Komolyan semmi időm sincs blogolgatni - ezt nem is hittem volna. Játszani sincs kedvem, meg filmet nézni sem, bár ez éppen azzal van összefüggésben, hogy minden játékigényemet (menedzselős-bigyós) kioltja a valóság: a Nyúznál jobb játék (remélem ezt nem olvassa egy HÖK-ös sem) nincs a világon.

Mindig van valami váratlan. Most például március 15-én is szerkesztettünk, hogy a hosszú hétvége hátralévő részén mi is pihenhessünk. Mindenképpen haza akartam menni, és mindenképpen a 17.10-essel. De a rejtvénnyel megint szívtunk, és mivel abban csak a tördelőszerkesztő tud tenni akármit is, ezért teljesen főszerkesztőtlenül azt mondtam neki, hogy heló, itt a kulcs, ha végeztél zárj be, ja és nyomda, stb. Péntek reggel letöltöttem a pdf-fájlt, hogy megnézzem, milyen lett a rejtvény. Észrevettem, hogy két oldalról hiányzik a háttér, és hogy két cikkben van egy-egy rosszul egyeztetett mondat. Amúgyis sok volt az otthon töltött idő (egy temetés előhozza a feszültséget, és most volt), úgyhogy szombaton vissza Bp-re, javítani. Ezt meg is tettem, viszont ma is megnéztem a pdf-fájlt, és ma meg azt láttam, hogy az egyik réteget láthatatlanra állítottam véletlenül, úgyhogy ha a nyomdába küldött anyagot kinyomtatják, nem lesz a címlapon cím. Ezt is megoldottam, kérdés csak az, hogy időben-e.

Megragadtam továbbá az alkalmat, hogy kicseréljek egy cikket. Még két hete küldött egy biológushallgató egy életmód-szagú cikket, hogy a tudomány os rovatba tegyük be. Furcsállottam, hogy már megint halál fenyeget minket, de a plakátokon is láttam, hogy a koleszterin is az életemre tör, úgyhogy gondoltam egy gyilkossal több vagy kevesebb, simán igaz lehet a cikk. Viszont az egyik biológus olvasószerkesztőnk megjegyezte, hogy ez a cikk hülyeség, azazhogy igaz, csak éppen nem így. Na, nekem meg az utóbbi idők szívásából elegem volt (mindig becsúszik valami - legutóbb egy egyetemistaszagú bulibeszámoló, "ami nem méltó a kar szelleméhez"), úgyhogy még otthon, Kőszegen ütöttem össze az sg.hu, az urkutatas.hu és a wikipeda.org segítségével gyorsan ezt: (és ki is cseréltem a gyilkosos cikkel)

Mivel tudnánk elhagyni a Földet?

Feltéve, ha el szeretnénk hagyni. Olvadnak a jéghegyek, drágulnak a dolgok, fogy a kőolaj, nekünk magyaroknak meg amúgy sem jó semmi – aki már a nyári Syrius-túrát tervezi, vagy már indulna is, de faragni kell a költségekből, megnézheti, miből válogathat.

    Három állam juttatott már embert világűrbe: Szovjetunió, Egyesült Államok és Kína. Hármukon kívül még Indiával is számolhatunk, ha merész terveiket meg is valósítják. Ezen kívül Európa sem akar kimaradni a jóból, legalábbis a franciák nem: ők sürgetik politikai szinten a legjobban az összefogást az európai űrmérnökösködésben.
    Ha utazni szeretnénk, elsősorban a kipróbált minőséget javasolnám. Rangban az első az orosz R-7 Szemjorka rakéta. Megjelenése óta több, mint ötven év telt el, de még mindig alkalmazzák. Szergej Koroljev mérnök tervezte, és olyannyira sikeres a konstrukció, hogy a rakétakilövések 47%-át ez teszi ki. Az R-7 már frissített verzió: az irányítási folyamatokat teljes egészében digitalizálták. Az oroszok egyébként 2000 és 2005 között modernizáltak, aminek eredményeként a kilövőeszközök energiahatékonyabbak, pontosabbak, sőt környezetkímélőbbek is lettek.
    Az Egyesült Államok egy évvel az orosz siker (Gagarin az űrben) után ugyancsak meghódította az űrt, így a hagyomány ott sem tegnap óta él. Az amerikaiak egyenesen űrsiklóval szolgálnak, sőt lényegesen nyitottabbak az Internet felé, mint az oroszok, így azt is megtudhatjuk, hogy milyen repülési költségekkel kell számolnunk. A repülés mindenféle előkészületeket nem számítva 100 millió dollárba kerül, viszont a teljes költség egymilliárd dollárra rúg. Ebbe benne foglaltatnak a start előkészületei, az indítóeszközök, a szállítás, a kiszolgáló infrastruktúra fenntartása és a munkatársak bére. Nyilván a nassolnivalót nem számolták hozzá. Pedig sokat kell unatkozni: általában a felszállás előtt 3 órával már el kell foglalni a helyünket. A jövőre nézve a NASA tervez egy űrhajó-holdjáró kombinációt, ami igazából két részből áll: a CEV űrhajóból és a holdkompból, amik külön szállnak föl az űrbe, és ott dokkolnak össze.
    Ami a kínai honlapokon van, többnyire mandarinul és kacifánttal íródott, úgyhogy jobb nem is próbálkozni arrafelé. Pedig már háromfősre tervezik a Sencsou-7-et, az új modellt, ami várhatóan 2008-ra lesz menetkész. Igazából már csak a szkafandert tervezik, ugyanis űrsétát is kívánnak tenni. Nyilván az alacsony keretszám már rég betelt, úgyhogy 2008 nyarára más közlekedési eszközt kell keresni.
    Remélhetőleg India feljön addigra, bár erre nincs nagy esély. Eleve 2014-re tervezik ember űrbejuttatását, bár merész tervként Kínát kielőzve 2020-ra már a Holdra is le akarnak szállni. India erőfeszítéseivel sokan nem értenek egyet, ugyanis nem támaszkodik együttműködésre. Mivel magának kell feltalálnia a spanyolviaszt, rengeteg pénzt nyel a program. Persze egy calcuttai leprás is ugrálna örömében, ha végre India is képes lenne az űrutazásra.
    Mindezek azonban egy egyetemista számára túl költségesek. Van remény azonban, és ezek nem a „maszek” űrügynökségek. A NASA Fejlett Koncepciók Intézete foglalkozik az űrfelvonó tervével. Ezt 1960-ban vetette fel Jurij Arcsutanov orosz mérnök, és Arthur C. Clark sci-fi regénye révén vált ismertté a fizikailag kivitelezhető elképzelés. Nemrég a NASA említett szerve közölte, hogy ha adnak rá pénzt, húsz év múlva megvalósíthatnák a tervet. A felvonó egy földi bázisból, egy geostacionárius pályán álló ellensúlyból és a köztük lévő kábelből állna, amin „felvonódnak” a dolgok. A geostacionárius pálya olyan pálya, ami az egyenlítő síkjában van, a Föld felszíne felett 36000 kilométerre. A kábel anyagának erősnek, de könnyűnek kell lennie. Ezért a nanoszálak irányában tapogatóznak. A felvonó használata kiváltaná a költséges hordozó- és gyorsítórakétás megoldást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.