Ritkán kalistolok a youtube-on, most viszont keresni akartam PF klippeket, úgyhogy megtettem. Ezen kívül videót sem linkeltem még be ide, lehet, hogy nem is tudom hogy kell. Na lássuk:

 

Hát ez sikerült (bár kellett hozzá egy szobatárs - kössz GyP!).
Jelentősége a videónak jelenleg zéró, egyszerűen jó és kész.

Tegnap a konyhában Csecsa paprikás krumplit főzött, ennek meg az a jelentősége, hogy a fortyogó víz, a fűszerek, a kaja fakó színe, az ablakból látható kiszáradt fű a focipálya szélén, szemben a lepukkant iskolaépülettel - kókadó fák, tikkasztó hőség, és ismét a fűszerek illata... Én szeretem az ilyet. Kis önéletrajzi jelleggel megemlítem _a nyarat_ 5-8 éves koromig a tipikus nyarat, amikor faterral anyám elől (gondolom) kimentünk a hegyünkbe. Hát ez nem egy golfpálya volt: kb. 45 fokos lejtő, buckák, fűcsomók, bogarak, gyümölcsfák, meg a sárga ház, ami egyben a "hegy" névadója is volt. Ez egy düledező faházikó, szőlővel az oldalán, előtte terasszal, ott ettük meg a paprikás krumplit, aztán nem emlékszem apám mivel múlatta idejét, én ha jól emlékszem magamban beszéléssel vagy fáramászással. Remélem ez utóbbi... Tartalmas idők voltak... Biztosan mindenkinek van egy jellegzetes nyár-hangulata. Nekem ez a kiszáradt-fűszeres hangulat kiegészül a természet-résszel (tücsökbogármadárőzfákbokrokfüvekpataktó), úgyhogy mikor az egyik nyáron meghallottam ezt a számot

 

 

padlót fogtam, és és azóta is minden halálra tikkadt pillanatomban ezt hallgatom.

Ennyit a nyárról, amúgy elnézést a nosztalgikus-naplós hangulatért.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.