meg csak a Facebook miatt. Kiskapunak ott marad a Static Html nevű alkalmazás, ami viszont nem tud kicsikarni automata megosztásokat a felhasználóktól, illetve ott van pl. az Antavo szolgáltatása, ami viszont túl direkt, leplezetlen marketing.

Összességében ez az egész nyűglődésem a Facebookkal arra ébresztett rá, hogy a Facebook elvette tőlünk az interneten szörfölés kultúráját, mert mindent a lábunk elé szórt, de most már nem szór mindent a lábunk elé, a szörfölés pedig már túl intellektuális cselekedet, így egy csomó jó dologról nem is értesülünk egyáltalán. Most kezdenék csak belemelegedni az okoskodásba, de már így is túl hosszú lett ez a poszt. Ha megtaláltam az internet szent Grálját, feltétlenül szólók!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.