Ehh, nem is olyan egyszerű pofásra alakítani ezt a vackot. De legalább lehet, nem úgy, mint ahol eddig voltam. Kicsit meg kell hozzá tanulni tájékozódni abban a sok betűben (valami forráskód-közeli, vagy távoli dolog, én nem tudom)

No, de hogy a mai nap termését is megjelenítsem, és egy igazi szittyabúval nyissam a két és feledik generációs blogomat:

"Keljen fel tekegyelmed előttünk, mert istenek nem vagyunk; lám kardot nem öltünk magunkra, miből ítélheti tekegyelmed, hogy az irgalomtól és kegyelemtől nem vagyunk idegenek; az áruláshoz hozzászoktunk már ugyan, az mint tekegyelmed is tudhatja az múltakról, de azért ne higgye tekegyelmed, hogy szívünk-lelkünk az eziránti fájdalomtól elszokott volna."

(frissítés: ha jól emlékszem Mindszenti Gábor Diáriumában olvastam ezt. Szapolyai János magyar király mondta ezt az erdélyi pártütőknek. Mindszenti Gábor szemtanúként jegyezte fel János király utolsó napjait. Királyunk szerencsére nincs, én azt javaslom, képzeljük azt, hogy ezeket a szavakat a magyar szellem mondja a legtöbb mai politikusunknak)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.