Elfelejtettem szólni:


Szóval míg idehaza (mint azt hazaúton a rádióból hallottam) a legsötétebb időket idéző fellegek gyülekeztek, két hétig Untersteinbachban időztem, mint Betreuer. Egy sátor magyart pesztráltam. Természetesen beleloptuk magunkat mindenki szívébe, de erről majd máskor, meg képeket is máskor, most csak jelzem, hogy itthon vagyok, újra, hajjaj, rövidesen megint megyek (Lilla, milyen Passau?).

A Sváb vidéken voltunk sátortáborban, a testvérvárosunk vendégelt meg néhány pondrót erre, de ebből csak a sváb a lényeg. Nagyon tetszik a dialektusuk. Példamondat:
Bist du aufgestanden?
ezt így mondják a bénák: biszt tu aufgestánden?
de a svábok nem félnek kimondani az s-t, így már eleve azzal nyitnak, hogy bisst du (és d-t mondanak, nem fennkölt t-t), és a gestandenből elegnánsan k'standent mondanak, de hogy egész legyen a dolog, az auf-ot bármilyen szóhoz passzintva uffnak ejtik. Tehát:
Bisst du uffk'standen?

majd ha ich morgen uffk'standen werde, akkor folytatom.

Nem fogom átugrani az árnyékomat...

Debrecen

Szóval lekanyarodva az M35-ről ("hállelúja"-sóhajtott fel az álmos sofőr) a szokásos South Park-szerű városkép, mérsékelt forgalom, perzselő nap, de nem túl forró levegő, vonalzóval húzott horizont. "Amiek egyhangúságát borókások és akácosok törik meg".

Idén 475 éve, hogy a törököket hazaküldték anyjukba a kőszegiek. Van is hatalmas felhajtás.

800 katona állt szemben a törökkel - ezért az állításomért a gimiben kiröhögtek, a tanárom is csak elnézően mosolygott rám: Pityuban túlteng a honismeret... A szigorlat miatt decemberben kicsit beleástam magam a témába, és lőn: nekem volt igazam. Úgyhogy innen, sok év távlatából egy hatalmas "Há-há!"-t minden ottlévőnek :)

Debrecen... (holnap, ma már nem)