Mégis, elkerülhetetlenül biciklistává lényegültem át. Pedig csak nincs pénzem autóra. Ez a blog... gyász. Hajjaj!

Biciklista: izzad, elüti az embereket, feltartóztatja a buszt, átmegy a piroson.

Akinek nincs kedve biciklis sírást olvasni, az addig hallgasson zenét :D

A biciklis populáció a darwini szelekció révén egyre erősebb és profibb lesz. Aki gyenge teremtmény, elhajlik a váza, elüti egy busz, elmélázik a villamossínen, az kihullik a biciklis populációból. A városvezetés pedig örömmel konstatálja, hogy az egyre profibb populáció egyre jobban megfér az autósok és a gyalogosok között, egyre kevésbé probléma tehát. Nem kell többé leszögezni, hogy "Nem kötelező biciklizni", nem kell többé megkérdezni, hogy "Miért nem jó neked a busz/autó?". A biciklisek észrevétlenül a célba érnek, nem okoznak gondot sehol, a város békés fantomaivá válnak. Nincs több "Már megint sír a biciklisek szája!"

A darwini hatás mellett érvényesül az "akkor én is" jelenség, így minél több biciklis áll helyt az aszfalton, annál többen tartják biztonságosnak, annál többen ülnek maguk is biciklire. Nekem egyébként marha mindegy. Nem tartom se örömtelinek, se bajnak. Budapesten a biciklizés egy ultimátum: kimehetsz az útra, de minden felelősség téged terhel. Nem jogilag értem, hanem "társadalmi megértésügyileg". Ezt ellensúlyozza az interneten található rengeteg biciklispanasz. Végülis ez is az.

Nyilván míg a biciklis védekezésbe kényszerül, a városvezetés irányába továbbra is áll az elvárás, hogy építsenek ki ÖSSZEFÜGGŐ bicikliút-hálózatot. A múltkor a Hungária meg Könyves Kálmán, meg ki tudja még milyen körúton próbáltam végigtekerni a kijelölt bicikliúton, de a vidámparknál rá kellett jönnöm a szomorú helyzetre: nem lehet. Találtam magamnak végül utat, nem arról van szó, azt a délutánt arra szántam. Csak mondjuk 300 méter tekerés után a lámpáknál átmenni a túloldalra, aztán újabb 300 méter tekerés után a lámpáknál megint átmenni a túloldalra, aztán újabb és újabb átmenetel után egyszercsak az egész bicikliút eltűnik, és marad egy lejáró az aluljáróba, ami az 1-es villamos megállójába vezet, hát izé... Végül mentem arra, amerre ugyan nem akartam, de volt arra bicikliút, és bazi nagy kerülővel, de eljutottam az Árpád-hídhoz. (Városvezetés: tehát el lehet jutni a Lágymányositól az Árpád-hídig, mi a baj?) Ezért van az, hogy hétköznap, ha valahová menni akarok, akkor inkább közúton tekerek. Más jellegű példa a Gellért tér-Batthyányi tér közti biciklijárda. Próbálok úgy közlekedni, hogy a turistáknak élmény maradjon Budapest, ugyanakkor én is odaérjek még aznap. Nem lehet. Csengő 50%-os. Ha túl korán kezded, azt hiszi másnak szól, ha időben kezded, megáll és rossz irányba ugrik, ha későn, ugyancsak. Általában ezért lelassítok. Nyűgös hangulat esetén nem csengetek és nem lassítok, hanem kitalálom hogyan balettozik, és annak függvényében kerülöm. Hallom ahogy ijjedten felháborodik, ha még hallótávolságon belül reagál. De mondom, inkább a teherautók között tekerek, mint hogy felháborítsam az ártatlan gyalogosokat: nem tehetnek róla, hogy rajtuk át vezetnék le az É-D biciklisforgalmat.

Ez a biciklizésben az ellentmondás: vannak akik akarnak, pedig igazából nincs rá mód. "Ha nem bicikliznél abban az országban, ahol nem lehet, akkor nem kéne a problémáidat hallgatnom." Ilyesmi.

A balatoni bicikliúttal is az a baj, hogy (gondolom telekhatárokat követve) egy méter széles, és DERÉKSZÖGŰ "kanyarok" vannak benne 50 méterenként (Keszthely és Badacsony között például). Háromkerekű biciklivel persze azt is be lehet venni. Na ott kontrasztosabban hangzik, hogy "ne biciklizz gyermekem, a Balaton nem bicikliseknek való!"

A biciklizésnek komoly hagyományai vannak idehaza. A 19. századi újságokban is arról panaszkodnak már, hogy a "sihederek" a korzózók közé hajtanak... Azóta hatszor váltottunk államformát, most már a bicikliskérdés végére is kerüljön pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.