Magyar az űrben!

...megaztán épül a magyar "űrbázis" - micsoda tavasz! Lesz miről írni a Nyúzba, igaz, már nyárig tele van a tudomány os rovat (micsoda áttörés!). Csütörtökön megyek a Földtudományi intézet szemináriumára (meghívott egy tanszékvezető, még mikor csak rovatvezető voltam), ahol az előadó Székely Balázs lesz az űrkutató csoporttól. Whhoo!

Igaz, csillagászati földrajzból már semmire sem emlékszem: rossz csoportba kerültem, mi végig csak gömbi geometriával és csillagászati számításokkal foglalkoztunk, míg Sík Andrásék szinte kizárólag a Mars földrajzával, meg az űrkutatással. Szóval a csillagászatról nem tudok többet, mint egy átlag, mert a gömbi geometria még ment, de a többiből csak egy szó maradt meg: rektaszcenzió. A többit kipuskáztam. Utólag megvettem a könyvet, hogy ha esetleg a témában nyaggatnak, utána tudjak nézni a dolognak. Gondolom, akik akkor megtanulták, most ők is a könyv után nyúlkálnak. Egyenlítettünk - hehhe!

---

A húsvéti szertartáson mindenféle vicces dolgon járt az eszem, aztán Mihály atya felolvasott valamit. Mihály atya nem tud túl érthetően beszélni, bár már sokkal tisztább a beszéde, mint régebben. Ennek is megvan a szomorú története, úgyhogy az arcomra fagyott a mosoly. Annak idején a kolostor minden tagját elvitték az oroszok, aztán mindenkit megkínoztak. Mihály atya hátán még mindig ott vannak az ostorcsapások nyomai. Utána civil életetbe kezdtek a szerzetesek (verbiták), aztán a rendszerváltás után újraindították a rendet. A prédikációikban nem szokták szídni a komcsikat, meg az oroszokat, szóval nem tőlük tanultam. Szóval ilyen is van.

---

Készítettem fényképet a Fő térről tegnap este:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.