Most kicsit az életemmel untatlak titeket, de ez nem jelenti azt, hogy ne méltányolnám, hogy egész nyáron töretlenül nézegettétek a blogomat (annak ellenére, hogy nem igazán írtam). Hálából tényleg rövidre fogom, bár lehet, hogy pont hosszan taglalva szeretnétek.

Réges-régen leírtam hogy miért pityutanarur a nicknevem, annyi a lényeg, hogy a pityu foglalt volt, mikor e-mail címet akartam magam a vipmail-nél. Gondoltam legyen pityu2, majd pityu3-at próbáltam, de foglaltak voltak. Könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy abban az időben fontolgattam a földrajz-történelem tanárszakra jelentkezést, és pont emiatt a pityutanarur nevet vettem fel. Gimnazistaként. Poénból. A postafiókom bloggal bővült, meghagytam akkor már ezt a hülye nicknevet.

Ma viszont már semmi vicces nincs az egészben, eddig is nyilván csak én díjaztam (és én is csak mosolyogtam rajta) de ma már tényleg semmi nincs abban, hogy pityutanarur a nicknevem. Mert ma végül felvettek pityutanarurnak egy iskolába, úgyhogy mostantól tanár vagyok amúgyis.

Nagyjából vége a diákéveknek (nagyjából, mert a diploma még nincs meg), de az utóbbi 1-2 év már egyáltalán nem volt annyira diákos, úgyhogy jobb is, hogy vége van a "se ez, se az" állapotnak. Engem most tényleg elfogott egy kisebb ünnepélyesség, nem akarok túl feltárulkozó lenni, úgyhogy csak annyit, hogy ez most nagy visszakacsintás az élettől.

Szóval zsír jó a nyár vége így már!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.