Most jöttem fel a kézirattár bugyraiból, sajnos a szakdolgozat szempontjából nem találtam ma semmi említésre méltót, ellenben kezembe került egy ilyen vers:

Oh én szegény német legény
Nincs tán engem szeretlek
Itt hagyom én Magyarország
Elmegyek én Németország
Ott lesz nékem szeretlek
Ott lesz nékem becsület

Sok megjárik [mennek] fáradni
Magyarország koldulni
De nem adni csak "szarom rád
rongyos német nincste'n osztrák"
A szart nékem mondani
Oh én szegény németi!

Ez a verzió már a mai helyesírásba átültetett verzió. Becsület helyett petsületet, magyar helyett matjart írt például a lejegyző. Valamint a "nincste'n osztrák"-nál próbáltam kitalálni, hogy mit jelenthetenek ott azok az értelmetlen szavak (ezek: "Rontjos Németh nints tan oszrag"). Valószínűleg nem ezt, de nem akartam sok időt pazarolni rá. Dátum nem volt a papírfecnin, amin a vers volt, és szerintem eleve egy átirattal volt dolgom, mert a nyelvezete számomra, kontár számára is Rákóczi korabeli, ha nem öregebb. Ha engem kérdeztek, az a sor, hogy "Sok megjárik fáradni/Magyarország koldulni" eléggé szűk korlátot szab. Ilyen soha nem volt (tehát hogy sokan vették volna a fáradtságot, hogy eljöjjenek Magyarországra koldulni). A vers szerint mégis kellett lennie, ha a verset tényleg német írta.

Gyanús, hogy míg a költő a ragozással egyáltalán nem pepecselt, addig a szókincse egyáltalán nem rossz. Használ például jövő időt. Úgyhogy ez inkább egy gúnyvers, amit egy magyar írt le. Annál inkább kell valóságalappal bírnia. Miért gúnyolódnának olyanon, ami nem is volt?

Adott tehát egy német fiatalember, aki felülve a szóbeszédre, Magyarországra jött, hogy itt majd koldulásból eltengődik, de csalódnia kellett, mert itt még meg is alázzák, úgyhogy inkább hazamegy, ott szereni és becsülni fogják. (Ami mondjuk érdekes következtetés.) Bizonyára megtanulta az alapszavakat, amit lelkesen használt is, hogy kis együttérzést váltson ki a járókelőkből. "Én szegény német legény" - kinek nem facsarodik össze a szíve?

De mégis vonzó eljátszani azzal a gondolattal, hogy ezt a verset egy német koldus írta. Mert akkor az van, hogy egy társadalomnak hátat fordító német diák írta haragjában búcsúként a magyaroknak. Talán még ki is ragasztotta egy piac közepére. A vers eredetét tehát most így inkább nem próbálnám megfejteni, főleg mert csak azt akartam megosztani veletek, hogy régen így koptatták le a koldusokat: "szarom rád". Nem volt szép dolog, láthatjuk a versből is, hogy micsoda sebeket képes felszaggatni egy emberben. Óvatosan hát a szavakkal! Szegény német legény!

Én ezt így írtam volna:

Oh én szegény német legény
Nincs is tán ki szeretne
Itt hagyom én Magyarföldet
S elmegyek én Németföldre
Ott majd engem szeretnek
Ott majd engem becsülnek

Sokan mentek, fáradtak
Magyarföldre koldusnak
De nem kapni csak "szarom rád
rongyos német, nincste'n osztrák"
Lám ők szart mondtak nekem,
Fáj szegény német szívem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.