Egyszerűen csak azt tudom hajtogatni, hogy nem változik a világ sehogy. A nyakamat rá, hogy a svájci Szent Galleni kolostor kipakolásakor is arról beszélgettek az őseink, hogy mennyire lehangoló a nemzet állapota, nem kellett volna Kazáriában megengedni, hogy velünk jöjjenek zsidók, és a morvákat sem tanítottuk elég móresre.

Most pedig egy levél-idézet 1806. decemberéből: (Ferenczy János írja Horvát Istvánnak, jóbarátjának)

"Boldog isten! mi nem szomorít, ha Pistám a' haza állapotára tsak ki tekéntesz? lépel egyet Pestnek utszáira, már az elötted tólongó sokaság búba ragad. Hol találsz bátor szivü árpád fiára? egy szegledben a' szaporodó vad rátz tasal, másikban a' hazánk javán tenyésző mojses maradéka ötlik elődbe, vagy a' hazánk zsirjára öszve gyült svábfajzat mély tisztöltetését kivánja tőled."

A folyékonyan olvashataóság kedvéért:

Boldog Isten! Mi nem szomorít Pistám, ha akár csak az ország helyzetét nézed? Egyet lépsz Pest utcáján, már az előtted tolongó sokaság búba ragad. Hol lelsz bátor szívű Árpád fiára? Egyik zugban a szaporodó vad szerb csal, másikban a hazánk javán tenyésző Mózes-ivadékok kerülnek eléd, vagy a hazánk zsírjára összegyűlt svábfajzat kényszerít, hogy tiszteljed.

Erős anyag...

Most már keményen szakdogázok kedves Horvát István munkásságáról, akiről már írtam itt. Az úr történész-nyelvtanár volt a reformkorban (19. század első fele), hobbija a magyarok története volt, vesszőparipálya pedig, hogy "az nem lehet, hogy Árpád idejében a magyarok csak úgy lepottyantak az égből." Ebben nagyon egyetért vele a tudós világ, de amit ezen kívül állíott (kikutatott), túl szokatlan volt ahhoz, hogy bárki is komolyan vegye. Én a szakdolgozatom miatt komolyan veszem az öreget, és így aztán többet is látni belőle, mint hogy kideírti Egyiptomról, hogy az helyesen leírva nem Egyiptom, hanem Magyarország. Van egyébként logika a fejtegetésében mindig, senki se nevessen rajta, de hát hiba is van. Egy olyan tudós volt, aki igazán szabad volt. Nem maradt a terelők között, hanem átugrotta azokat. Ezen kívül nagyon érzelmi alapon közelített mindenhez, ami kárára vált sajnos a tudomány ban.

Tehát ez az ember írja az egyik (na jó, az egyetlen) egyetemi "tankönyvében" (mert kéziratban maradt), hogy

"Minden nemzet a maga történeteiben és azok emlékeiben él, de amely nemzet nem emel monumentumokat, annak élete olyan, mint a homok, melyet a szél könnyen elsöpör. A rómaiaknál még a mesterlegények is emeltek maguknak köveket, melyek amikor most, évezredek múlva feltaláltatnak [megtaláltatnak], tanítják a világon, hogy milyen szorgalmatosak voltak a rómaiak monumentumok emelésében. Mink pedig az epithaphiumokat fára, festékkel írjuk fel, amiket a legközelebbi eső lemos vagy AMELY FAKERESZTEKET A SZEGÉNY EMBEREK TÉLEN SZANASZÉT HORDANAK. Nem kell tehát csodálnunk, ha a mi ittlétünknek semmi nyoma sincs..."

Ezek szerint a legképtelenebb dolgok ellopása legalább 200 éves múltra tekint vissza.

Múlt héten egy harmadévi, ma pedig egy negyedévi szigorlaton mentem át diadalmas hármassal. Afelől senkinek se legyen kétsége, hogy ma is négyest adtam volna magamnak, de így is nagy nap a mai! Most már csak az őszi félév konzultációi és egy raklap közismereti/tesi/szakmódszertan/művelődéstörténet/stb. szeminárium van hátra, feltéve ha a 17-i jelenkor szigorlaton is átmegyek (úgyszólván a jelenkor szigorlatot is abszolválom). És akkor az lesz, hogy az ötödév végére azért a lényeget letudom.

Könnybe lábad igazából a szemem. Meg erre a szigorlatra (Regionális földrajz) nagyon szívesen tanultam, szinte végig érdekelt minden betű. Ez nem is én vagyok...

De az aki a Reál élelmiszerboltban felfedezett FÉL literes Bavaria holland sört (240 ft, primőr termék) szopogatja meghatottságában, az igen.

Kényszerűségből egy 1966-os főiskolai tankönyvből tanulom Észak-Amerika természetföldrajzát. Azt írja:

"A szigorú tél után még az északi területeken is viszonylag meleg nyár következik. A júliusi középhőmérséklet délen 28-30 °C, északon 15-20 °C. A 30-40 °C-os nyári hőség - mint abszolút maximum - megszokott dolog, még északon se ritkaság. Tekintettel arra, hogy ezt a meleget, különösen a keleti partvidék párás levegőjében már nehéz elviselni, a gyári üzemekben és az irodákban légkondicionáló berendezéseket alkalmaznak."

Mit is lehetne hozzáfűzni? A következő oldalon valószínűleg arról fogok olvasni, hogy ezekbe az üzemekbe a telefon is be van kötve :))))

Ott voltunk pénteken-szombaton este, meg ma délelőtt. A százmillió 13 éves között néha kényelmetlenül éreztük magunkat. A pénteki rockkoncertek még távol tartották őket valamennyire, de az csak pénteken volt.

A Hobót egyszer hallottam csak, nem váltam rajongóvá, de most a koncerten hátborzongatóan jók voltak. De tényleg! A Magashegyi Underground is egy ilyen hiánypótlás volt - Robival azt hittük, hogy 3-4 számuk van összesen. Több is van, Bíborka pedig tök jó.

A többi koncert hozta az elvártat.

Először néztem tömegben Magyar Népmeséket, Mesék Mátyás királyrólt. A közönség ovációzott, vicces volt. Továbbá jó sátorhelyünk volt, meg sikerült bevinni sok sört és elegendő kaját. Kapható volt odabent fröccs kimondottan jó áron, de a sör is 300 forint volt, és a kaják sem voltak drágák. Kellemes kis feszt, mindent egybevéve. Jövőre már biztosan túlzsúfolt lesz.