a szakdogatémám ugye Horvát István, mindenféle pártus-magyar rokonság kiötlője az 1800-as évek elejéről. Abban a korban sem igazán tudtak mit kezdeni ezzel az emberrel, és ez azóta sem változott. Nekem viszont egyre rokonszenvesebb, mert ahogy így dolgozom fel a könyveit, egyre nyilvánvalóbb, hogy bármilyen meghökkentő dologra is jutott a források (oklevelek, vagy ókori történetírók pl.) feldolgozása eredménye képpen, egyszerűen felvonta a szemöldökét, megvakarta a tarkóját, aztán leírta az eredményt és kiadta könyvben. Merthogy oda van írva a forrásokba, ő mossa kezeit.

Nyilván nem mindegy hogy a forrásnak mennyire hiszünk, vagy mennyire szadizzuk meg kritikával, és hát Horvát István többnyire itt volt túl rendes, ha a nemzetre nézve valami presztízsnövelő dolog lehetősége merült fel. A szlávokkal ha foglalkozott, akkor sokkal jobban megmutatta, hogy van kritikai érzéke, a németek is valahogy így viselkedtek velünk szemben.

Nade, most jöjjön az a rövid dolog, ami miatt valójában félbehagytam a feldolgozást!

Horvát az egyik értekezéséhez egy arab forrást is felhasznált, volt egy bizonyos Jakut, aki a "Geographiai Arabs Szókönyvet" írta az 1200-as években, arról számol be, hogy élnek Aleppóban (Szíria) nagy számmal "Baschgurdi" névre hallgatók, akik ha azt mondják "hazánk", akkor az alatt azt értik, hogy Magyarország ("cui nomen Hungerorum est"). Kicsit odább azt írja: "Nyelvre, kultúrára és gondolkozásra nézve a franciákkal (=európaiakkal) egyek" valamint az is ott van, hogy a keresztes háborúk alatt telepedtek ott le.

Nagy meghökkentést nem okoz, oda van írva, hogy a keresztes háborúk miatt keveredtek oda magyarok, de ettől még nagyon jópofák ezek a távoli vidékekre szakadt kolóniák. Ja és bakker: újra tudok fordítani latinból (Horvát általában nem fordította le magyarra a latin idézeteket, úgyhogy feléledt az egyik elhalt agydarabom)

Szeptemberben igényeltem, december 2-án meg is érkezett az új diákigazolványom, ma tudtam bemenni átvenni. Nem adták oda, mert nem stimmeltek az adataim. Merthogy a születésnapomra 17 volt beírva. Én meg most nagyon elkedvetlenedtem, mert eeeee, utálom ezt a sok ee betűt, szóval nagyon elk., mert mint előkerítették, láthattam a saját szememmel, hogy én írtam az űrlapra 17-et a 19 helyett.

[azt viszont nem értem, hogy ha most ezért nem adták oda, mert ők tudták, hogy valójában 19, akkor miért állították ki egyáltalán?]

most kellene igényelnem egy újat, újra egy ötezres procedúra, mert az újabb 3 hónapos gyártási folyamat idejére kell az ideiglenes diák, kell a különeljárási díj, kell a díj, meg a fénykép, meg minden. Drága. Meg ez most fáj, hogy az eddigi ideiglenesem december 3-án lejárt, úgyhogy azt most benyelték az irodában, az újat nem kaptam meg, és akkor most itt vagyok, diákigazolvány nélkül. (ez a diákigazolvány-ügy 9 hónappal ezelőtt kezdődött - voltak már bosszantó fordulatok, de eddig ez az alja)

Az élet megy tovább, lementem a föld alá, hogy a következő elintéznivalót elintézzem, közben hitetlenkedtem, hogyan írhattam 17-et, és sajnáltam magam hogy ennyire hétországra szóló lepkefing vagyok, és akkor megláttam egy plakátot a peronon ácsorogva: "Azt hitted a baj nem fokozódhat? B. N. [itt volt valami regényhős neve] mindig tud mélyebbre zuhanni" ezen mondjuk nevettem egy jót, de nem tartott sokáig.

Apám kért hogy szerezzek hallgatói jogviszony igazolást, kértem kettőt is, és elfele jövet jöttem rá, hogy hiszen ez a jogviszony igazolás is éppen olyan jó, mint egy diákigazolvány, úgyhogy a gyakorlati probléma ezzel meg is oldódott ingyen.

De hogy miért írtam 17-et? Kevés olyan számsor van, amit az ember nem ront el soha, és ez pont az egyik, mert egyrészt ez hogy mikor született, az identitást képezi, de legfőképpen azért nem rontható el, mert ezt a számsort kell leírni a legtöbbször életünk folyamán. Na mindegy, hát kétség nem fér hozzá ott 17 volt beírva tollal, szépen olvashatóan, úgyhogy ezen sincs mit gondolkozni.

Ehhez képest persze a csaj nem így látta, felhívta a főnökét megkérdezni, hogy ugye nem adhatja ki ilyen esetben az elkészült diákot, és közben hangosan gondolkoztak, hogy hogy lehet valaki ilyen hülye, amin kezdtem kicsit megsértődni, de végtére is ebben az esteben a csaj véleménye izgatott a legkevésbé, nem ezen járt az agyam. Az meg külön kedves tőle, hogy ennyire beleélte magát az én problémámba, hogy fel is zaklatta. Persze helyesebb, ha megőrizzük az ügyintéző-ügyfél mechanikus felállást, ahol ő csak közöl velem dolgokat, és én gondolkozok a folytatáson.

 "a kis számú védősereg sok halottat vesztett" (Kőszeg védelménél, 1532-ben)

Hát az mindig ciki. Mikor sorra hullnak el a védők, és akkor még halottakat is vesztenek.

készítettek új sablonokat a blog.huék, én most éppen tanulok, de azért ennyi még belefért, hogy testre szabjam az egyiket.

a másik esélyes ez volt:

Egyébként most amit végül alkalmaztam, ez eredetiben jobb, de pityusítanom kellett. ilyen az eredeti:

Ráadásul nem akarok variálni a megjelenésen, ez most csak egy hirtelen felidnulás eredménye. Szóval majd visszajön az a másik... minek magyarázok erről... holnapra (mára) még nem készült el a beadandóm. Én utálom az egyetemet egyébként.

Ez zajlik most (privát képek, ne éljen vissza vele senki idegen):