Tandíj-ügyben továbbra is azon a demagóg állásponton állok, hogy amennyit befizet az állampolgár, annyit kapjon is vissza. Légvédelem formájában, vagy támogatott kutatások formájában, vagy jóléti intézkedésekben - tökmindegy. Legyen tandíj, de akkor csökkentsék az adót.

Demagóg+ :
Svédország: sokat adóznak, de az államtól sokat kapnak.
USA: keveset adóznak, nem is kapnak semmit.
Nálunk meg mi van? Az arany keverék?

naja, Svédország a szociális jóléti állam klasszik példája. bár vannak nyomai annak, hogy pszichésen gondok vannak velük, de ez biztos a kevés napfény eredménye. :)
Nálunk meg liberális jóléti államot akarnak, ahol ugye senki nem kap semmit, a végén tb sincs, viszont a szegényeket segítik felzárkózni, és mindenkinek lehetősége van mindenre a szabadverseny keretein belül. de teljesen igazad van, akkor mire fel a beszedett adómennyiség? persze mind tudjuk hogy mire...
Namármost ha majd szavazunk a tandíjról akkor mi változik? a népszavazásnak nincs kötelező ereje, az csak egy "ajánlás" a kormány és a parlament felé, hogy a nép ezt szeretné...

Nem úgy van, hogyamit megnépszavazunk, annak nem mehet ellenébe a kormány ésvagy a parlament? Én eddig úgy tudtam...

A legszomorúbb sajna várhatóan az lesz, hogy legjobb esteben egy-két millió ember elmegy szavazni, hogy ne legyen tandíj, a szocik meg majd aszondják, hogy bezzeg a másik nyolc millió meg azt akarja, hogy legyen! Mindig ez van... :( A sok hülye meg elhiszi nekik! Na, nem cukkolom magam fel, inkább megyek tanulni, amíg még megtehetem:)
smaccantás

Ez most ügydöntő népszavazás leszen, vagy sem? Nem mindegy:)

Azt nem tudom, de szerintem csak az a javasolós fajta. A népszavazással két baj van: a nép nem szakértő, a népszavazás körülményes. Amúgy a demokráciában elég természetes dolognak kéne lennie.

Van ebben a témában egy sokkal ütősebb blogbejegyzés, a kommentek is nagyon jók: ihateithere.freeblog.hu/archives/2007/06/07/Egy_igenem_nekem_is_lesz/#comments

(nem igazán tudom, hogy kell linkeket ide illeszteni. Tessék a ctrl+c, ctrl+t, ctrl+v billentyűket hasznáni)

Ügydöntő népszavazás lesz, ahhoz 200.000 aláítást kell összegyűjteni, ami a népszavazás kezdeményezőinek nyilván nem jelent problémát. Ergo sikeres népszavazás esetén a Paralementnek a népszavazás eredményével megegyezően kell cselekednie.

Amúgy szerintem éppen a tandíj az, amiben nagy valószjnűséggel megjósolható a népszavazás sikere. egyrészt a közvéleményi-kutatási adatok nem igazolják vissza, hogy hinnének a kormánynak 8 millióan. Másrészt a tandíj a megszorításoknak úgy általában egy olyan szimbóluma, amit mindenki elutasít, ami körül semmilyen társadalmi közmegegyezés nincs, és ami nagyon sok fiatalt és sok fiatal családját érinti; ez nagyon sok aktív választót jelent.

Ez tiszta - csak úgy általában fogalmaztam meg az aggályaimat. Az egészségügy kérdésében például nem tudnék nyugodt lelkiismerettel ikszelni, mert bár olvasok dolgokat, ebben a kérdésben -szégyen vagy nem- egy bizonyos újság érvrendszerét fogadom majd el. Aztán ha ők csúsztattak, én arra talán sosem fogok rájönni.

A tandíj-ügyben mennyire valószínű, hogy lesz is népszavazás?

A jobb kérdés pedig az, hogy egy szimpla tandíjbuktatás lesz-e, vagy továbbgördül a dolog, és végre reformjavaslat is lesz?

A kritéirumdolgozatos "interjúim" során minden megkérdezettnél az köszönt vissza, hogy ez a tömegképzés egy nagy szívás: a színvonal rovására megy - és még sokba is kerül az államnak. A reform igénye tehát tök jogos, és mivel a nemzetközi verseny egyre fokozódik :) égetően fontos is.