Szeptemberben igényeltem, december 2-án meg is érkezett az új diákigazolványom, ma tudtam bemenni átvenni. Nem adták oda, mert nem stimmeltek az adataim. Merthogy a születésnapomra 17 volt beírva. Én meg most nagyon elkedvetlenedtem, mert eeeee, utálom ezt a sok ee betűt, szóval nagyon elk., mert mint előkerítették, láthattam a saját szememmel, hogy én írtam az űrlapra 17-et a 19 helyett.

[azt viszont nem értem, hogy ha most ezért nem adták oda, mert ők tudták, hogy valójában 19, akkor miért állították ki egyáltalán?]

most kellene igényelnem egy újat, újra egy ötezres procedúra, mert az újabb 3 hónapos gyártási folyamat idejére kell az ideiglenes diák, kell a különeljárási díj, kell a díj, meg a fénykép, meg minden. Drága. Meg ez most fáj, hogy az eddigi ideiglenesem december 3-án lejárt, úgyhogy azt most benyelték az irodában, az újat nem kaptam meg, és akkor most itt vagyok, diákigazolvány nélkül. (ez a diákigazolvány-ügy 9 hónappal ezelőtt kezdődött - voltak már bosszantó fordulatok, de eddig ez az alja)

Az élet megy tovább, lementem a föld alá, hogy a következő elintéznivalót elintézzem, közben hitetlenkedtem, hogyan írhattam 17-et, és sajnáltam magam hogy ennyire hétországra szóló lepkefing vagyok, és akkor megláttam egy plakátot a peronon ácsorogva: "Azt hitted a baj nem fokozódhat? B. N. [itt volt valami regényhős neve] mindig tud mélyebbre zuhanni" ezen mondjuk nevettem egy jót, de nem tartott sokáig.

Apám kért hogy szerezzek hallgatói jogviszony igazolást, kértem kettőt is, és elfele jövet jöttem rá, hogy hiszen ez a jogviszony igazolás is éppen olyan jó, mint egy diákigazolvány, úgyhogy a gyakorlati probléma ezzel meg is oldódott ingyen.

De hogy miért írtam 17-et? Kevés olyan számsor van, amit az ember nem ront el soha, és ez pont az egyik, mert egyrészt ez hogy mikor született, az identitást képezi, de legfőképpen azért nem rontható el, mert ezt a számsort kell leírni a legtöbbször életünk folyamán. Na mindegy, hát kétség nem fér hozzá ott 17 volt beírva tollal, szépen olvashatóan, úgyhogy ezen sincs mit gondolkozni.

Ehhez képest persze a csaj nem így látta, felhívta a főnökét megkérdezni, hogy ugye nem adhatja ki ilyen esetben az elkészült diákot, és közben hangosan gondolkoztak, hogy hogy lehet valaki ilyen hülye, amin kezdtem kicsit megsértődni, de végtére is ebben az esteben a csaj véleménye izgatott a legkevésbé, nem ezen járt az agyam. Az meg külön kedves tőle, hogy ennyire beleélte magát az én problémámba, hogy fel is zaklatta. Persze helyesebb, ha megőrizzük az ügyintéző-ügyfél mechanikus felállást, ahol ő csak közöl velem dolgokat, és én gondolkozok a folytatáson.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.