szerdától a történelmi témájú bejegyzések drasztikusan csökkenni fognak, HA átmegyek a szigorlaton - mert ugye semmi sem biztos. Ha az megvan, akkor már csak egy-két szakszeminárium marad hátra, törin. A földrajz kicsit keserűbb téma. Most mindenesetre már a fülemen folyik ki a huszadik század, egyúttal nagy felismerés történt a fejemben, ezt osztom meg, mert kell egy kis levezetés (napok óta olyan szorgalmas vagyok). Történelemmel kapcsolatban két dolgot nem tudtam megmagyarázni magamnak: miért nem történészi magatartás a "mi lett volna ha...?" kérdés föltevése, a másik pedig hogy miért kell megállni 1990-nél? A mi lett volnával kapcsolatban kedden fogalmazódott meg bennem álláspont, de ez az 1990-essel csak most, egy negyed órája.

Azért nem, mert nincs értelme. A tankönyv, amit a siker érdekében inkább mégis megvettem (6400 ft) egészen az első G.W.Bush kormány végéig tárgyalja a történelmet, de semmi értelme.

Az lenne az optimális, hogy van egy hegy újság, egy hegy politikai elemzés, a történész fogja magát, és úgy tesz, mintha a távoli múlt archívumában turkálna (annyira objektív). Összeállít egy tárgyilagos összefoglalást, aztán csókolom. Lehetőleg rövidet.

Ehelyett oldalakon át olvasom id. Bush, Clinton és ifj. Bush időszakáról a levegővel teli mondatokat. Bár igazából a hidegháborútól kezdve meghalt már a könyv. Mire gondolok?

Középkor, 1075-1122, invesztitúra-háború. Ma már fapofával kimondjuk, hogy a pápa világi uralkodóként viselkedett, egyszerű európai háborúról volt szó Róma és "Regensburg" között. A történetnek nyilván megvan a régebbre visszanyúló és izgalmasabb összefüggése, de struktúráját tekintve az mindegy. A pápa európai hegemóniájának útját állta Henrik, német uralkodó. És ugyanez fordítva. A Magyar Királyság többnyire távol maradt a konfliktustól, de ha nem, akkor Henriket támogatta; a cél a magyar királyság részéről abban az esetben a hatalmi egyensúly fenntartása volt. Egyszerűen ez egy "itália vs. német császárság" konfliktus volt, nem pedig "német császárság kontra Isten". Franciaország sem Istent támogatta, amikor a pápa mellé állt, egyszerűen csak nem örült volna a német előretörésnek.

A megtörtént dolgok értelmezett leegyszerűsítése. Pirossal bekarikázzuk az eseményeket mozgató karokat.

Ugyan ezt végre lehetne hajtani a '90-es évekre nézve is: mi a helyzet a Szovjetunió széthullásával, mi a helyzet Clinton külpolitikájával, és mi folyik ott Távol-Keleten?

A tankönyvem azért vacak ebből a szempontból, mert politikailag annyira korrekt, hogy nem karikáz be semmit. Megemlíti a Clinton alatt végbement gazdasági fellendülést, megemlíti a NATO-bővítést, de ugyanakkora súllyal, mint a Lewinsky-botrány belpolitikai lényegét. Ennek meg nincs értelme, akkor inkább tényleg álljunk meg 1990-nél, vagy ott, ahol elfogy a magabiztosság. Szerencsére a tételek úgyis csak '90-ig kérik számon a dolgokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.