most hogy formálisan bocsánatot kértünk egymástól, álljon itt egy napirjaz:

valamint katt a képre, hogy olvasható legyen

zenéből most ilyen langyit, mert lazulás van:

Ami meg itt következik... nyugalom, nem áll szándékomban rágyúrni a rímekre, nem gondolom ezt komolyan, de most elég szórakoztatónak találom hogy a semmit versben közöljem:

Este is fagy volt,
éjjel sem enyhült,
hajnalban sem,
reggel tovább hűlt.

Síelni nem voltam,
nincs is sílécem,
meg autóm sincsen,
jobb híján tévéztem.

Húgom felhívott,
veszekedtünk egy jót,
amúgy nem szoktunk,
csak most kiakasztott.

Átnéztem a számlákat,
túl sokat költöttem,
diákhitelem is sok,
meg lejárt a bérletem.

Más nem történt.

Először is zenét

Lássuk csak:

Este olvadozott a hó,
éjjel viszont fagyott,
hajnalban havazott kicsit,
az út nem volt gondozott.

De csak mentek dolgozni
óvatosan a rendes emberek
én meg aludtam tovább,
hogy majd később felkelek.

Így is lett, én felkeltem,
meg is reggeliztem,
aztán gondoltam lehetnék jófej is,
s a járdánkat rendbeszedtem.

Ellapátoltam a havat,
amit az éj reászórt
Mire jött a hótoló,
a járdánk már járható volt.

Reászórta a hótoló
az útról a sáros havat,
lelkemre bánat ült,
anyádat te paraszt!

Szórtam rá kis sódert,
ne essenek el az öregek,
aztán tévéztem kicsit,
most meg netezek.

Nem lapátolok több havat,
Ahogy nézem jön még hó,
Viszont elmehetnék síelni,
mert a sípálya használható.

Megyek, megnézem ezt:

hó otthon.

Ma a szigorlat uv-t ismét elbuktam, ismét a beugrón. Egyetemesből most mindent tudtam, magyarból viszont furcsák voltak a kérdések, a társaság fele bukott, a másik fele úgy zuhant át. Ez egy ilyen nap volt. Ha átmentem volna, egy nagyon jó vizsgáztató pároshoz kerültem volna. Öt hónap múlva újra nekifutok.

A szigorlat uv ideje alatt hátrányos helyzetű fiatalok neveléséből is uv-m volt, arra nem jelentkeztem, mert a szigorlat fontosabb. Azt tehát (szintén) újra föl fogom venni. Furcsa hogy abból megbuktam, nem volt nehéz anyag és kimondottan érdekelt.

Ösztöndíj értelem szerűen ebből nem lesz, a munka viszont még összejöhet. De ha a nem publikus dolgaimat is a bukásaim mellé veszem, akkor a "munka összejövésében" már nem is igazán bízok.

Meghempergek otthon az önsajnálatban, aztán jövök vissza.

Ciano olasz külügyminiszter (1936-43) írta a naplójába az alábbi beszélgetést, ami a State Department (USA) illetékes tisztviselője és a washingtoni magyar ügyvivő között zajlott le a hadüzenetet követő napokban [valójában nem zajlott le]:

- Magyarország ugye köztársaság?
- Nem uram, királyság.
- Akkor van királyuk?
- Nincs, tengernagyunk van.
- Akkor van flottájuk?
- Nincs, mivel nincs tengerünk.
- Van valamilyen követelésük?
- Igen.
- Amerikával szemben?
- Nem.
- Angliával szemben?
- Nem.
- Oroszországgal szemben?
- Nem.
- Hát akkor kivel szemben vannak követeléseik?
- Romániával szemben.
- Akkor Romániának is hadat fognak üzenni?
- Nem uram. Szövetségesek vagyunk.