Most kicsit az életemmel untatlak titeket, de ez nem jelenti azt, hogy ne méltányolnám, hogy egész nyáron töretlenül nézegettétek a blogomat (annak ellenére, hogy nem igazán írtam). Hálából tényleg rövidre fogom, bár lehet, hogy pont hosszan taglalva szeretnétek.

Réges-régen leírtam hogy miért pityutanarur a nicknevem, annyi a lényeg, hogy a pityu foglalt volt, mikor e-mail címet akartam magam a vipmail-nél. Gondoltam legyen pityu2, majd pityu3-at próbáltam, de foglaltak voltak. Könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy abban az időben fontolgattam a földrajz-történelem tanárszakra jelentkezést, és pont emiatt a pityutanarur nevet vettem fel. Gimnazistaként. Poénból. A postafiókom bloggal bővült, meghagytam akkor már ezt a hülye nicknevet.

Ma viszont már semmi vicces nincs az egészben, eddig is nyilván csak én díjaztam (és én is csak mosolyogtam rajta) de ma már tényleg semmi nincs abban, hogy pityutanarur a nicknevem. Mert ma végül felvettek pityutanarurnak egy iskolába, úgyhogy mostantól tanár vagyok amúgyis.

Nagyjából vége a diákéveknek (nagyjából, mert a diploma még nincs meg), de az utóbbi 1-2 év már egyáltalán nem volt annyira diákos, úgyhogy jobb is, hogy vége van a "se ez, se az" állapotnak. Engem most tényleg elfogott egy kisebb ünnepélyesség, nem akarok túl feltárulkozó lenni, úgyhogy csak annyit, hogy ez most nagy visszakacsintás az élettől.

Szóval zsír jó a nyár vége így már!

La Roux - In For The Kill, ezt ne, égre-földre könyörgök, hogy ne játszák többet sehol! Már akkor hallgathatatlan volt, amikor először lejátszották, de akkor is hallgathatatlan volt, amikor fölfelé kúszott a slágerlistán, sőt akkor is hallgathatatlan volt, amikor minden órában lejátszották, úgyhogy most, miután lecsengett, könyörgök, felejtsük el gyorsan! Mindenekelőtt az mr2 kattanjon már le róla, mert a sok jót szarral megspékelve nem szeretem! Ilyen Green Day "új száma" meg társai...

Öt év kihagyás után újra beülés egy Harry Potterre.

Tömény csalódás.

Ebben a Harry Potterben, aminek a címe az hogy Harry Potter és a félvér herceg, a félvér herceggel kapcsolatban két információ hangzik el: átjavította a bűbájtan könyvét, valamint ő Piton. Bármi, ami indokolná a címben szereplő ÉS szócskát, az, hogy Harry Potter kezébe kerül egy időre ez a könyv, aminek a jelentősége a film közepe felé egyre halványodik, majd meg is szűnik, valamint a film végén Piton rányom két hókuszpókuszt Potterra. Nyilvánvaló, hogy a Harry Potter 6 eredeti alcíme "Roxforti anziksz". Fillerepizód.

Az elvarratlan/túlméretezett/túlmellőzött/fölösleges szálakról püföljem a billentyűzetemet inkább, vagy előbb arról, hogy Harry Potter kiskorában volt utoljára ennyire amatőr? Választottam, előbb ez! Szóval a harmadik részben még keményen fifikás volt a srác, a kis Hermione egyre okosabb, Ron pedig... Ron az egyetlen, aki a hatodik részben a korábbi szintjét felülmúlja - még kreténebb (jó értelemben). Hermione viszont... Ezúttal beéri annyival, hogy a könyvtár szabadon látogatható részében keresi, hogy ki lehetett a félvér herceg, de fél óra múlva már inkább sörözik, később mintha bele akarna hányni a hóba. Csalódtam benned Hermione!

Harry Potter, aki elvileg a kiválasztott volna - mégiscsak mennyi roppant gonosz és nagy erejű varázslót ütött ki az évek során - Harry Pottertől annyira futja, hogy "maxifény" egy sötét barlangban, illetve használ egy láthatatlanná tevő trükkport, amivel végül csak annyira megy, hogy eltöri a saját orrát, amit meggyógyít egy bolond lány. Nem (kizárólag) a varázslatok hiánya miatt volt semmilyen nix ez a rész, hanem a semmitmondás másfél órája miatt. Harry Potter totálisan Dumbledore bizalmasa lett, ezt leszámítva mindenben visszafelé halad a történet, ha halad egyáltalán. Már az első részben a főellenséget semlegesíti Potter, erre a hatodik részben azon kell aggódni, hogy a félholt Dámböldór vajon ki tudja-e szabadítani a makk egészséges Harryt húsz Szmeágol karmai közül? Ezt még annak idején a lépcső alatti gardróbban maga is megoldotta volna egy laza csuklómozdulattal. Azóta egy makacsul öntudatlan szemüveges pancser vált belőle, akinek még annyi tekintélye sincs, hogy a kviddicscsapat meghallgasson tőle egy egymondatos tájékoztatást. Szégyeld magad Harry!

