Három dolog van, ami mostanában nem megy ki a fejemből, és nagyon nem értek egyet velük.

1. Észak-Korea

http://galeria.index.hu/tech/2013/04/10/instagrammon_ijesztgeti_eszak-korea_a_vilagot/ajanlo

Bár ahogyan a bombariadókat is mindig komolyan kell venni, Észak-Koreára sem lehet legyinteni, de eddig sikerült a fenyegetéseiket normálisan kezelni. Egyértelműen az történt, hogy képmegosztós körök érdeklődését felkeltette az ÉKoreai erőfitogtatás, és a hírügynökségek, újságok pedig próbálják ütni a vasat, amíg meleg. Évtizedek óta fenyegetőzik háborúval ÉKorea, és már régen eljárt felettük az idő, és ezt pontosan tudja a vezetőség is. Eleve a sajtóból nem derül ki, hogy ÉKorea miért is indítana (folytatná az 1953-ban félbehagyott) háborút. Se egy vád Dél-Koreával szemben, hogy megszegte a fegyverszünetet, se egy tengeri konfliktus valamelyik szigetnél, szóval innentől fogva hagyjuk is ezt az egész hisztériát! De amivel igazán nem értek egyet, hogy úgy állítják be az Észak-Koreai népet, mint valami agymosott hülyéket. Nem lehet tömegeknek kimosni az agyát úgy, ahogyan azt mutatják. A képeken mosolygó emberekre fegyvert fognak, a képek propaganda fotók. Mégis mire vár a nyugati világ, mi cáfoljon rá a vezérüket tébolyultan megsirató megvezetett népre, egy vaskos, vallomásokból és home videókból álló sajtóanyag? Felkészüt a társadalmunk arra a látványra, ami azokból tárulna elénk? És e-mailen küldjék majd át? Vagy az Ékoreai postával? Nevetnek emberek az óvodás Ékoreai vezetőségen, miközben valójában pribékek és aljas férgek azok, akiket látnak, azok a tisztek a ciki fotókon olyan emberek, akik belemásznak az emberek magánéletébe, az agyába, az érzelmeibe, és nincs bennük meg az a tartás, ami a többi Észak-Koreaiban megvan, akik nem vesznek részt ebben a babaház-játékban. Olyan ország, ahol a legundorítóbb rongy emberek kerülnek a normálisak fölé, mert a normálisaknak nem is venné be a gyomra azt a mechanizmust, ami van. Észak-Korea nem vicces. Hogy nevetünk rajta, így oldjuk fel a lelkünkben keletkező frusztrációt, ami azért alakul ki, mert nem hallunk ötletet arra, hogy kéne valamit kezdeni azzal a rákos daganattal. Senki sem foglalkozik ezzel a problémával igazán, még ha mindenki ezeket a képeket mutogatja is egymásnak.

2. Magyar belpolitika

Minden napra jut valami elképesztő dolog, mégis úgy tűnik, hogy az elképedő újságok, és bizonyára elképedő olvasótáboruk kisebbségben vannak a teljes lakossághoz képest, akik inkább megerősödtek véleményükben, hogy a dolgok jó irányba mennek. Szembe kell néznem azzal, hogy ismét kisebbségbe kerültem, pont mint mikor az MSZP kormányokkal szemben voltak kifogásaim. Népes kisebbség persze, de kisebbség. Szétnéztem az ellenzéki palettán januárban, és voltak ígéretes báránybőrbe bújt alakok, de mostanra megint ott ülök a Kétfarkú Kutyapárt programját olvasva, bőszen bólogatva, hogy rendben, legyen, tiétek a szavazatom. Elképzelek egy 2014-es parlamenti patkót jó sok Orbán végtaggal, meg fő vetélytársával a jobbikkal, és a maradék 15-20%-on osztozkodó többi párttal. Az "előírom neked te tévelygő hazaáruló"-mentalitás előretörése, ami még a korrupciónál is elviselhetetlenebb, ellenzékben pedig a populista zűrzavar. Egyik rosszabb, mint a másik. Egy olyan parlamenti patkóban, amelyikben olyan törvényekről szavaznak, hogy a lakosság hogyan éljen (nem pedig a keretek ésszerűsítéséről), nem tudok elképzelni jobb ellenzéket, mint amelyik fel sem veszi a kesztyűt, hanem egyszerűen lök egy utolsót a Parlament méltóságán. Ha előállna holnap egy ember, aki kompromisszumot nem tűrve áll ki az egyén tisztelete és a közösség iránti felelősség mellett, már ő sem kapná meg a szavazatomat, mert hol volt eddig? Hiteltelen.

3. Űrkutatás

Előbb-utóbb be kellett következnie ennek is, hiszen ahogyan a filozófusokat sem pénzelik többé, mert nem tudtak gazdasági hasznot felmutatni, az űrkutatás sem rekedhet meg az emberi tudásszomj oltásánál. Le vannak szarva a pulzárok, melyik bolygón van olaj, te szerencsétlen?

http://index.hu/tudomany/2013/04/11/erre_kolt_el_a_nasa_17_milliard_dollart/

Egy felfoghatatlanul végtelen szövet a Világegyetem, és még annyit sem tudunk az összefüggéseiről, mint a Föld összefüggéseiről, de aszterodiát fognak be. Mert a Világűr egyszerű anyag, az anyag pedig nekünk kell, ennél többet meg minek kérdezni. Mi ez a tisztelet a teremtett világ irányába bennem, mi ez a belátása az emberi faj sebezhető törékenységének, mi ez az improduktív Világegyetem-tabu? Egy aszteroida nem tölti be az egyetemes feladatát többé, hol nem fütyül arra egy jó tőkés? Más lesz a Világegyetem, na és? A Földön is más lesz, több anyagunk lesz, szóval csak kuss legyen. 

Szóval ezzel sem értek egyet, és határozottan nem akarom ezt, nem akarom, hogy bolygón kívülre is jusson az embernek ebből a mentalitásából. Mit tehetek ilyenkor?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.