Idén három évet éltem.

Az egyikben közepes sikerrel befejeztem az egyetemet. A szakdolgozataim közül a pedgagógiát dícsérték leginkább, pedig azt két nap alatt írtam meg, minimális szakirodalommal. Mondjuk a terepi munka szinte egy egész tanév volt. A töri nem lett rossz, csak bizonyos fejezetekre kellett volna még figyelmet fordítanom, illetve a védésre tisztességesebben felkészülnöm. A földrajz kritikán aluli volt, bár öltem bele energiát rendesen, csak rossz helyen.

A másik 2010-ben iskolában tanítottam, elvállaltam egy osztályt, és szeptembertől vittem is őket. Fiatal vagyok még a feladathoz, de növesztettem szakállat, és a többség bedőlt ennek. Már sok a közös élmény, januártól a tanulmányi előmenetelüket is megdolgozzuk.

A harmadik 2010 magánügy :)

Mindenkinek, aki erre jár, elégedettséget hozó 2011-et kívánok!

A kormányt püfölni nem elegáns - főleg hogy a jószándék átsejlik az egyigazság-hitűségen valamelyest. Akartam még adni a szakszervezetnek is egy petárdát, de csak ördöggyufát kapnak. Ezt:

Ami ellenérvet felhoznak a pedagógus életpálya-modell ellen, túl gyenge. Az enyém túl elvi, a szakszervezeté meg gyenge. Most akkor jó a pedagógus életpálya-modell?

Mentségemre legyen mondva, hogy még nem tapasztaltam eleget, de szerintem egyetlen baja az új pedagógus életpálya-modellnek, hogy értelmetlen energiapazarlás, azaz nem hozza be a hozzá fűzött reményeket, nagy füstje lesz és kicsi lángja. De nagyobb lángja lesz, mint a semminek. Reméljük az alter sulikat nem nyírják ki, és ennél lejjebb már nem süllyed a színvonal. A többséget képező szorgalmas dolgozóknak jó munkát addig is!

A 30-i véleményezési határidőt sikeresen betartottam :)

A nemzeti együttműködés nyilatkozata szerencsére még erőtlen húzásnak tűnik, és anélkül bokszolhatjuk a kormányt, hogy azt kapnánk vissza szeretteinktől, hogy a széthúzáson és a hazaáruláson mesterkedünk. Vegyük hát fel a bokszkesztyűt!

Nézzétek, ezt a blogot tényleg mindenfélére használom, függetlenül attól, hogy mit olvasnátok szívesen. Anna mondta ráadásul, hogy néha egy szót sem ért az egészből, úgyhogy annál nyugodtabb szívvel fogok írni most a Pedagógus életpálya-modellről. Ez egy törvénytervezet, amit a díszparlament úgyis elfogad majd, reméljük nem lesz baj belőle. Három részben fogok írni, elsőben a lényegre térek, a másik kettőben pedig kapcsolódó elmélkedéseket folytatok majd. Miről van tehát szó?

Felidézem a pillanatot, amikor a nővérem lerántotta a leplet a karácsonyi angyalkáról. A saját szememmel láthattam, amint a bátyám pakolja be az ajándékokat a fa alá. Nővérem hozzáfűzte, mikor hitetlenkedtem: "És nem tűnt fel, hogy Húsvétkor sosem jön velünk Andris a kálváriára?" Szólt a csengettyűszó, hurrá, itt járt az angyalka, de már homályos előttem, hogy akkor is olyan rögeszmés voltam-e már, hogy minden racionális, empirikus és akadémiailag bebetonozott tény ellenére a saját világképemhez ragaszkodtam, vagy pedig az történt-e, hogy hittem nővérem bizonyításának és a szememnek, és egy világ omlott össze bennem.