Ezen logika mentén a következő részben arról lesz szó, hogy Harry a tanári kar támogató magatartása nélkül sorra bukna meg mindenből, ami pedig a gonosz elpusztítását illeti, készít uzsonnát annak, aki elvállalja.

Gyász!

Ezek után már csak annyit jegyeznék meg az aránytalan szálakkal kapcsolatban, hogy a film elejét csupa olyan szereplő megismerésével töltjük, akiknek a film további részében az ég világon semmi szerepe nincsen. Kimennek a drogos meg kétértelmű utalásokkal együtt. Marad egy anorexiás szőke srác bizonytalan tekintete, meg Marla a Harcosok klubbjából.

Ez a Harry Potter és a félvér herceg? Pfff.

Most jöttem fel a kézirattár bugyraiból, sajnos a szakdolgozat szempontjából nem találtam ma semmi említésre méltót, ellenben kezembe került egy ilyen vers:

Oh én szegény német legény
Nincs tán engem szeretlek
Itt hagyom én Magyarország
Elmegyek én Németország
Ott lesz nékem szeretlek
Ott lesz nékem becsület

Sok megjárik [mennek] fáradni
Magyarország koldulni
De nem adni csak "szarom rád
rongyos német nincste'n osztrák"
A szart nékem mondani
Oh én szegény németi!

Ez a verzió már a mai helyesírásba átültetett verzió. Becsület helyett petsületet, magyar helyett matjart írt például a lejegyző. Valamint a "nincste'n osztrák"-nál próbáltam kitalálni, hogy mit jelenthetenek ott azok az értelmetlen szavak (ezek: "Rontjos Németh nints tan oszrag"). Valószínűleg nem ezt, de nem akartam sok időt pazarolni rá. Dátum nem volt a papírfecnin, amin a vers volt, és szerintem eleve egy átirattal volt dolgom, mert a nyelvezete számomra, kontár számára is Rákóczi korabeli, ha nem öregebb. Ha engem kérdeztek, az a sor, hogy "Sok megjárik fáradni/Magyarország koldulni" eléggé szűk korlátot szab. Ilyen soha nem volt (tehát hogy sokan vették volna a fáradtságot, hogy eljöjjenek Magyarországra koldulni). A vers szerint mégis kellett lennie, ha a verset tényleg német írta.

Gyanús, hogy míg a költő a ragozással egyáltalán nem pepecselt, addig a szókincse egyáltalán nem rossz. Használ például jövő időt. Úgyhogy ez inkább egy gúnyvers, amit egy magyar írt le. Annál inkább kell valóságalappal bírnia. Miért gúnyolódnának olyanon, ami nem is volt?

Adott tehát egy német fiatalember, aki felülve a szóbeszédre, Magyarországra jött, hogy itt majd koldulásból eltengődik, de csalódnia kellett, mert itt még meg is alázzák, úgyhogy inkább hazamegy, ott szereni és becsülni fogják. (Ami mondjuk érdekes következtetés.) Bizonyára megtanulta az alapszavakat, amit lelkesen használt is, hogy kis együttérzést váltson ki a járókelőkből. "Én szegény német legény" - kinek nem facsarodik össze a szíve?

De mégis vonzó eljátszani azzal a gondolattal, hogy ezt a verset egy német koldus írta. Mert akkor az van, hogy egy társadalomnak hátat fordító német diák írta haragjában búcsúként a magyaroknak. Talán még ki is ragasztotta egy piac közepére. A vers eredetét tehát most így inkább nem próbálnám megfejteni, főleg mert csak azt akartam megosztani veletek, hogy régen így koptatták le a koldusokat: "szarom rád". Nem volt szép dolog, láthatjuk a versből is, hogy micsoda sebeket képes felszaggatni egy emberben. Óvatosan hát a szavakkal! Szegény német legény!

Én ezt így írtam volna:

Oh én szegény német legény
Nincs is tán ki szeretne
Itt hagyom én Magyarföldet
S elmegyek én Németföldre
Ott majd engem szeretnek
Ott majd engem becsülnek

Sokan mentek, fáradtak
Magyarföldre koldusnak
De nem kapni csak "szarom rád
rongyos német, nincste'n osztrák"
Lám ők szart mondtak nekem,
Fáj szegény német szívem!