Á, igen, a jól megszokott idegösszeomlás. Ilditől már kérdeztem, hogy miért nem lehet az életben ilyet, hogy "save & exit", vagy "esc", és ha már minden rendben van, akkor "press enter to continue". Vagy egy-két feladat vonatkozásában az időt befagyasztani... Viszonylag higgadt állapotomban rájövök, hogy ha pástétomot csinálnék minden emberből, aki beszél hozzám, igazából nekem csak 2-3 ember feje kell.

A kollégiumi igazgatót pedig... A fúró és a vésőkalapács, a szemétcsúzdán lecsörömpölő sitt, a hülye gyík általánosiskolások a szomszédban, akik csak visongatni, ordibálni és egymást tépni tudják. Ha becsukom az ablakot, valamivel jobb, de a fúró és a kalapács, amivel pontosan alattunk dolgoznak, feltépik a régi fájdalmakat: bezzeg szombaton nem lehet hangosan zenét hallgatni, de vizsgaidőszakban vendégszobákat kialakítani a zsírosseggű kreténeknek és professzoroknak, azt lehet!

Nem mintha amúgy tanulnék... Így viszont erre fogom. A felvételim előtt is, mikor már úgy éreztem, hogy ennél többet nem tudok tanulni, és tudtam, hogy ez még nem elég, azzal vígasztaltam magam, hogy még az írásbeli előtt eljön a világvége, aztán úgyis csak elfecsérelt idő lenne a tanulás. Azóta minden vizsgaidőszakban ez van. Azért majd igyekszek erről minnél kevesebbet írni, ígérem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.