Hosszú idő után újra a Napi Dzsihádra vetődtem, találtam is egy tanulságos bejegyzést, és ennek kapcsán mutatok itt néhány képet, merthogy volt szerencsém járni a szóban forgó környéken. Mindenkinek hasonló nagybácsit kívánok egyúttal, nekem ugyanis meg sem fordult a fejemben, hogy elzarándokoljak a Szentföldre, a költségek miatt. Szóval értitek... Az útra egyébként közvetlenül azután került sor, hogy Ámerikából hazaértem, úgyhogy egy lendülettel pipáltam ki Amerikát és az Amerikát irányító Izraelt. (Ezt gunyorosságként tessék értelmezni)

A zarándokhelyek felkeresése révén Palesztína szélén is jártunk, Betlehemben, ahol volt szerencsém egy katolikus palesztínnel is beszélgetni. Tőle tudtam meg, hogy természetesen a palesztínok is a békét részesítik előnyben, valamint hogy Izrael telekfölvásárlós területfoglaló stratégiájával neki nincs semmi baja, hiszen ha van olyan palesztín, aki eladja a földjét egy izraelinek, akkor abból ez lesz, az nem Izrael hibája vagy gonoszsága. Azért kérdeztem meg ezt tőle, mert a helyről ahol álltunk, éppen rá lehetett látni egy Betlehem melletti falura, ami nemrég került Izrael kezére azáltal hogy telkenként megvették.

Amennyire én tudom (és ez nyilván csak turista-tudás), a palesztínok szeretnének olyan jól élni, mint az izraeliek, meg szeretnének önálló államot is alkotni, mint az izraeliek. Egyelőre azonban csak rosszul élnek, és széles körben elismert államot sem alkotnak. Úgyhogy gyárak nem települnek ilyen bizonytalan státuszú területre, ettől nagy a munkanélküliség, attól meg nagy a düh az emberekben. Ezért a palesztinok egy része eladja a telkét kvázi Izraelnek, hogy ne nyomorogjon, a palesztínok másik része pedig harcol az állam létéért. Ez a harc véres és mocskos, az jut róla eszembe, hogy azok ott fegyverrel ugyanolyan mocskosak, mint mások nyugaton pénztárcával.

Meg sem próbálok dűlőre jutni a kérdésben, hogy kinek az ügye szentebb: senki se képzelje, hogy a gonosz Izraelt telepumpálják pénzzel, és pusztán ettől tudja megvédeni magát ellenségtől körülvéve, de azt se gondolja senki, hogy a gonosz palesztínok kedvtelésből harcolnak. A lerongyolódott palesztínok ügye azért szent, mert sarokba vannak szorítva, és csak egy irányba ronthatnak: neki Izraelnek. Izrael ügye pedig azért, mert Izrael államért igazán megküzdöttek az öregek, igazán elnyerték, és igazán nincs békéjük továbbra sem. Úgyhogy Izrael is csak egy irányba léphet: megszünteti Palesztínát.

Magasztos célok, halott gyerekek.

Történelmi tanulmányaim alapján ez egy olyan kérdés, amiben nem is kell igazságot tenni, majd igazságot tesz a történelmi értelemben vett evolúció. Országok születnek és eltűnnek, népek létrejönnek és beolvadnak, és ha a részletek fölé nézünk, itt is csak arról van szó, hogy B társaság C társaság kárára országot akar magának.

A jobb körülmények között és önálló államban élni akaró palesztínokat egyelőre fallal különítik el a békében élni akaró izraeli gyerekektől, nőktől, férfiaktól és katonáktól.

palesztín freskók:

itt alább a Paleszítnát jelképező békegalamb szárnyára utólag rápingálták az ellenvéleményt is: "terrorgalamb"

ennyi sok embert! Befejeződött a cirkusz, ők mennek tovább Stockholmba, én meg megyek aludni. Halálos volt. Elve fölkelni ma reggel, aztán kiderült hogy Dorkáék alaposabban buliztak, közülük mindenki részeg volt még reggel is úgyhogy én vezethettem az autót, ami  feldobott, de várt rám a lila és dudorodó kötény, meg minden.

és az a sok ember! Emberek nappal, meg éjjel, csupa-csupa ember minden percben, már tegnap is odavolt az agyam ettől, ma meg egyenesen jobbnak láttam meg sem szólalni, mert képtelen lettem volna a véletlenszerű gondolataim kibüfögésén kívül érdemben társalogni. Éjjel is figyelembe vehettem volna ezt.

Úgyhogy most alszok egy jót, megittam a sört ami semlegesíti az energiaitalt, és vélhetőleg emberekkel fogok álmodni, emberek fognak jönni-menni az agytekervényeimen, és néhányan jégkását kérnek, néhányan mondanak valamit, néhányat megnézek, néhánynak pedig elszámolok a pénzzel, biztosan jönnek síró kisemberek is, akiknek én fájdítottam a szívét, mint kiskoromban az árusok az enyémet. Vagy a sör miatt azt fogom álmodni, hogy pisilnem kell.

5 perc múlva indulok, úhogy "just a short outline of pityu's job"!

előzmény: Dorka szólt a lehetőségről, hogy mehetek a Disney jégtúróra dolgozni, ha akarok. Akartam.

egyrészt beszartam a röhögéstől, amikor megmutatták, hogy mit kell majd árulnom: részben mert hogy néz már ki, részben mert már hallottam róla Dávidtól: csudiszép hibes-habos disney kelyheket jégkásával. Azaz jéggel, amit leöntünk sziruppal. A bűntudat mardos munka közben, hogy mit adok el mennyiért.

másrészt kötényt kell hordanom, lilát, meg lila sapkát rózsaszín felirattal. Szerencsére feledékeny vagyok, és mindig csak a bevetés után jövök rá, hogy életem legsötétebb percei telnek éppen. Felfedeztem egy tükörnél, hogy a kötény zsebe úgy néz ki, és pont ott van, mintha ormótlanul kidudorodna ott középen. Dorka szerint az egész zavarbajövetelem érthetetlen, hiszen kimondottan jól áll az a kötény; legyen ez a végszó...

harmadrészt ami a gyerekek lelkében lezajlik a jégkása láttán (szívárvány színű gombóc egy csodálatos kehelyben), az egyszerűen szívfacsaró. A szülők java a jég és az ár hallatán sértődötten elszalad tőlem, a gyerekek pedig szomorú arccal révednek vissza a furcsa kötényű bácsi irányába (jajj!). mennem kell

nem tudom az ország többi részén mekkora szám ez, de kicsit dobott a Karácsonyon hogy délelőtt esett a hó. (Kőszegen) Mivel nem vagyok egy Zsigmond Vilmos, nem különösebben meghökkentő ahogy kinéz a videó. Tehát a hópelyhekre koncentráljatok, mert csak azt akartam megmutatni. Meg a Lakatos Feri bácsit, ahogy bemegy a házába. Bekerült az internetbe...

Karácsonykor mindenki a szeretettel van elfoglalva, de aki mégis blogot olvas, annak csalódást kell okoznom: a tovább gombra kattintva csak a húgom lesz ott, meg kaja.